— Az elképzelés az volt, hogy a természettudományokban és a matematikában, valamint az idegen nyelvekben tehetséges fiataloknak nyíljon lehetőségük teljes egészében magyar nyelven, tehetséggondozó középiskolában tanulni itthon, Vajdaságban. Már akkoriban látszott, hogy néhány éven belül hiány lesz szaktanárokban, mind matematikából, fizikából, informatikából, mind idegen nyelvekből. Ezért született meg a határozat, hogy két magyar tannyelvű tehetséggondozó gimnáziumot hoznak létre itt, Észak-Vajdaságban. Amikor intézményünk négygenerációs iskolává nőtte ki magát, az akkori tanári kar és a vezetőség szembesült azzal a ténnyel, hogy a nyolcvan diákkal elérték a maximális létszámot — hiszen egy tehetséggondozó tagozaton legfeljebb húsz diák tanulhat —, és ez nagyon kevés. Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy újabb tehetséggondozó szakokat kellene nyitni. 2008-ban, amikor az iskolánk ötéves volt, a választás a képzőművészeti tehetséggondozó képzésre esett. Ez azt jelenti, hogy 2023-ban a matematikai tagozatnak a húszéves, a képzőművészeti tagozatnak pedig a tizenöt éves fennállását ünnepeljük. A történelmünk folyamán próbálkoztunk a sporttagozattal is, mely kihelyezettként kezdett működni Tóthfaluban, viszont ez számos nehézséget is vonzott magával, így idővel úgyszólván magától elhalt ez a szakirány az iskolánkban. Amikor a szerbiai oktatási rendszerben megjelent a legújabb számítástechnikai és informatikai gimnáziumi oktatási profil, rögtön úgy véltük, jól kiegészítené a meglévő szakokat, és ezáltal teljessé válhatna az iskolának a léte, és a működését is könnyebben lehetne finanszírozni, hiszen más szabályok vonatkoznak egy olyan iskolára, amelynek csak nyolc tagozata van, mint arra, amelynek megvan a tizenkettő. 2018-ban ezt a tagozatot is sikerült akkreditálni, vagyis az idén immár ötéves a harmadik szakunk — vázolta a kezdeteket az intézmény igazgatónője. — E hármas jubileumnak örvendve úgy érzem, hogy teljessé fejlődött az iskola, jó úton haladunk, és jól vagyunk.

Csikós Pajor Gizella szerint a jelenlegi létszámmal az épületet és a kollégiumot is bőven belakták, szerencsére minden akadály elhárult az évekkel ezelőtt megkezdett, majd kényszerből leállt építkezés folytatása elől, és ha minden jól halad, a jubileumi évben átadhatják rendeltetésének az új épületszárnyat. 

— 2004-ben kezdték el az épületünk tetőterében létrehozni a kollégiumot, és a második évtől a gyerekek már be tudtak költözni a kollégiumi szobákba. A tóthfalusi kihelyezett sporttagozat megszűnésével be kellett hozni Zentára azt a kapacitásrészt is, és akkor az önkormányzattól a stadion melletti épületben elkaptuk az első emeleti vendégszobákat. Ezeket kollégiumi szobákká alakítottuk, s így 150 diák számára tudunk szállást nyújtani, ami nem elég, mert az elmúlt két-három évben is majdnem 170 jelentkezőnk volt a kollégiumba csak a saját diákjainkból, ha pedig más középiskolák tanulói felé is tudnánk nyitni, ez a szám sokkal nagyobb lenne. A kollégium és az iskola bővítésén már nagyon sokat dolgoztak az elődeim is, és dolgozunk még a mai napon is. Van az udvarban egy félkész épületszárny, melyet a földszinten egy kisebb tornateremnek, archívumnak és mosodának álmodtunk meg, az emeleti részen pedig a négy új tanterembe az informatikusok kérésére a számítógépes laboratóriumok kerülnének. Egy mezsgyeprobléma miatt ezt az építkezést még 2008-ban leállították, és hosszú évekig nem sikerült előremozdítani a befejezését, hiszen ennek egy előfeltétele volt: azt a területrészt, amelyre az átépítés megtörtént, valamilyen úton-módon megvegye vagy az önkormányzat, vagy a tartomány. Tavaly decemberben ez végre megvalósult, a tartomány megvásárolta a Stylos-print Kft.-től a valamikori Udarnik nyomdának ezt a területét a rajta lévő épületekkel, és a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium kizárólagos használatára bocsátotta. Jelenleg a telekrendezés van folyamatban annak érdekében, hogy a meglévő kataszteri telkeken egy egységes épület jöhessen létre. Ha ezt sikerül végigvinni, akkor egyrészt megnyílik a félkész objektum befejezésének a lehetősége, másrészt a mögötte lévő területen — mely fizikailag össze lesz kötve a mostani iskola udvarával — lehetséges lesz egy kollégiumnak a megtervezése, illetve felépítése.

