A 98 éves Torma György, aki anyai részről a nagybátyám, egyedül él. Hetente egyszer vagy kétszer átjön hozzánk kávéra, és akkor gyakran órákon át a régi időkről beszélgetünk. Az elmúlt héten az volt a témánk, hogy az ő gyerekkorában mit csináltak a hosszú téli estéken, hiszen abban az időben még nem volt diszkó, ahol kiszórakozták volna magukat.
- Tudod, öcsém, mi abban az időben nagyon sokan voltunk fiatalok meg idősek is. Az idősebb emberek minden este másik háznál gyülekeztek, és ütötték a blattot - természetesen csak szórakozásból. Egy utcában két csoport is volt, 10-15 emberrel. Azt is tudni kell, hogy akkoriban 11 kocsma volt a faluban, mindegyikben tekepálya meg biliárd Azokban is megteltek a termek télvíz idején szinte minden este. Az asszonyok is szomszédoltak, de ők kézimunkáztak addig, amíg az emberek kártyáztak. A kisgyerekek a belső szobában játszadoztak, mi, suhanc gyerekek pedig szintén összejöttünk a jobb módú társainknál. Ahol nagy istálló volt, ott a béreságyon kártyáztunk, beszélgettünk, és mindig kieszeltünk valami csalafintaságot.
Az én időmben éjjel még járta a falut a bakter. A település két részre volt osztva. A templomtól keleti irányban, ahol én is laktam, Pilli sógor volt a bakter, aki egy szigonynak nevezett kétágú meggyfabottal rótta az utcákat. Az utca végén, az utolsó háznál minden éjjel el kellett haladnia, és beszólnia, hogy ébren vannak-e, majd végül megmondta, hány óra van. Ezzel igazolta, hogy becsületesen teljesíti a köztelességét. Jól emlékszem, hogy 1917-ben megvicceltük Pilli sógort. Kiszedtük a sárgatök belsejét, csináltuk neki szemet, fület, orrot, gyertyát gyújtottunk benne, feltettük az eperfára, és lestük, hogy mit fog csinálni a bakter.
Jött is Pilli sógor a ,,szigony"-ával, de amikor megpillantotta a fán a kivilágított fejet, meghátrált, és csak ezt mondogatta: ,,Minden lélek az urat dicsérje". Természetesen másnap azt mesélte, hogy betörők jártak az utcában, de ő a meggyfabottal végighúzott rajtuk, és elmenekültek. Máskor egy megfagyott döglött kutyát állítottunk fel abban az utcában, ahol az éjjeli bakternak el kellett haladnia. Amikor megközelítette a nagy, ágaskodó kutyát, megijedt, és kezdte volna zavarni, de a kutya nem mozdult. Ekkor a nagy meggyfabottal megütötte, és a fagyott állat eldőlt. Másnap azzal dicsekedett, hogy egy nagy veszett kutyát ütött agyon az éjjel. Ilyen és hasonló csintalanságokat követtünk el, hogy jobban teljen a hosszú téli este. De a télvíz idején szerveztük meg a ,,hajmásbál"-t is, ahova csak a suhancgyerekek és a hozzájuk hasonló korú lányok jártak, természetesen szülői felügyelettel. Narancsbálnak is neveztük, mert minden alkalommal azzal volt kidíszítve a helyiség. Volt csősz, aki figyelte a gyerekeket. Ha észrevette, hogy valaki narancsot lopott, azt előállította a főcsősznél, az meg megfizettette a gyümölcs árát. Így töltöttük, öcsém, a hosszú téli estéket az én gyerekkoromban - fejezte be a nagybátyám, aki később, felnőttkorában, a ,,hajmásbálok"-on ,,citurált" a gyerekeknek.