Ennek számos megnyilvánulása, mint például a népzene és a néptánc, az ünnepek, a kézművesség, a népköltészet, a helyi nyelvek és a nyelvjárások eltűnőben vannak. A fő oka ennek a társadalmi-gazdasági modernizáció, illetve az információáramlás és a kommunikációtechnika fejlődése. A szellemi örökség természeténél fogva is tünékeny, így kétszeresen is sürgető szükség van e hagyományok tudatos megmentésére, továbbéltetésére. A szellemi örökség védelmének leghatékonyabb módja, ha összegyűjtjük, archiváljuk e kultúra elemeit, megőrizve így őket nemcsak a kutatás, hanem a művészetek és a mindennapi élet számára. Ezt a célt tartja szem előtt Rekić Muci Natália, aki a csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesülettel karöltve szeretné serkenteni a fiataloknak a hagyományok iránti érdeklődését. Vele beszélgettünk a megvalósulni látszó tervekről.
— Honnan az ötlet?
— 2011 augusztusában több csantavéri ismerőssel Balatonalmádin jártunk. Mondanom sem kell, milyen nagy hatást gyakoroltak ránk az ott tapasztaltak. Ottlétünk idején már egyetértettünk abban, hogy falunknak is szüksége van a hagyományápolás felélénkítésére. Ennek az útnak köszönhetően bátran, félelmeimet legyőzve belefogtam a szervezésbe, és szeptember 22-én sikerült megtartani az első hagyományőrző napunkat.
— A hagyományápolásnak mely területeit részesítette előnyben?
— Elsősorban a kézművességet, a magyar népi hangszerek és a népzene területét, a rovásírást, valamint a középkori lovagi kultúrát. Arra gondoltam, hogy olyan foglalkozásokat szervezzünk, amelyek a régi mesterségek ápolását is szolgálják, és egyben gyerekbarát programok is. Az egyik ilyen foglalkozásnak a nemezelést választottuk. Mivel felénk mindig is voltak juhászok és nyájak, elképzelhető, hogy az itt élő asszonyok is ismerték és alkalmazták ezt a technikát tarisznyák, süvegek, takarók készítésére, jóllehet írásos feljegyzéseket nem találtunk róla. A másik bemutatott mesterség a kosárfonás volt, amely szintén szorosan kapcsolódik Csantavér múltjához. A gyerekek félkész kosarakon próbálhatták ki, hogyan is űzték ezt a mesterséget hajdanán. Harmadik foglalkozásként a fazekasság fortélyaiba pillanthattak bele az érdeklődők. Ez szintén egy ősi mesterség, és falunkban ma is található gölöncsér, aki meg tudja tanítani és szerettetni a fiatalokkal a korongozás műveletét.
— A népi hangszerek és a zene hogyan került rá a palettára?
— Tudvalevő, hogy Bakos Árpád csantavéri énekes-zenész már a nyolcvanas évektől kezdve aktívan foglalkozik magyar népzenével és népi hangszerekkel. A gyerekek egy zenés összeállítás keretében betekintést nyerhettek népünk zenéjének szépségeibe. Több évtizede működik Csantavéren tamburazenekar, így annak tagjai is bekapcsolódtak a foglalkozásokba.
— A rovásírással mi a helyzet?
— Tudjuk, hogy ezt az írást az egész magyarság használta, s évszázadokig fennmaradt a köznép körében. Iskoláinkban bőven foglalkoznak a magyar történelemmel, de a rovásírás megismertetésére már nem jut idő, ezért esett a választásunk erre az írásmódra.
— A középkori lovagi kultúra miként került bemutatásra?
— Az órákat a St. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület tartotta. Előadásokkal egybekötött bemutatót tartottak — az íjászatot, a vívást, a középkori táncokat és játékokat ismertették.
— Kik voltak a vendégeik?
— Elsősorban a gyerekek. Felkértük a tanárokat, hogy osztályonként válogassanak ki néhány diákot, akik szerintük a legrátermettebbek, és szívesen részt is vennének a programokban. Többen is eljöttek, mint számítottuk. Több mint száz diákot mozgattunk meg, s a továbbiakban is ehhez a gyakorlathoz szeretnénk magunkat tartani. Nyitottak vagyunk az idősebb generáció iránt is, szívesen várunk bárkit, akit érdekel ez a megmozdulásunk.
— Kik támogatták az egész napos műsor megrendezését?
— Anyagi segítséget a Balassi Intézettől kaptunk. Pályázatokra szeretnénk jelentkezni, és amíg így tudunk pénzt szerezni, addig nem szeretnénk senki ajtaján kopogtatni. Sokat köszönhetek a zentai Rozetta kézművestársaság tagjainak. Ők állították fel az egyesület udvarába a jurtát is. A Mendicus és a Csipetkék tánccsoport, Horvát Hatala Szuzanna vezetésével, a táncház munkáját könnyítette meg. Kelemen Magdolna a kézművesség megszervezéséből vette ki a részét. Nagyon nagy hálával tartozom nekik.
— Hogyan tudtak a sok gyerekre egyformán figyelni?
— Csoportokat alakítottunk ki. Minden csoport csak három foglalkozáson vett részt. Szerencsénk volt a gyerekekkel. Figyeltek ránk, érdeklődtek, és teljes odaadással kivették részüket a foglalkozásokból. Szép emlékekkel tértek haza. Rengeteg kedvező visszajelzést kaptam, ami engem csak megerősített abban az elképzelésemben, hogy érdemes volt belevágni.
— Hogyan tovább?
— Évente többször szeretnék hagyományőrző napot tartani. Bizakodva tervezgetem a következőt.