Háború… Kimondani, leírni is nehéz, hát még átélni… Ugyan sokat beszéltünk róla, de ki gondolta volna, hogy bekövetkezhet… Egyik pillanatról a másikra minden megváltozott, összedőlt a világ, amiben éltünk. Most az a legfontosabb, hogy túléljük ezt a szörnyűséget, minél hamarabb elhallgassanak a fegyverek, melyek ártatlan emberéleteket oltanak ki. Elmúljék a pánik, a rettegés. Hatékony eszközeink nincsenek erre, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy összekulcsolt kézzel imádkozunk a békéért!
A kárpátaljai magyar ember számára ismerős érzés megtámadottnak lenni, ezért különösen szolidárisak vagyunk a totális háború elől menekülő embertársainkkal. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban feszültségekkel terhelt volt az ukrán—magyar viszony, Magyarország és a magyar emberek hatalmas segítséget nyújtanak az orosz támadás miatt nagy bajba jutott ukrán menekülteknek és az itteni önkénteseknek, rászorulóknak. Magyarország azonnal, a háború kirobbanásának első pillanatától fogadja a menekülteket. Valamennyi határállomáson segítségnyújtási pontokat hoztak létre, kormányzati segélyprogram indult Kárpátaljáért, Budapest az elsők között küldött humanitárius segélyszállítmányt.
Jelzésértékű, hogy a magyar külügy elsőként fejezte ki együttérzését, és nyújtott gyorssegélyt az első kárpátaljai áldozat, az ungvári származású Kis Sándor családjának. Ennek ellenére a nagypolitika színpadán történtek miatt mégis érik verbális támadások az itt élőket, a legnehezebb időkben is maradókat. Nekünk, kárpátaljaiaknak, nemzetiségtől függetlenül most azt kell keresni, ami összeköt, nem pedig ami elválaszt, közös „házunkon” belül megengedhetetlen, hogy újabb frontvonalak képződjenek. Nekünk a mostani borzalmak elmúlása után is egymás mellett kell élnünk. A közösségünket ért döbbenetes ütés következményei ma még beláthatatlanok. Ám most a legfontosabb a háború, a pusztítás túlélése, a kárfelméréssel nincs itt az ideje foglalkozni…
A kárpátaljaiak egészen emberfeletti támogatást nyújtanak az ideérkező menekülteknek. Aminek ezekben a szörnyű napokban a tanúi vagyunk, az az emberség és felebaráti szeretet mindent átható — a várakozásokat sokszorosan felülmúló — példás megnyilvánulása. Van még emberség a világon!
DUNDA György lapigazgató, Kárpáti Igaz Szó, Ungvár
*
Kollégánk gondolataihoz annyit fűznénk hozzá, hogy Vajdaságban is folyamatban van az adományok gyűjtése az orosz—ukrán háborúban érintett civilek megsegítésére.
A VMSZ, együttműködve a Caritas szabadkai szervezetével, március 7-e és 13-a között Vajdaság-szerte gyűjtést szervez a háború elől menekülő kárpátaljai lakosok megsegítésére. A pontos helyszínekről a közösségi médiában és a www.vmsz.org.rs honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők.
Időközben egy magánszemélyek által kezdeményezett akció eredményeként az első szállítmány, három személygépkocsi rakománya Zentáról, Óbecséről és Szabadkáról, hétfőn megérkezett a magyarországi Szamosszegre, ahol a befogadóközpontban főleg nők és gyermekek tartózkodnak. A csapat a helyszínről a közösségi oldalon több fotót és egy rövid szöveget osztott meg: „Egy dolog, amit olvasunk és látunk a Tv-ben, egy másik dolog ezt élőben átélni. Megérkeztünk… átadtuk, amit küldtetek! Köszönjük mindenki nevében!”
A gyűjtőhelyek a Hét Nap weboldalán is megtalálhatóak: ITT
