Erőteljesebbek a nyugdíjasok reakciói

Szabadka város nyugdíjasai azt még viszonylag csendben vették tudomásul, hogy a két központban, Belgrádban és Újvidéken megalakult az idős embereink új, Elég Volt (Dosta je bilo) nevű egyesülete. Úgy vették, nemigen van már az országban olyan foglalkozási vagy iparág, amelynek dolgozói ne próbálták volna ki a tiltakozás valamilyen módját az elmaradt fizetésük, a gyakran változó, szinte egymás ellen ható kormányrenk, az újgazdagok manipulációi miatt. Így történhetett meg, hogy amikor az Elég Volt vezető emberei bejelentették itteni vendégségüket, bizony — a jól megszokott gyakorlat ellenére — nem telt meg az otthon az egyébként minden hasznos megbeszélésre kész tagságával.

A szabadkai vezetőség azzal magyarázta ezt a gyér részvételt, hogy a város nyugdíjasainak is elegük van abból az egyre nehezebb életből, amelybe az ország vezetősége reformok címén taszította őket, és nem túlzás azt állítani, hogy immár minden javaslattal, ígérettel szemben apatikussá, passzívvá váltak.

Mit várhatnak el idős embereink az országtól, ha annak alkotmánybírósága hónapok óta tologatja magától Vajdaság Nyugdíjasszövetsége  és a csatlakozó szabadkai egyesület beadványát, mely minden hazai és nemzetközi gyakorlat alapján a szerzett jogok sérthetetlenségére hivatkozva a nyugdíj lefaragásáról szóló törvény visszavonását követeli. Nyilvánvaló, hogy a bírói testület vezető politikusaink rábólintására vár. Pedig nemcsak a törvénytelenség törlése a cél, hanem annak az összegnek a visszaadása is, amelyet a kormány eddig elvett az egyre nehezebben élő emberektől.

És mi a következmény? A csökkenő járandóságon kívül az árak folyamatos növekedése okozza a helyzet tarthatatlanságát. Például csak alig néhány hónap múlt el, s a nyugdíjasok piaci kosarába átlagban 500 helyett 365 dinárnyi áru kerülhet. A nagy választékból öregeink csak kenyeret, cukrot, étolajat, gyenge minőségű húst és zöldségféléket vesznek, a többire a „ha jut” a feltétel. Ez annál tragikusabb, hogy az ország vezetői szem elől tévesztik azt a körülményt, hogy hajlott korú embereink ritkán élnek egyedül, manapság alig van már olyan egyén vagy házaspár, akinek/amelynek csak magáról kell gondoskodnia. A fiataloknak jórészt nincs munkájuk, s a nagyszülőkre hárul az unokákról való gondoskodás!

Az életüket tisztességesen végigdolgozó, a járulékukat maradéktalanul befizető emberek számára sértő a legfőbb vezetőink kijelentése, mely szerint az év második felében vagy a legközelebbi választások előtt „rendezik”, azaz növelik az ellátmányt. Kilátszik a lóláb: az idős társadalom mindig jó szavazónak számított, s ez a rezsim a kancsal ígéretével szeretné újra elnyerni ezeket a voksokat.

Az Elég Volt vissza kívánja állítani azt a rendszert, amelyben az idős dolgozóknak, a hadseregnek, a földműveseknek és a magánvállalkozóknak külön alapjuk volt. Emellett visszaköveteli a háború előtti alapok pénzét, mert ezzel kevésbé terhelnék a költségvetést.

Végül a nyugdíjasaink a gazdaság szégyeneként élik meg, hogy az ország a külföldi befektetőknek (pl. a kragujevaci FIAT-nak, mely úgy látszik, tönkremegy) sokmilliós kedvezményt adott, melyet hazai befektető nem kaphat meg. Az is bántó, hogy nincsenek igazi vállalataink, csak magán- és családi oligarchacégek (Mišković, Beko, Hamović, Todorić, Matijević stb.), s ezek esetében az állam sohasem firtatta, honnan szerezték meg a kezdőtőkét, illetve a mai vagyonukat. Pedig aligha kétséges, hogy termőtalajuk a háború és a Koštunica-kormány magánosítása volt...

A kormány könnyen elbánt a nyugdíjasokkal. A biztosítóban megtalálható a listájuk és a járadékuk összege, csak a levonás százalékát kellett kiszámítani. Hasonló a helyzet a tanüggyel is, noha ott kemény volt az ellenállás. A kormány nehezen tud megegyezni a sok tisztviselővel. Vagy fél elbocsátani a nagyjából százezer pártkatonát, vagy nincs meg a kellő tudása a fizetési osztályok kialakítására.

Szinte viccnek számít: állam bácsi takarékosságra inti nyugdíjasainkat, s azt mondja, a pénzt fizessék be a magánpénztárakba. Honnan? Hiszen a megélhetésre sincs elég!

RÖVIDEN

60 ÉVE KAP NYUGDÍJAT a 95 éves Jovo Tadić. Eszerint nála eddig több mint 700-szor csöngetett be a postás. Története: Az 1956. évi nagy katonaiállomány-csökkentéskor I. osztályú századosként nyugdíjazták. Néhány évvel ezelőttig még Belgrádban élt, jelenleg a születési helyén, Gornji Nikšićen tölti napjait, és mint mondja, friss levegőn kertészkedik.