Szent András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, aki szem- és fültanúja lett Jézus földi művének, majd vértanúságot szenvedett.

Több európai ország védőszentje, Skóciában pedig napja nemzeti ünnep. Az ortodox egyház a halászok védőszentjét is tiszteli személyében. Életéhez számos legenda fűződik, melyekből az alábbit a budapest-külső-ferencvárosi Szent Kereszt-plébánia honlapjáról kölcsönöztük.

András végigjárta Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?” András így válaszolt: „A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el”, és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett. Aegeas kifakadt: „Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.” Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: „Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!” András egy nagy beszédben föltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni, és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre. Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: „Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!” Miután megfeszítették, András két napig függött a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.

Alkalmi jegyzetünkhöz ezúttal Komáromból hoztunk fotográfiát. Az ottani Szent András-bazilikáról, melynek ma is meglévő barokk stílusú formája 1768 és 1771 között alakult ki. Az eredetileg 1748 és 1756 között a jezsuiták által emelt, majd a jezsuita rend felbomlása után a bencés rend kezébe került épület ez idáig számos elemi csapást (földrengést, tűzvészt…) megélt. S mindahányszor meg is újult, az Úr kegyelméből. Ottjártunkkor (2013 őszén) az épületen állagmegőrző nagyjavítások folytak. A templom 2018-ban nyerte el a bazilika (basilica minor) rangot.

A fénykép 2013. szeptember 9-én készült.