Nagy Szent Gergely (509-604) bencés szerzetes, majd pápa. Egyháztanító, a középkori kultúra egyik legnagyobb előkészítője. Dédnagybátyja Szent III. Félix (432-440) pápa volt, édesanyja Szent Szilvia, nagynénjei Szent Tersilia és Szent Emiliana. Életét, illetőleg legendáját az 1527-ben keletkezett Érdy-kódex adja elő. Atyai örökségéből hat kolostort alapít Szicíliában, egyet pedig szülővárosában, Rómában, Szent András apostol tiszteletére. Itt él kemény penitenciában ő maga is.
604. március 12-én halt meg. Még aznap felravatalozták, és eltemették a Szent Péter-bazilikában. Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze a székesegyház körül, és az emberek egyöntetű felkiáltására azonnal szentté avatták. Emlékét a VIII. századtól kezdve ezen a napon ünnepelték. Mivel azonban ez a nap a nagyböjt idejére esik, emléknapját 1969-ben szeptember 3-ára helyezték, arra a napra, amikor püspökké szentelték.
Ünneplését 830-ban rendelte el IV. Gergely pápa, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. A tanév akkoriban Gergely napján kezdődött. Az új diákok szülei már előző nap elvitték természetbeli ajándékaikat a mesternek. Ehhez az évfordulóhoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.
Magyar nyelvterületen is gyakorlat volt a gergelyezés, amikor a nagyobb diákok a falut járták, hogy minél több gyereket hívjanak iskolába, és egyben gyűjtöttek is a tanulók és tanítójuk élelmezésére.
Nagy Szent Gergely pápa nevéhez fűződik a hagyományos egyházi ének, a gregorián rendszerezése. A pannonhalmi barokk Boldogasszony-kápolna mellékoltárán áll a szobra, bal vállán a Szentlelket jelképező galambbal. A legenda szerint ugyanis a róla elnevezett gregorián énekstílust maga a Szentlélek sugallta neki.
A név magyar népszerűségéről tanúskodik a belőle származó családneveink nagy száma: Gergely, Greguss, Gergus, Gere, Gerő, Gergye, Gerecs, Göröcs, Geczi, Géczy.
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: Megrázza még szakállát Gergely, vagyis előfordul, hogy e napon havazik. Több vidéken Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották ezt a napot a búza, a rozs, a hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Penavin Olga gyűjtése szerint Szlavóniában Gergely és József napja között a lent, Topolyán pedig a mákot szórták el.