home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Ilyen volt 2016
Dr. Mészáros Zoltán
2017.01.22.
LXXII. évf. 3. szám
Ilyen volt 2016

Az elmúlt év átgondolása nemcsak azért érdekes, hogy rögzítsük a tényeket, hanem azért is, mert a 2017. év ugyanott kezdődött, ahol 2016 abbamaradt.

A terror

Európában a terrorizmus 2015 elejétől vált intenzívvé. Akkor a Charlie Hebdo vicclap munkatársaival végeztek (2015. január 7-én), ezenkívül volt még néhány támadás, de az, ami 2016-ban történt, példátlan. A tavaszi, brüsszeli merénylet után szinte minden hónapban akadt egy súlyos terrortámadás. Bizonyos eseményekkel kapcsolatban az európaiak abban a tudatban lehettek (mint például a németországi júliusi baltás támadás és a nizzai teherautós merénylet kapcsán), hogy csak magányos elkövetőkről van szó. A nyomozás azonban mindkét esetben, valamint a berlini teherautós merényletnél is kiderítette, hogy a pénz meg az utasítások terroristahálózatoktól érkeztek. Ami pedig az új évet illeti, már január 1-jén arról szóltak a hírek, hogy Isztambulban terrortámadás történt, harminckilenc halálos áldozattal. Ezután Törökországban szinte minden másnap elkövettek valamilyen merényletet. Ez talán Erdoğan elnök katasztrofális politikájának is az eredménye, a támadásokat ugyanis rendre arra használta ki, hogy leszámoljon a kurdokkal és a politikai ellenfeleivel.

A terrorizmus fő szervezője az az úgynevezett Iszlám Állam, amelyet minden logika szerint már egy éve meg lehetett volna semmisíteni, az USA és Oroszország azonban nagyhatalmi kötélhúzásba kezdett Szíriában, ahol a helyzet rendkívül megromlott, és Aleppó tragikus ostromában teljesedett ki. Irakban Moszul ostroma volt hasonlóan tragikus.

Ha nem csak Európára koncentrálunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a terrorizmus hatalmas méreteket öltött. Szíriát leszámítva Irakban, Afganisztánban voltak gyakoriak a támadások. Afganisztánban egy német bázisra is sikerült betörni, Pakisztánban pedig rendkívül sok emberéletet követelő események történtek. Ezenkívül Líbiában, Nigériában és számos más országban romlott a helyzet, például Szomáliában és Afganisztánban valójában törzsi háborúk folynak, és elmosódik a határ a háború meg a terrorizmus között. Izrael is gyakori célpontja a támadásoknak. A Foreign Affairs tekintélyes politikai és diplomáciai folyóirat szerint a Közel-Keletnek egy vesztfáliai típusú rendezésre volna szüksége, azaz etnikai/vallási alapon kellene újrarajzolni a határokat. Nyugat-Európában ez a harmincéves háború után történt meg, 1648-ban.

A migráció

A migráció is 2015-ben erősödött meg, és összeurópai megoldás nem született. A szíriai helyzet romlásával a balkáni útvonal felértékelődött, a Balkán és Közép-Európa országai azonban megállították a kontrollálatlan menekültinváziót. A magyar „kerítés”, a bolgár határzár, a szerbiai megerősített határvédelem és Macedónia határvédelme együtt viszonylag sikeres volt. Ezenkívül a szlovének, az osztrákok is megértették a menekültkérdés fontosságát, és ebben a visegrádi négyek is egységes álláspontot alakítottak ki.

Görögország azonban, úgy tűnik, elsüllyedt abban a játszmában, amelyet 2015-ben elkezdett, és amelynek az lett volna a célja, hogy a menekültek megállítása fejében engedjék el az ország adósságát. Ma ez az tartozás már a nemzeti össztermék 170 százalékát teszi ki, a migránskérdés kezelése pedig tervezetlen, szervezetlen. Görögországon kívül az olasz vezetőség is egészen felelőtlenül viszonyul saját lakosságához, hiszen képtelen felismerni azt az egyszerű igazságot, hogy a helyzet egészen addig romlani fog, amíg a migránsokat szállító hajókat vissza nem fordítják az afrikai partok felé.

