A heves-ludasi templom

Nemzetközi esemény színhelye volt május 29-én egy Heves megyei kis falu: Ludas. Kettos testvér-települési szerzodéskötésre került sor, mégpedig a délvidéki Ludassal és a ''nagytestvér”-rel, az erdélyi Marosludassal. Az egymástól mintegy 300-400 kilométerre lévo három Ludas a kilenc éve fennálló barátságot emelte hivatalos szintre a dokumentumok aláírásával. A Ludas-találkozókat a megbeszélt sorrendben minden évben más-más országban szervezik meg. Tavaly a Marosludasi Városnapok alkalmával adták át a szándéknyilatkozatokat, s az idei Heves megyei találkozón két szerzodés meg is köttetett. Öllei Mihályné polgármester asszony üdvözölte a vendégeket, köszönetet mondott mindenkinek, aki valaha is hozzájárult a három település kapcsolatának folytonosságához. Az idei találkozóra az erdélyi magyarokkal eljött Florin Urgan, Marosludas román anyanyelvu polgármestere is, hogy aláírásával hitelesítse a megállapodást. O a gyümölcsözo együttmuködésre helyezte mondandója hangsúlyát. Mindenkit személyesen üdvözölt, meglepetésünkre egy-két magyar szóval. A délvidékiek nevében Aladics Tibor, a ludasi helyi közösség közgyulésének elnöke látta el kézjegyével a dokumentumot. A barátság szó jelentoségérol beszélt, a barátságról, amelyet a jövo generációinak hagyunk örökségül.
A harmadik szerzodés aláírására is nemsokára sort kerítenek Marosludas és a vajdasági Ludas között.
A kis, nyolcszáz fos mátraaljai település gondos házigazdának bizonyult, a szervezés az esemény rangjához méltóan sikerült. Szépen feldíszített tanácsterem, zászlók, himnuszok. Felemelo élmény volt. Az utána rendezett fogadáson már kötetlenül beszélgettünk. A találkozó a többévi szokás szerint három napig tartott, kirándulásokkal, hosszú, baráti beszélgetésekkel. Részesei voltunk az idei Ludas-napoknak is, amely a falusi búcsúk és a szabadtéri koncertek sajátos keveréke.
Pillantás a múltba és jelenbe
Ludas Budapesttol 90 km-re, Gyöngyös és Eger között fekszik, a kéklo Mátra déli eloterében. Maga a település teljesen falusias környezet, hagyományos parasztházai, az ún. ,,hosszú házak" helyi védelmet élveznek. Volt alkalmunk többször végigmenni a Szabadkai utcán, amely utca elnevezésével barátságunknak állítottak emléket.
A környék régmúltját részletesen a szomszédos Detk település régészeti kiállításán ismerhettük meg. A '70-es évektol a rendszerváltásig Detk, Ludas és Halmajugra közös tanácsú község volt.
Az úgynevezett Ludas Varjú-duloi régészeti lelohelyet 1998-ban fedezték fel, amikor a Mátrai Eromu Rt. visontai bányájának terjeszkedése miatt egy 700 hektáros új bányatelket jelölt ki Detk és Ludas határában. A 30 hektáros régészeti terület teljes feltárására 2001-2002-ben került sor (hasonló nagyságú lelohelyet ezt megelozoen még nem tártak fel Magyarországon) több mint 1400 régészeti objektum maradványait hozták felszínre, a paleolitikumtól a honfoglalás koráig terjedo több száz ezer éves idoszakból. A detki kiállítás termeiben a legszebb tárgyak láthatók korszakonként rendszerezve, tájékoztató táblákkal ellátva. Akár egész nap is elbóklásztunk volna az elképeszto érzékkel kidolgozott fegyverek, használati és dísztárgyak között. Legnagyobb csodálatunkat egy kelta sírból származó, viaszveszejtéses technológiával készített bronz karköto nyerte el.
Ellátogattunk a Mátrai hoeromu visontai bányájához is, ahol külszíni lignitfejtéssel nyernek futoanyagot az eromu számára. Meg kell említeni, hogy foglalkoztatás szempontjából az eromu és a bánya a legtöbb munkahelyi lehetoséget nyújtja a környéken.
A kilátón állva távcsovel részletesen megvizsgálhattuk a lépcsozetesen lemart talaj rétegezodéseit, megfigyelhettük a külszíni fejtés technológiáját. Lábunk alatt kristályvizu gyors patak csordogált. A széntermelés elott három évvel megkezdodik a terület elovíztelenítése, minek során a víztározó rétegek vizét egy mesterséges víztározóba vezetik, és búvárszivattyúval a felszínre emelik. A víztelenítés folyamata az adott területen a kitermelés végéig tart. Döbbenten láttuk, hogy a viszonylag vékony szénrétegért hegyeket túrnak fel és mozdítanak el a robotokra emlékezteto, tömbház méretu kotrógépek. A látványhoz hozzátartozott a messzeségben füstölgo eromu is. A külszíni lignitfejtésre vonatkozóan az uniós törvények eloírják a visszafejtést. Amint az egyik külfejtés kimerül, továbbhalad a bányamuvelés, és a kitermelt meddoanyagot az elozo terület gödrébe töltik. A visszafejtés helyén védett parkot alakítanak majd ki.
A gyurgyalagok mindenesetre már birtokukba vették a költoüregnek kiválóan alkalmas, feltúrt, felporhanyósított löszdombokat, hatalmas telepeket alakítottak ki a bánya területén.
Ahol a nap és a hegy összeér
A találkozó második napján Gyöngyös városával ismerkedtünk. Pontosabban az Orczy-kastélyban lévo Mátra Múzeumban jártunk, amely 2009-ben elnyerte Az év múzeuma kitünteto címmel járó díjat. Természettudományi anyaga nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedo értéku.
A kastélyhoz angolkert is tartozik, kerítését állítólag a napóleoni háborúk idején zajló utolsó nemesi felkelés puskacsöveibol kovácsolták. A kaput orzo oroszlánokat Gyöngyös jelképének tartják.
Gyöngyös a szolo és a finom, zamatos borok városa. A hely, ''ahol a nap és a hegy összeér”. Bizonyosságot errol az évszázados platánok lombja mögé elbúvó Farkasmályi pincesoron kaptunk. (Az Árpád-kori elnevezés a farkasok lakhelyét jelenti.) A régi mondák szerint a honfoglaló magyarok itt már virágzó szolokultúrát találtak.
A mintegy kétszáz éves, tufakobe vájt pincék nyirkos huvösében ismerkedtünk a táj jellegzetes borfajtáival. Nekünk a Cserszegi fuszeres nyerte el a tetszésünket.
Csodálatos két napot töltöttünk Mátraalja vidékén.
A következo találkozón minekünk lesz alkalmunk barátainknak megmutatni Délvidék jellegzetességeit, szépségeit.