
Ferenc pápa pünkösdvasárnap a római Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén a Szentlélek szerepéről beszélt az egyház és az emberek életében, majd az esti békeimán „összehozta” az izraeli és a palesztin elnököt.
A Szent Péter téren délben megtartott Mennyek Királynője (Regina Coeli) imádságkor Ferenc pápa köszönetet mondott mindazoknak, akik vasárnap este az izraeli—palesztin békéért imádkoznak majd. Az egyházfő hangoztatta, hogy a békeima a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért szól. Beszéde közben a Szent Péter téren palesztin zászlók lobogtak.
Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy ahogyan annak idején a Szentlélek meglepte a teremben lévőket, manapság az egyháznak — melynek újjászületésre van szüksége, mert beteg, gyenge és haldoklik — is ugyanúgy meg kell lepnie, mozdítania a világot. Az egyház folyamatosan keresi, kutatja a lehetséges perspektívákat, amelyekkel az embereket újra a jézusi útra lehet vezetni. A világnak új megtérésre van szüksége, mert Isten nélkül értelmetlenségbe és lelki békétlenségbe torkollik. Az egyházfő a pünkösdvasárnapi szentmisén elmondta továbbá, hogy a Szentlélek a keresztények tanítómestere, útmutatója, emlékezete. „A Szentlélek segít beszélni Istennel, és segít az emberekkel való testvéri párbeszédben, segít megérteni szenvedésüket, reményeiket” — fogalmazott a pápa. A szentmisén kilencven bíboros és püspök, valamint kétszáz pap koncelebrált az egyházfővel. A pápa felidézte, hogy pünkösd ünnepén a Szentlélek alászállt a tanítványokra, és azóta is az egyház, a hívők lelki vezetője, segít megismerni az életet, rámutat az ellentmondásokra és az igazságtalanságokra, az egyház életereje és élő emlékezete. „A Szentlélek nélküli keresztény vakon bolyong” — mondta. A Szent Péter-bazilikában egyebek között ukránul is imádkoztak a világ népeiért és vezetőiért, valamint kínaiul a misszionárius szerzetesekért.
Este hat órától várták a Vatikánban a pápai állam kertjeiben tartózkodó izraeli—palesztin békeima részvevőit. Ferenc pápa vatikáni lakóhelyén, a Szent Márta-házban fogadta az izraeli és a palesztin államfőt, majd együtt mentek a vatikáni kertekbe. Az imádságon részt vett I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka is, aki a keleti egyházat képviselte jelenlétével. Ott voltak az izraeli és a palesztin elnököt kísérő zsidó—muzulmán delegációk tagjai, a szentföldi egyházak vezetői, az olasz és a római zsidó közösség elnökei, Abraham Skorka, a Buenos Aires-i Latin-amerikai Rabbiképző Szeminárium rektora, valamint Omar Abboud, Argentína muzulmán közösségének vezetője is, akik Ferenc pápát május végén a Szentföldre is elkísérték. Az imaszövegek a találkozón előbb héberül, majd angolul, végül arabul szóltak. Az imádság minden nyelven három részre oszlott. Előbb hálát adtak a teremtésért, majd bocsánatot kértek a tévedésekért és az elkövetett bűnökért, a legvégén pedig a békére szólítottak fel. A pápa a hagyományostól eltérő módon, minden diplomatikus retorikát mellőzve a legközvetlenebbül szólította fel a szemben álló feleket, hogy egyszer s mindenkorra hagyjanak már fel az egymás iránti ellenséges hozzáállással, és teremtsék meg a békét a Közel-Keleten. Ezután Ferenc pápa, Simón Peresz és Mahmúd Abbász egymás utáni imája következett. A közel-keleti békeima végén a katolikus egyházfő, majd az izraeli és a palesztin elnök is beszédet mondott. Az elsőként olaszul felszólaló Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy „a békéhez nagyobb bátorság kell, mint a háborúhoz”. Majd hozzátette: a Szentföldért mondott imádság előrelépés azon az úton, amely az egységet a megosztottság elé helyezi. Simón Peresz izraeli államfő héber és angol nyelvű beszédében kiemelte: a békét nem könnyű elérni, de az izraeli és a palesztin szülőknek is kötelességük békét teremteni gyermekeiknek, még ha ez áldozatokat és kompromisszumokat követel is. Az izraeli elnök hangsúlyozta, hogy Ferenc pápának a békeimára való felszólítása ösztönző erőként hatott, és „megérintette a szíveket”. „Soha többé háborút!” — mondta Peresz arra emlékezve, hogy kilencéves kora óta tudja, mi az a háború. Mahmúd Abbász palesztin elnök olyan békét kért, amely igazságot, méltó életkörülményeket, szabadságot és független Palesztin államot szavatol. Hangoztatta, hogy legyen vége a palesztin nép szenvedéseinek, és a Szentföld egy mindenki számára biztonságos hely legyen.
Befejezésként pedig közösen elültettek egy olajfát.