home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Jeruzsálem
FODOR Gábor
2014.07.02.
LXIX. évf. 27. szám
Jeruzsálem

Palesztina legnagyobb városa már Jézus idejében is Jeruzsálem volt. Tekintettel arra, hogy meglehetősen távol esett a nagyobb népességű városokkal szegélyezett, főbb regionális kereskedelmi útvonalaktól, nem tartozott a jelentősebb gazdasági központok közé. Vallási és politikai tekintetben azonban egyértelműen az ország fővárosa volt.

Az Újszövetség meglehetősen kevés információval szolgál a városról, és a Jézus tevékenységéhez kötődő városrészek — pl. az utolsó vacsora vagy a keresztre feszítés helyszínének — azonosítását csak későbbi keresztény források tették lehetővé. Ezeknek az írásoknak egy része feltehetően hiteles szájhagyományon alapul. Némely régészeti felfedezés és egyéb forrás (pl. a történész Josephus Flavius írásai) segítségével azonban már több, az evangéliumokban Jézussal kapcsolatosan említett helyszínt sikerült azonosítani.

A Jézus által ismert jeruzsálemi városkép — mely az evangéliumok színhelye, és csak ennek ismeretében lehet hitelesen elképzelni a történéseket is — javarészt Nagy Heródes munkája. Az ő nevéhez fűződik a fallal körülvett Újváros, egy színház, egy amfiteátrum, egy aréna és egy fényűző palota, amelyet magának emeltetett a Felsővárosban, az akkori előkelő negyedben. Heródes kétségtelenül legjelentősebb alkotása a Második Templom újjáépítése volt. A templom az átépítés után az egész római világ egyik legmonumentálisabb és legszebb, vallási szertartások lebonyolítására alkalmas épülete volt. A központi szentélyt gondosan faragott, masszív kőtömbökből alkották meg, és a felületét számos helyen arannyal borították. Az evangéliumok is szólnak róla, hogy az arra járók elámultak a nagyszerű kőművesmunkákon és a pompás díszítéseken (Mk. 13, 1, Lk. 21,5).

A templom megtisztításáról szóló epizód után János evangélista megemlíti, hogy az építkezés negyvenhat esztendőig tartott (Jn. 2,2o). Josephus Flavius szerint Kr. e. 19-ben kezdték építeni, vagyis a templom megtisztítása valamikor a Kr. u. 20-as évek végére eshetett, ami Jézus élettörténete alapján elfogadható dátumnak tűnik. Maga a szentély tizennyolc hónap alatt készült el, de a Templomhegy — a hatalmas alapterületű emelt terasz, amelyen a templom is állt — többi részén az építkezést nem sokkal az első zsidó felkelés (Kr. u. 66) kitörése előtt fejezték be. A háború során a római hadsereg az egész épületegyüttest a földig rombolta. A Júdeai-hegyek között fekvő Jeruzsálemet dombok veszik körül, amelyek közül Jézus evangéliumi történetében az Olajfák hegye játssza a legfontosabb szerepet. Jézus utolsó jeruzsálemi útja alkalmával vagy a várostól két mérföldre, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén fekvő Betániában töltötte az éjszakát feltehetően a barátai, Mária, Márta és fivérük, Lázár házában, vagy a hegy lábánál fekvő Getsemáne-kertben (a Gat Smanim héberül olajsajtót jelent), ahol később letartóztatták. Amint erre a neve is utal, az Olajfák hegye lejtőit kiterjedt olajfaligetek borították. Jézus a győzedelmes jeruzsálemi bevonulására feltehetőleg Betániából indult el, és Betfagé falván (itt kaphatta a szamarat) kelt át a hegyen. Manapság a Szentírás-kutatók többsége elfogadja, hogy János evangéliuma földrajzi és történelmi szempontból egyaránt hiteles képet ad az első századi Jeruzsálemről, és ezt a többi közt régészeti bizonyítékok is alátámasztják. Az evangélium szerzője kétségtelenül jól ismerte a várost, több olyan helyre is utal ugyanis, amelyet a másik három evangélista nem is említ. Ezek közé tartozik az úgynevezett Juh-kapu és a közelében található Betheszda-fürdő, amelynek partján Jézus meggyógyította a beteget (Jn. 5, 2.9). Immár régészeti bizonyítékok is vannak arra, hogy az 1866-ban feltárt tó — amelyet János leírásának megfelelően öt nyitott oszlopcsarnok is övezett — a korabeli néphit szerint gyógyító erejű volt. Szintén csak János említi a Siloe–tavat, ahová Jézus elküldte a vak embert, hogy a vizében megmosakodva meggyógyuljon (Jn. 9.7). János említést tesz a római katonai főhadiszállásról, a praetorium előtt található, kőlapokkal borított udvarról, ahol Pilátus törvényt ült Jézus felett. János a „domb”, „magaslat” jelentésű arámi gabbeta (gabbata) kifejezést használta (Jn. 19, 13).

Ami Jeruzsálem népességét illeti, csak találgatni lehet, hogy Jézus korában mekkora lehetett. Némely becslések szerint az állandó lakosok száma nem haladta meg a harmincezret, de az evangéliumokban említett sokaság alapján  (Jn. 12,12) a nagyobb zsidó ünnepek alatt legalább négyszer ennyien özönlöttek a városba.

Ha az evangéliumok olvasója valóban hiteles képet szeretne alkotni az eseményekről, akkor a történelmi és a földrajzi hátteret is ajánlatos áttanulmányoznia, és mindennek a tükrében szemlélnie a megtörtént eseményeket.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..