A huszadik század legelterjedtebb problémái közé tartoznak a szenvedélybetegségek. Talán a legnehezebben kezelhető betegségek közé tartoznak, hiszen szenvedő alanyai nem szokták elismerni, hogy betegek, és természetesen nem kérnek segítséget, sőt aki ilyen szándékkal közeledik feléjük, azt ellenségnek tekintik. Nem messze Szabadkától működik egy intézmény, a Hosana szenvedélybetegekkel foglalkozó egyházi intézmény, amelynek dogozói azon fáradoznak, hogy azoknak, akik felismerik, elismerik betegségüket, valamint hajlandóak alávetni magukat a gyógykezelésnek, segítséget nyújtsanak. Ez a közösség minden erejével azon van, hogy az onnan kikerülőket minél zökkenőmentesebben elindítsa a normális élet felé. A vallás, a lelkiség nagyon nagy szerepet játszik az intézmény mindennapjaiban. Az itt kezelteket Isten felé irányítgatják, az ima, a probléma felismerése és megértése nagyon nagy jelentőségű a gyógyulás felé vezető úton. Ennek a közösségnek a megsegítésére szerveztek jótékonysági estet a szabadkai Népkörben. A Halasi úti Kisboldogasszony plébánia volt a megálmodója és főszervezője ennek a nemes és jó szándékú rendezvénynek. Szungyi Károly főesperes atya maga is részt vesz a Hosana működtetésében, munkájában.

Ft. dr. Marinko Stantić atya a közösség vezetője-igazgatója zombori plébániai elfoglaltsága miatt sajnos nem tudott jelen lenni, de sok szeretettel üdvözölte a jelenlevőket, és Isten áldásáért imádkozik, mindazokért, akik megszervezték az estet, valamint akik imájukkal vagy gyakorlati segítségükkel támogatják a Hosana közösséget.

A közösség önellátó, a bennlakó fiatalok önmagukat tartják el, kisebb gazdaságuk van, de minden segítség jól jön nekik.

Sajnos, úgy látszik, az emberek többsége közömbös az ilyenfajta felhívásokra. Mindenki úgy hiszi, az ilyesmi csak másvalakivel vagy más gyerekével, családjával történhet meg. Pedig ez egy mindannyiunkat érintő téma, sosem tudhatjuk, ki lesz a következő áldozata valamelyik szenvedélybetegségnek, vagy mikor kerülünk mi is a családja helyzetébe.

Kevesen jöttek el a meghirdetett estre, de úgy gondolom, akik ott voltak, azok teljes szívből átérezték a tanúságot tevő fiatalember szavait, aki beszélt a gyermekkoráról, családjáról, valamint részletesen elmondta, hogyan lett a kábítószer rabja. Neki, szerencséje volt, a családja mellette állt, és ő is elismerte függőségét, elfogadta a felkínált segítséget. Mesélt az intézményben töltött mindennapokról, a gyógyulás nehéz, rögös útjáról. Most munkája, felelősségérzete van. Azután az édesanyja vallott az életéről. Nyíltan kimondta: a legnagyobb gond az volt, hogy nem akarta észrevenni, elhinni, mekkora a baj. Nehéz volt a három év mind a fiatalembernek, mind a családjának. Az est folyamán a tízéves, szabadkai Ébredés keresztény könnyűzenei zenekartól hallottunk készülő albumukból szebbnél szebb zeneszámokat. Zenéjük leginkább a gyerekeket és a fiatalokat érinti meg, de az idősebb korosztály számára is könnyen elérhető, hiszen Isten kegyelméből zenélnek és énekelnek. Ez a zenekar minden jótékonysági felkérésnek eleget tesz, mi se volt természetesebb, mint hogy Károly atya felkérésére is igent mondtak. A kis számú, de nagy érdeklődést mutató közönség nemegyszer könnyes szemmel hallgatta a tanúságtételeket, s nagy tapssal jutalmazta a lelket is megérintő zene és énekek előadóit. Egy megható est részesei voltunk. Isten áldását kérjük a közösség lakói számára, hogy mielőbb visszatérjenek a mindennapokba!