Szerbia nagyon sokáig, az év végéig azt kommunikálta, hogy humánusan jár el a migránsokkal, az év végén azonban bekeményített, és 6000 főben határozta meg az ellátandó migránsok számát. Ezenkívül megerősítette a határőrzést, amiben a V4-ek is támogatták eszközökkel és a határőrzésben tapasztalt katonákkal, rendőrökkel.

A gazdaság

A gazdaság 2016-ban világszerte nem teljesített túl jól, noha a Bloomberg adatai szerint ez is jobb, mint ami 2015-ben volt. Az európai országokban általában kicsi a növekedés, így Magyarország a 3 és 4 százalék közötti növekedésével az élvonalba tartozik, a V4-ekkel, Romániával, Svédországgal, Nagy-Britanniával és Spanyolországgal. A szerbiai számok is hasonlóak, de az ország nagyon mélyről indult. Szerbia befektetőbarát politikát hirdetett meg, amire a beruházók jól reagáltak. Ennek az az árnyoldala, hogy a minimálbér alacsony, így a munkába állók viszonylag keveset keresnek, de ez is több a semminél. A beruházások nagy része elkerülte Vajdaságot, melyet viszont Magyarország felől támogattak. Az USA sem lábalt ki a 2008. évi válságból, hiába próbálták ezt kommunikálni demokrata oldalról. Trump győzelmének az egyik összetevője az volt, hogy számokkal bizonyította a visszaesés mértékét. Kínában csökkent a növekedés, mely még így is nagy, de már ettől is agresszívabb lett a „Nagy Tigris”, és egyre agresszívabb politikát folytatott a Dél-Kínai tengeren. Oroszország, Brazília és Argentína is csökkenésben van. Mindezek a trendek folytatódhatnak 2017-ben. Oroszország esetében egyértelműen az alacsony kőolajár miatt teljesít rosszul a gazdaság. Kelet-Afrika, India és Délkelet-Ázsia viszont a világgazdaság motorja.

Az államadósság világszerte nő. Aggodalomra ad okot, hogy a magyarországi gazdasági növekedés üteme csökken, miközben a populista ellenzék ismét „a kibicnek semmi sem drága” alapon pénzosztogatást követel a kormánytól. Ha ez bekövetkezne, akkor pillanatok alatt ismét krízisbe kerülne az ország, és a Bokros-, valamint a Bajnai-csomag után valami újabb hasonló következne. Csak remélni lehet, hogy a magyar kormány nem fog osztogatásba kezdeni, azaz „megfogja” a pénzt. Évszázadok múltak el Magyarországon anélkül, hogy masszív, a társadalom egészére kiterjedő növekedés kezdődött volna. És osztogatással ez nem is érhető el.

2017-ben változni fog a képlet a világgazdaságban, mert Donald Trump, a megválasztott amerikai elnök bejelentette, hogy felülvizsgálja a szabadkereskedelmi egyezményeket, elsősorban a csendes-óceánit, az amerikai ipart pedig visszaviszi Amerikába, hogy az ottani emberek dolgozhassanak. Ez talán átmeneti megtorpanást okoz, de fontos megállítani az általános szabadkereskedelmi megállapodások által létrejött pénzszivattyúkat, melyek hosszú távon a rendszer összeomlását idézhetik elő. Többen úgy gondolják, hogy enélkül is összeomlik a nemzetközi gazdasági rendszer, hiszen olyan sok benne a nem létező, soha ki nem nyomtatott kamatpénz.

PC és populizmus

2016-ban mindenki megállapíthatta, hogy a nemzetközi politikai rendszer és a kommunikáció átalakulóban van. A társadalmak polarizálódnak, erősödik a jobboldal és a baloldal által szélsőségesnek aposztrofált mozgalmak, pártok. Ezek a körök áttörték az általuk károsnak tartott politikailag korrekt kommunikációt, és ezzel sok változás indulhat be. Franciaországban és Németországban választások lesznek, és nincs ember, aki megmondaná, hogy ezek pontosan milyen irányba is viszik majd Európát. Németországban Merkel kancellár asszony győzelme nem biztos, Franciaországban pedig azt nem lehet tudni, hogy a megreformált szélsőjobb mekkora befolyásra tesz majd szert. Mindez függhet a terroristáktól is, azaz attól, hogy mikor és hol sikerül támadniuk.

