Az elmúlt másfél évben a nyugdíj és a fizetés reálértéke jócskán csökkent, az élelmiszerektől kezdve a rezsiköltségen át egészen a pelenkáig minden megdrágult. Hiába az EU-s csatlakozási tárgyalások megkezdése vagy a ,,drogbárók’’-kal való háborúzás, a korrupciós ügyek felgöngyölítése, Juliska néni ,,csupán’’ annyit érzékel az egészből, hogy egyre nehezebben él, hogy az egyik unokája munkanélküli, a másik külföldön próbál szerencsét, gyerekei pedig egyik napról a másikra élnek, abból a szégyenletesen kevés pénzből, amelyet munkaadójuk fizetésnek nevez. Mégis talán Juliska néni az, akinek hiteles képe van mindarról, ami az országban történik. Ő az, aki nincs megfertőzve semmiféle populista, demagóg szónoklattal.
A szerbiai politika a héten már-már ömlesztve szolgáltatta a témákat: villanyszámlák körüli botrány, csatlakozási tárgyalások megkezdése, a munkatörvény visszavonása, majd az illetékes miniszter, Saša Radulović lemondása és a legfrissebb: a választások. Most már biztosra vehető az — amelyről tulajdonképpen már néhány hónappal ezelőtt mindenki tudott —, hogy Szerbiában rendkívüli parlamenti választások lesznek. A Szerb Haladó Párt elnöksége erről vasárnap határozott, szerinte ugyanis a választások az ország érdekét szolgálják. Hogy szerintem mi az ország érdeke, azt most nem osztanám meg az olvasókkal, de az én forgatókönyvemben az a néhány, most nagyon is népszerű politikus — attól függetlenül, hogy színészi alakításaival mennyire sziporkázik — biztosan nem kapna szerepet. Mert azért lássuk be: Szerbiában a 90-es években betanult módszer mindmáig jól alkalmazható, ,,ők’’ jól tudják, hogy ,,Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk’’ (Jak 3.3). Juliska néni ezért oly szerencsés és kivételes.
A rendkívüli parlamenti választásokat szorgalmazók szerint jelen pillanatban akkora a társadalmi elégedetlenség az országban, hogy képtelenség belekezdeni bárminemű reformba. Nem igazán értem az ok-okozati összefüggést, de bizonyára bennem van a hiba.