A Baranyás család: Ferenc, Aranka és Tivadar, Gábort, az egyetemistát, a fotózáskor is hiányolja a család

Határszemlénk vendége élő cáfolata annak az általános véleménynek, hogy lassan elöregednek a falusi parasztgazdaságok. Jó volt vele beszélgetni, hallgatni merész terveit, látni éleselméjűségét, egészséges gondolkodását, fiatalos életkedvét. A noszai Baranyás Tivadar az idén tölti be a huszonnegyedik életévét, és már három éve vezeti önállóan - szülői segítséggel - a mintegy 30 holdas gazdaságot.
- Ha a mezőgazdasági termelésről beszélünk termelőinkkel, nagy részük tele van panasszal, keserűséggel. Egy fiatalember honnan meríti a bátorságot ahhoz, hogy belevágjon egy ilyen kétes kimenetelű vállalkozásba?
- A vállalkozás sikere csak akkor kétséges, ha az ember nem hisz abban, amit csinál - válaszolja az érett ember megfontoltságával Baranyás Tivadar. - Nekem magától értetődő volt, különösen a mostani körülmények közepette, hogy a gazdaságban maradok, hiszen a családom előző öt nemzedéke is mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Akárhol kaptam volna is munkát - persze kérdés, hogy kaptam volna-e -, úgy gondoltam, ott sem lenne se jobb, se biztosabb helyem, és nagyobb a keresetem, ezért hát itthon maradtam. A földön kívül vannak megfelelő mezőgépeink is, kicsi korom óta tudok traktort vezetni, ismerem a mezőgazdasági termelés minden vonatkozását, ezért hát ebben látom a jövőmet. Kanizsán végeztem el a mezőgazdasági középiskolát, mezőgépek szakképzett karbantartója vagyok, és ennek nagy hasznát veszem a gazdaságban. A mi családunk nagyon komolyan fogja fel a munkát, olyannyira, hogy az öcsém agrármérnöknek tanul Magyarországon, van még egy éve, és ha minden a tervek szerint halad, akkor hazatér. Mert nagy terveink vannak. Valamikor, még a nagyapám idejében, a családi gazdaság a boráról volt híres, az apám pedig jószágtenyésztő, pontosabban bikahizlaló volt. Amikor a gazdaság vezetését én vettem át, mindkét ágazatot felszámoltam. A szőlőskert még megvan, de borászattal nem foglalkozunk. A termést eladjuk, mert ahhoz, hogy a piacon kelendő, jóféle borunk legyen, egészen másként kellene csinálni, nem úgy, mint a nagyapám, vagyis a borászathoz szakértelem kell. A bikahizlalást azért hagytam abba, mert a jószágpiac a leskovaci kupecok kezében van, ők diktálják a feltételeket, és kiszámítottam, hogy pillanatnyilag ez nem kifizetődő. Az istállók megvannak, és mivel valamelyest javul az állattenyésztés helyzete, visszatérek a hizlalásra. Huszonhat hold szántón búzát, kukoricát termesztek, körülbelül három holdon maradt here, és itt van a gyümölcsös, melyben alma terem. Az ősszel kb. tíz holdba került búza, valamivel kisebb területre, mint tavaly, mivel nemcsak a tavalyi, hanem a tavalyelőtti búzatermés is a tárolóban van még. Se ára, se vevője. Tizenhat holdon kukoricát tervezek az idén termeszteni, de addig nem kezdek vetni, amíg nem stabilizálódik az időjárás. Elég ugyanis egy enyhe, kétfokos fagy is, hogy újra kelljen vetni a kukoricát. Van még idő a hónap végéig, vetőgéppel idejében el tudom végezni a munkát.
- Az ország agrárpolitikájában mi az ösztönző, él-e a kölcsön lehetőségével?
- Sajnos, az ország agrárpolitikájában semmi sem ösztönző - válaszolja a fiatal gazda. - És a problémák sem a gazdasági válság következményei, mint ahogy hivatalosan hangoztatják. Nálunk minden elhamarkodottan, máról holnapra történik, nincs megfelelő tervezés, anélkül pedig nem lehet kifizetődő termelés sem. A gazdaságot bejegyeztük, számítok a támogatásra, ez azonban csak a szántóföldi haszonnövények után jár, hektáronként 14 ezer dinár. De ahhoz, hogy ezt elnyerjem, a család minden tagja után be kell fizetni az egészségi és nyugdíjbiztosítást, és ez jóval több pénzt vitt el, mint amennyit hozott a támogatás. Szerintem a kölcsönt nem a kisgazdaságoknak találták ki. Manapság a mezőgazdaságban csak az mer kölcsönkérni, akinek pénze van. A kölcsönt ugyanis az euró árfolyamához kötik, és nézzük csak, mekkora volt az árfolyama az eurónak tavaly ilyenkor, és mekkora most?! Nem nehéz kiszámítani, hogy a havi részletnek csaknem a kétszeresét kell most kifizetni. Tehát a kölcsön nem segítség, nem ösztönző. Ezért csak annyi pénzt fordítok beruházásra, amennyi nekem van. Az öcsém tanácsára az idén először próbálkozunk görögdinnye-termesztéssel, 8000 palánta már nevelkedik. Ha beválik is, én akkor is másban látom a gazdaságunk jövőjét. A szántóföldi termesztésről fokozatosan áttérek majd az almatermesztésre. És szigorúan tartom magam a fogadalmamhoz: felhagyok a ,,mindenezés”-sel. Pillanatnyilag ugyanis búzát, kukoricát, herét, napraforgót, paradicsomot is ültetünk, mert abban reménykedünk, hogy valaminek csak jó ára lesz. De hát ez nem termelés! Kisebb területen, de csak egy-két hasonló mezőgazdasági terméket kell termeszteni, azt azonban szakszerű módon, hogy a termés kifogástalan minőségű legyen. Egyszóval, a mezőgazdasági termelést is szakosítani kell. Hosszú távú terv az almatermesztés, egy korszerű termesztési követelményeknek is megfelelő gyümölcsös telepítése. Csak az ilyen termelés hoz hasznot és az EU-hoz való majdani csatlakozás után értékesítési lehetőséget is. Márpedig a mezőgazdasági termelés végcélja is a sikeres értékesítés. Enélkül nincs se fejlesztés, se elégedett termelő. Fejlesztés és elégedett termelő nélkül pedig elképzelhetetlen a mezőgazdaság további gyarapodása - mondta befejezésül Baranyás Tivadar.