Kelet-Európában masszív, jobboldali többségű parlamentek vannak, és elképzelhető, hogy Nyugaton is megerősödik a jobboldal.

Nagy-Britannia, melyet érett demokráciaként tartunk számon, szintén a populizmus áldozata lett, hiszen júniusban megszavazták az unióból való kilépést. Elsősorban a vidéki Anglia döntött így, mert elege lett az EU túlszabályozási mániájából, és mert migránsok nélküli, békés, csendes életet akar. Ezzel viszont az EU egésze gyengült.

Csak a bizonytalanság a bizonyos

A világ 2016-ban sokkal bonyolultabb hely lett annál, mint amit egy ilyen rövid cikkben le lehet írni. A Közel-Keleten és Európán kívül más válsággócok is vannak. Fekete-Afrikában rengeteg államban kritikus a helyzet. A híradóban már szinte be sem mondják, ha kitör egy polgárháború, és arról sem számolnak be, hogy milyen új terrorszervezetek jönnek létre.

A Távol-Keleten az ügyeletes bajkeverő Észak-Korea, melynek fiatal vezetője nem válogat az eszközökben, amikor Dél-Koreát és Japánt kell fenyegetni. Vélhetően jó pénzért árulja a harmadik világban az atomfegyverekhez szükséges technológia egy részét, hiszen a teljesnek szerencsére még nincs birtokában. Dél-Afrikában rendkívül törékeny a helyzet, Dél-Amerikát pedig többszörös korrupciós botrányok rázták meg.

A sok gond és rossz hír után szinte alig emlékezünk a riói olimpiára, melyet egyébként korrupciós botrányok kísértek, ám ezenkívül jó hírek is voltak. Végre kimozdult a holtpontról az amerikai—iráni kapcsolat, és ezzel csökkent a feszültség a Közel-, illetve a Közép-Keleten. Az év végén pedig Kolumbiában sikerült befejezni a „kokainháborút”.

Jó volna valami biztatót mondani 2017-re. Reményre ad okot, hogy a tudomány óriási léptekkel halad előre, a számítógépek kora újabb kibontakozás előtt áll. A szél- és a napenergia alkalmazása újabb teret nyert, ahogyan az elektromos árammal üzemelő autók is egyre inkább a mindennapok részévé válnak. A nemzetközi intézmények elkezdtek foglalkozni a környezet állapotával. 2017-ben elképzelhető, hogy enyhülni fog az USA és Oroszország közötti feszült viszony, és az is, hogy a nagy cégek, illetve a gazdagabb államok kezdeni fognak valamit Fekete-Afrikában, ahogyan azt a kínaiak már megtették: jelenlétükkel néhány országot stabilizáltak, sőt, ezekben az államokban egészen jók a növekedési adatok.

Szerbia viszonylag jó évet zárt. A növekedés 3 és 4 százalék közötti, a foglalkoztatás pedig nő. Az országban stratégiai jellegű építkezések folynak, melyek egy későbbi növekedés zálogai. A Vučić-kormány a nemzetközi pénzintézetek tanácsai szerint jár el, de nem hajlandó olyan lépéseket tenni, amelyek a gazdasági mozgásterét szűkítenék — itt elsősorban az orosz és a kínai kapcsolatokról van szó. A jó teljesítmény eredménye, hogy az ország 2017-ben visszaadhat valamennyit abból a 10 százalékból, amellyel megrövidítette az állami fenntartású intézményekben dolgozókat, ez pedig egy kicsit élénkíti a gazdaságot. Viszont nehéz feladatok is várnak a szerb kormányra, tovább kell ugyanis csökkenteni a költségvetési hiányt, hogy az államadósság is kisebb legyen.


A nyitókép Szalai Attila illusztrációja

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..