A Regionális Helytörténeti-Honismereti Tanári Műhelyt 2015-ben hívták életre. Azóta, a koronavírus-járvány időszakát leszámítva, minden évben megrendezik az eseményt. Az idei műhelybeszélgetésen, melynek témája a Fedezzük fel! Itthon vagyok… volt, 17 előadást hallgathattak meg a jelenlevők a következő kategóriákban: interaktív felfedezés, kincsvadászat, helyi értékek; városismeret, helytörténet, helyszíni megfigyelés; épületek, szobrok, emlékhelyek történetei, valamint intézményi gyakorlatok, helytörténeti nevelés. A résztvevőket Károlyi Attila, az esemény házigazdája, moderátora üdvözölte.

Csizmadia Edit, a szegedi Gregor József Általános Iskola drámapedagógusa, magyartanára, könyvtárosa a vidékünkön is ismert szecessziós építészettel foglalkozott A szecessziótól az irodalmi street artig — várostörténeti séták diákoknak Szegeden című bemutatójában.

— A szecessziós tematikában Szegeden már nagyon régóta hagyománya van a városnéző sétáknak. Én a várostörténeti, városismereti népszerűsítő, ismeretterjesztő munkában már több mint egy évtizede részt veszek. Könyvtárosként dolgoztam hosszú időn keresztül, s ott kerültem kapcsolatba a szegedi épületek történetével, és kezdtem ezzel foglalkozni. A szecesszió az az időszak, amelyben nagyon sok olyan épületünk született, amely emblematikussá vált a városképben. Miután az utóbbi években ismét tanítok, arra gondoltam, a kettőt nagyon jó lenne ötvözni, hogy a minél fiatalabb korosztály is egy kicsit tudatosabban szemlélje ezeket az épületeket — ne csak nézzenek, hanem lássanak is! Irányítsuk úgy a figyelmet ezekre az épületekre, hogy az életkori sajátosságaiknak megfelelően szólítsuk meg őket, minél játékosabban, felfedezőtúraként, kalandként felfogva. Miért ne kalandozhatnánk, miért ne kutathatnánk, vadászhatnánk motívumokra saját városunkban? Nem kell ehhez messzire mennünk, de a közvetlen környezetünket a hétköznapi rohanásban nem úgy szemléljük, mint amikor ezt az időt csak erre fordítjuk. Ha városvezetés során megyünk végig az útvonalon, akkor az épületeket egy történetre is felfűzhetjük. A belváros kisebb területén már négy-öt olyan épületet meg tudunk nézni, amelyről nagyon sok ismeretet adhatunk át. Ehhez készült néhány évvel ezelőtt egy foglalkoztatófüzet, amely a kisiskolásoknak, a kilenc—tíz éves korosztályól kezdve nagyon jó támpontot tud adni. Ennek segítségével a pedagóguskollégák is könnyebben tudják beépíteni a tananyagukba, tanmenetükbe, hogy a helyi értékekre is figyelmet kell fordítanunk, minél kisebb kortól. Mivel Szeged szecessziós öröksége és kutatása a szabadkai szecesszió történetével több projektum kapcsán is összekapcsolódott, így Szeged és Szabadka szecessziós örökségének feldolgozása ebben a füzetben két nyelven — magyar és szerb — is megvalósul. A kerettörténet is érdekes, egy fiú és egy lány időutazóként visszacsöppen ide a századfordulóról, végigutazik a városokon, és az épületekről érdeklődik. Így mesésebb formában lehet olvasni, és vannak különféle kreatív, felfedező és rajzos feladatok is.

Az eseményre az anyaországi résztvevőkön kívül számos szakmabeli érkezett Erdélyből, a Partiumból és Vajdaságból is. Vidékünket Korenchy László és Pecze Rózsa helytörténész, Kudlik Zoltán, a Nagy Imre Társaság szabadkai szervezetének elnöke, valamint e beszámoló írója a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet történészeként képviselte.

A nagyváradi Fazekas Gábor, az Ady Endre Elméleti Líceum történelemtanára a történelemérettségi kreatív feldolgozásainak lehetőségéről tartott előadást.

— Az idei tanárműhelybe otthoni témával készültem, melynek címe Érettségi — kreativitással, játékkal. Ebben próbáltam összefoglalni, hogy milyen feladatokkal kell szembenézniük a tizenkettedikes, romániai, végzős, filológus, társadalomtudományi osztályokba járó diákoknak. Igyekeztem két részre osztani a bemutatót. Az első a törvényi kereteket, illetve a metodológiát próbálta meg feldolgozni, míg a második részben a konkrét példák érkeztek, hogy a gyerekek milyen kreatív módon, ügyeskedve próbálják meg elsajátítani a kötelező tananyagot. Magáról a törvényi háttérről azt kell tudnunk, hogy a román érettségi rendszer 9 nagy témát követel meg, mely a román—dák kialakulással kezdődik, s egész Ceaușescuig és a demokrácia kialakulásáig tart, ezt felölelve végigfut az egész román történelmen. A kilenc téma között egy olyan kivételt találhatunk, amely az egyetemes történelmet taglalja, benne általánosan a demokrácia és a totalitarizmus ellentétét próbálja meg hangsúlyozni. Ezt ügyesen úgy időzítették, illetve helyezték bele ebbe a keretbe, hogy a XX. század kommunizmus előtti periódusát vezesse fel — hogy legyen valamilyen képe a diáknak a román háttértörténetekről is. Ezt a 9 tételt kell a gyerekekkel megismertetni, elsajátíttatni úgy, hogy ne legyen túl száraz sem. A tantermi elvárások bizonyos fokú kritériumok elérését követelik meg. A kreatív, játékos része pont ez — a gyerekeket úgy rávenni ennek megtanulására, hogy az a saját életükre, tapasztalataikra, tanulási módszereikre alapulva épüljön be a tudásukba. Több éve figyelve a bemutatókat úgy látom, sok olyan téma van, amely mind Magyarországon, mind a külhonban érdekes, és összeköt bennünket. Vannak olyan helytörténeti dolgok, amelyek a határon átívelnek. A tavalyi évben szecessziós témával érkeztem, hiszen Nagyvárad is az egyik legszebb szecessziós város, és örülök, hogy Szabadkával és Szegeddel is létezik a kapcsolódás.

Az előadásokat vacsora követte, mely alatt a résztvevők részletesebben meg tudták vitatni bemutatóikat, kutatásaikat, ezáltal értékes ötleteket és tapasztalatokat szerezve. A jelenlévők a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület legújabb évkönyvének példányát is ajándékul kapták.