A pedagógusszervezet tagjai és vendégeik a 15., ünnepi ülésen a tanítóképző kar dísztermében - Szabó Attila felvétele

Ünnepi volt az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének január 15-én megtartott közgyűlése, hiszen fennállásának tizenötödik évét jegyzi a civil szervezet. A szabadkai tanítóképző kar dísztermében rendezett 15. közgyűlés Kölcsey Ferenc Himnuszával kezdődött (szavalat), fellépett a pedagógusok előtt a kis mesemondó, Utasi Árpád, a zenede két tehetséges diákja muzsikával köszöntötte az egybegyűlteket. Minden más a munkáról szólt: a 2008-ban elvégzettről és a 2009-ben tervezettről; a Kárpát-medencében működő rokonszervezetek tapasztalatairól és üzenetéről; arról, miként értékelik a vállalást a határon túli pedagógusszervezetek munkáját támogató budapesti minisztériumban. Az ÉMPE tavalyi sikertörténete a Nyári Akadémia volt: rekordszámú résztvevővel, 295 pedagógussal tartották meg az ötnapos, sorrendben a tizenkettedik nyári továbbképzést. Sikeres volt egy újdonság, az osztályfőnökök képzésére szervezett tanfolyam is, amelyet nyilván megismételnek. 2008-ban egyébként az ÉMPE szervezte továbbképzéseken nem kevesebb mint 1200 tanító és tanár vett részt. A tanulók számára rendezett vetélkedőkön, versenyeken, táborozásokon összesen 600 diákot sikerült bevonni a munkába -- az általános iskolák VII. Művészeti Vetélkedője például 220 diák részvételével zajlott... A tavaly végzett munkát Virág Ildikó összegezte, a 2009-re vonatkozó terveket pedig De Negri Ibolya, az egyesület elnöke ismertette. De Negri Ibolya elmondta: az ÉMPE küldetésének tartja, hogy a vajdasági magyar közoktatást szolgálja, a pedagógusok továbbképzésével segítse az oktatás színvonalának emelését, hiszen kisebbségben a felnövekvő nemzedék esélyeit csak minőségi többlettel lehet növeli, azzal a többlettel, amelyet az iskola ad. Az egyesület két elsődleges feladata az idén is a pedagógusképzés és a tehetséggondozás lesz, a célkitűzések mellet azonban az ÉMPSZ-nek vágyai is vannak: szeretnének egy irodát, egy pedagógusházat, ahol közhasznú munkájukat még jobban kibontakoztathatnák. Az elnök asszony köszönetet mondott a támogatóknak (budapesti Oktatási Minisztérium, Szülőföld Alap, tartományi kisebbségügyi titkárság, tartományi oktatásügyi titkárság, Szekeres Alapítvány, Szabadka önkormányzata), a kollégáinak pedig azt kívánta, hogy 2009-ben gyakran gondolják azt, hogy ,,Szeretek pedagógus lenni!'
Király Annamária, a magyarországi Oktatási Minisztérium képviselője örömmel nyugtázta: az ÉMPE eredményei azt bizonyítják, hogy a minisztériumi támogatásnak van értelme, hiszen a pedagógusok összefogása többletet tud adni a maroknyi közösségnek. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke Márton Áron gondolataival köszöntötte a pedagógusokat: szabad emberek szabadon akarnak élni, mert ehhez istenadta joguk van. ,,Próbáljunk meg így élni: szabad emberként, s továbbra is egymást segítve.' Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség irodavezetője a 19 éve működő szervezet fő állomásairól és harcairól beszélt, az ÉMPSZ-nek pedig azt kívánta, hogy végezzen továbbra is sikeres munkát a vajdasági magyar közösség szellemi gyarapodásában. A debreceni Suliszerviz Iroda munkáját Kónyáné Nagy Mária mutatta be, s azt a kezdettől fogva való szándékot hangsúlyozta, hogy a közoktatás fejlesztését célzó képzésekben a határon túliak is részt vehessenek. Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusának főkonzulja eredetileg nem kívánt a pedagógusok ,,dolgába beleszólni', mégis késztetést érzett arra, hogy elmondja, amit tapasztalt: mennyire egyszerű határon belül pedagógusnak lenni, és mennyire bonyolult a határon túl. Mennyire bonyolult itt, ahol a pedagógusok a zászlóvivők, és a pedagógusok a csatahajó vezetői. Sok településen járt a Bácskában és a Bánátban, s őszinte tisztelettel néz föl mindazokra, akik azon fáradoznak, hogy a gyerekek az anyanyelvüket, a magyart ne felejtsék el. Diplomata kollégái pedig -- akik jelen voltak decemberben azon az ÉMPSZ szervezte szavalóversenyen, amelyen csak két költemény szerepelt, a Himnusz és a Szózat -- nagy élményről számoltak be neki. Azt mondták, úgy mentek el, hogy tudják a Himnuszt, meg a Szózatot, aztán arra kellett rájönniük, hogy a két költemény, ahány gyerek szavalta, annyi új értelmezést kapott, s ez megrendítő élmény volt.
Dr. Czékus Géza, a közgyűlésnek otthont adó Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar önállóságáig vezető rögös utat ismertette az egybegyűltekkel. Azt is elmondta, dr. Káich Katalin, a kar dékánja azért nem lehet személyesen jelen, mert a tanítóképző munkatársai Szabadka után most Magyarkanizsán tartanak akkreditált továbbképzést 61 tanító számára. A továbbképzés és a tudományos tevékenység összefonódásaként jelentette be az MTTK idei, immár harmadik nemzetközi tanácskozását, melynek témája az élet végéig való oktatás szükségességének a megvilágítása lesz. A házigazda köszöntőjét követően a kétnapos közoktatási konferencia első napjának délutánján a szervezők városnézésre (Városháza, Városi Múzeum, Székesegyház) vitték a vendégeket és a pedagógusokat.
A második napon, pénteken három szekcióban folytatódott a munka. Az I. szekcióban a magyar nyelv és történelem szakos tanárokat, valamint az érdeklődőket várták arra foglalkozásra, amelynek témája: ,,Köszöntsd az évet, mely Radnótira emlékezik!' Az Sz. Móra Regina vezetésével működő csoportban Kovács Krisztina (Szeged), Vári György (Veszprém) és Pintér Molnár Edit (Szabadka) tartotta meg előadását. A II. szekcióban kézműves foglalkozásokat tartottak -- ez az akkreditált pedagógusképzés befejező része volt azok számára, akik részt vettek az előző műhelymunkán. Csoportvezető: Süli Lídia. Előadó: Csonti Melinda. A III. szekció témája az EU-s területfejlesztés volt -- csoportvezető: Csőke Márta. Az előadások témái: Területfejlesztés és civil érdekérvényesítés; EU-infók és forráskoordináció, civil szervezetek és az Európai Unió; Módszertani rész -- szemléletformáló tevékenység.