* Sikerült-e teljesíteni azt a küldetést, hogy az intézmény vajdasági legyen?

— Teljes mértékben, hiszen a három szakon vannak szabadkai, topolyai, újvidéki, nagybecskereki, magyarkanizsai, adai és pancsovai diákjaink, hogy csak a nagyobb központokat soroljam fel, mert természetesen a kisebb falvakból, községekből is sokan tanulnak nálunk. Egy átfogó lefedettséget tudhatunk a magunkénak egész Vajdaság területén.

* És mi a helyzet azzal a küldetéssel vagy elképzelt céllal, hogy Vajdaságnak neveljen ki szakembereket az intézmény?

— Ez évről évre változik. Az első generációk érettségiző diákjainak 20-25 százaléka itthon maradt Vajdaságban tanulni. A régebbi évfolyamokból többen választották Szabadkát, az építőmérnöki kart vagy a műszaki főiskolát. Én a hatodik generációnak voltam az osztályfőnöke, a diákjaim 25 százaléka maradt itthon, egy Belgrádban tanult tovább. Az utóbbi években pedig úgy alakul, hogy amikor van egy-két tanuló, aki Újvidéket célozza meg, az mindjárt húz magával még két-három gyereket, és akkor egy osztályból öten is beiratkoznak a természettudományi-matematikai karra Újvidéken, matematikára, informatikára vagy fizikára. A lányok, akik nálunk fejeznek matematika vagy informatika szakon, az egyetem választásakor jobban szóródnak a természettudományok területén, tehát biológiát, kémiát, fizikát választanak, vagy éppen gyógyszerészetet, fogorvosi szakot, sőt, akadtak, akik a bölcsésztudományi karra iratkoztak. Természetesen a lányok közül is sokan fejeznek matematika vagy informatika szakon, ám a fiúkra határozottabban jellemző, több mint 90 százalékuk a számítástechnikai karok közül választ magának, a többiek pedig villamosmérnöki vagy gépészmérnöki szakokat. Hogy a kérdést igazoljam, elmondanám, hogy pillanatnyilag négy volt bolyais diák van a tanári karunkban, három matematikus és egy fizikus.

* Milyen jubileumi eseményeket terveznek?

— Minden iskolai rendezvényt, mely ebben a tanévben vagy 2023-ban történik, ehhez a húszéves jubileumhoz kötünk. A tanévnyitó ünnepségen is elmondtuk, hogy a huszadik generáció iratkozott az iskolába. Nemrég volt a szalagavató bálunk, ott is ezekről a kerek évfordulókról szóltunk. Április 12-e és 14-e között rendezzük meg a Bolyai nevet viselő iskolák 19. találkozóját, ezt is ebbe az ünnepségsorozatunkba soroljuk — ám az én szívem vágya az igazi ünneplésre az lenne, ha 2023-ban be tudnánk fejezni a most még félkész épületet, és annak az átadásához kötnénk az igazi jubileumi ünnepségünket. Azt hiszem, ez nagyon szép ajándék lehetne a Bolyainak, és meg vagyok róla győződve, hogy meg is érdemelné ez az intézmény.