home 2024. július 14., Örs napja
Online előfizetés
Hova került az ukrán gabona, és mi a baj vele?
dr. Könyves Tibor
2024.01.30.
LXXIX. évf. 4. szám
Hova került az ukrán gabona, és mi a baj vele?

Mindenki tudja, hogy az agyonvegyszerezett és rossz tárolási körülmények miatt is gyenge minőségű, ukrán gabonát nem az Európai Unióba, hanem a kevésbé igényes és fizetésképtelen afrikai és ázsiai piacokra termelik. Ezek olyan országok, ahol rendszerint élelmiszerhiány és éhínség van, így kapóra jön az olcsó gabona.

A világ legszigorúbb élelmiszer-biztonsági rendszerével az Európai Unió bír, így eleve esélytelen lenne az ukrán gabona bejutása. Jelenleg azonban ez nem így van! Nemcsak a gabonának, hanem egy sor mezőgazdasági terméknek is sikerült bekerülnie az unió országaiba, nem kis felbolydulást okozva ezzel a termelők és a piaci résztvevők között. Sajnos ismeretes számunkra, hogy Ukrajna jelenleg szinte mindenben kivétel. Európa második legnagyobb területű államának sok törvényt és szabályt nem kell betartania, közöttük a nemzeti kisebbségekre vonatkozó előírásokat sem. Eközben az uniós gazdálkodók szigorú előírások szerint — jelentős pluszköltségekkel — kell hogy termeljenek, a beáramló importált élelmiszeripari termékek minősége viszont erősen kétes, akár az egészségre is veszélyes lehet. De mi a valódi probléma, miért nem kell a feldolgozóknak és a fogyasztóknak sem az ukrán gabona?

Több uniós ország ágazati szervei, maguk a termelők és a fogyasztók is kifejezték nemtetszésüket az Ukrajnából jövő nyersanyagok vonatkozásában. Közleményükben azt írják, hogy az ukrajnai gabona sokszor nem felel meg az uniós előírásoknak, és egészségügyi kockázatot is hordoz, hiszen Ukrajnában számos olyan növényvédő szert és egyéb anyagot használnak, amelyek az unióban már évtizedek óta tiltólistán szerepelnek, arról nem is beszélve, hogy Ukrajnában engedélyezett a génmódosított növények termesztése is, itt pedig szigorúan tilos. Egy dél-erdélyi malomipari vállalkozó véleménye az ukrán gabona pékipari minőségét vonja kétségbe. Bevallása szerint egy kilót sem vásárolt belőle, pedig a gabonakereskedők hetente kínálták irreálisan olcsó áron. Az ebből készülő liszt sajnos nem kenyérnek való, pocsék a minősége, a pékségek meg sem vásárolnák tőle. Arra sajnos jó, hogy az uniós piacot elárasztó búzát, árpát, rozst, napraforgót és kukoricát a tárolókba és a takarmánykeverő üzemekbe irányítsák, és megfelezzék a tavaly nyári és őszi itteni piaci árakat. Így a jó minőségű Kárpát-medencei (szerbiai, magyarországi, romániai-partiumi) gabonát az uniós kereskedők ma szinte olyan áron vásárolják fel, mint az ukrajnait a háború előtt. Ezt csak azok a gabonatermesztésre szakosodott gazdaságok tudják túlélni, amelyek elegendő pénzügyi tartalékkal bírnak egy-két éves veszteség esetére. Ezért az uniós gazdák a szigorú követelményeket szorgalmazó nemzetközi zöldszervezetek segítségét is kérik: azért lobbizzanak, hogy csak az ittenivel megegyező feltételekkel termelt gabona jöhessen az EU-ba. Azaz: vagy az ukrán előállítóknak is meg kelljen felelni az előírásoknak, vagy az uniós gazdákra se vonatkozzanak.

Milyen a magyarországi helyzet? Az ukrán búzából és kukoricából már több millió tonna van betárolva. A magyar búza — hiába nagyságrendekkel jobb — eladhatatlan, a betakarításhoz képest a felvásárlási ára 25%-ot, a napraforgóé 35%-ot esett, sőt, a hazai gabona és olajos magvak felvásárlása szinte leállt. Az ukrán dömping miatt a világpiacon is jelentősen csökkentek az árak, ami az exportnak sem kedvez, és a magyar búza eddigi célpiacai is az olcsó, de silány ukrán búza felé fordultak. Hiába kérte Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária közösen a január végi agrárminiszteri tanácsülésen, hogy az EU tegyen az import megfékezéséért — nem történt intézkedés. Az Ukrajnából — akár Románián, Szlovákián át — érkező gyenge minőségű, esetenként toxin- és peszticid-maradékot tartalmazó búzából egyes malmokba is kerülhetett. Sok esetben az ukrán importot behozatalkor „iparibúza-melléktermékként” vámoltatják — így nem vetik alá szigorú ellenőrzésnek —, ám számos ilyen tételt élelmiszer- és takarmány-előállítás céljából dolgozzák fel. Sőt, ukrán eredetű liszt is érkezik különféle módokon, minőségi problémákkal.

A világ ezen részéről (Oroszországból és Ukrajnából) eredő gabona a világ össztermelésének 29%-át adja, ezért nagyon sok ország szembesül ezzel a gonddal. Mi a helyzet Szerbiában? Mennyire hat ki az itteni termelőkre és gabonaipari kereskedőkre?

Az illetékes szerbiai szakmai érdekszervezet álláspontja szerint Szerbiában egy kicsit jobb a helyzet, mivel országunk nem importált Ukrajnából semmiféle gabonát. Nettó exportőrök vagyunk, a piaci felesleget már évtizedek óta ismert országok piacaira szállítjuk ki. Ám a jelenlegi piaci ár Szerbiának sem felel meg, és előttünk a 2024. évi termés, mely legrosszabb esetben is átlagosnak ígérkezik. Tehát itt van az új búza, és igazából nem tudjuk, mi lesz az idei, kiszállításra szánt kenyérgabonával. Az árról nem is beszélve! Az alacsony felvásárlási összeg a termelőknek egyáltalán nem felel meg. Akinek tárolási lehetősége van, az kivár, de senki sem reménykedik túlságosan.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..