Melegség töltötte el szívemet (nemcsak a kinti hőségtől!), mert a nagy érdeklődésből arra következtettem, hogy mégiscsak szükség van az efféle megmozdulásokra, eseményekre.
Az idén augusztus elején látogatott el hozzánk ismét a leányfalvi (magyarországi) Szekérszínház. Ezúttal A nőuralom című vígjátékot tekinthette meg a nagyérdemű: augusztus 3-án a bácsfeketehegyi, 4-én pedig a bajsai. A színművet, amelynek szövegkönyvét 1862-ben Szigligeti Ede vetette papírra, Póka Éva Kölcsey-díjas színművésznő (a Szekérszínház alapítója és igazgatónője) rendezte.
A darab megőrizte a korhű stílust, színészi játékot, beszédmódot, sőt a jelmeze és a zenei kísérete is megfelelt a kor szellemének. A díszlet szerény volt ugyan, de egyáltalán nem hatott zavaróan, hiszen vándorszínházról lévén szó, sokkal célszerűbb ez az egyszerűség.
Az előadás címe magáért beszél. Ugyan mi másról szólt is volna, mint a nő és a férfi örökös viszályáról, arról, hogy ki viseli a nadrágot a családban. Persze szó esett a nők cselszövéseiről és a férfiak léhaságáról is. Szóval egy örök érvényű és kifogyhatatlan téma újabb feldolgozása ez a színmű, amely mint mindig, most is aktuálisnak bizonyult, mondanivalója elnyerte a közönség tetszését, lekötötte a figyelmét. A tökéletesen felépített vígjáték jó gondűzőnek, kellemes kikapcsolódásnak bizonyult, kitűnően megfelelt annak a célnak, hogy az ember kiengedhesse a fáradt gőzt és elfeledje a mindennapok egyhangúságát, szürkeségét.
Miután pedig szem- és fültanúja voltam annak, hogy a közönség szinte sírt a kacagástól a mintegy hetven percig tartó komédiázáson, megcsillant bennem a remény: ez a kellemes élmény talán majd többeket vonz ezután a színházba, és egyszer majd megint minden olyan lesz, mint régen...