A könyvbemutató elején Móger Tímea elmondta, hogy az olvasatában a szerző kilőtte magát a világűrbe, és teremtett magának egy külön galaxist a saját részére, és hogy a kötet címe kapcsán könnyen lehet asszociálni a magánbeszélgetésre is. Erre reflektálva Antalovics elmondta, hogy valóban érez egy elidegenedést az emberek között, és talán észre sem vesszük az elszakadást a közös sorsunktól, az eltávolodást egymástól.

— Meg kellene idézni valamilyen összetartó erőt, mert potyog és hullik szét az egész szövet, amelyben megpróbálunk közösen létezni. Lehet, hogy ez az én nagyon pesszimista olvasatom, élményem, de az viszont talán egy objektív meglátás, hogy egyre inkább közelít felénk ez a töredezettség, omlás. Akár kulturális vagy civilizációs értelemben, akár kisebb közösségek terén elmondható ez. Ez az a kontextus, amelyben én ma látom a személyt. Társadalmi értelemben a kötet első ciklusa boncolgatja ezeket a kérdéseket, a második és a harmadik ciklus pedig ezt a kontextust használja fel nagyon más vagy egészen véletlenül pont ezeknek a problémáknak a másik prizmán át való megvilágítására — mondta el a szerző.

Szó esett arról is, hogy a kötetben a szerelmi költészet is jelen van, mely két ember függőségi viszonyát próbálja megvizsgálni. Antalovics elmondta, hogy a harmadik kötetét is úgy építette fel, mint az előző kettőt, az Örökszobát és a Távoli pólusokat, vagyis mindig egyfajta hármasságban gondolkodik, a szellem, a test és a lélek hármasságát próbálja megragadni a versek által. A haikukat tartalmazó ciklus kapcsán szóba került, hogy a kötött formában írás egyfajta formajáték, ahol igazán kiéleződik a költői munka, hiszen minden egyes hangnak és betűnek helye és súlya van.

A két nyugat-bácskai szerző beszélgetéséből nem maradhatott ki a Duna és a nyugat-bácskai tájhoz való kötődés. Antalovics elmondta, noha ritkán nevezi meg a verseiben a folyót és ezt a világot, de nagyon kötődik hozzá, imádja ennek a vidéknek az érintetlenségét, a holtágait.

A szerző életében kiemelten fontos még a kerékpározás, melyet szintén érintettek a beszélgetés során. Kiderült, hogy Antalovics sokat gondolkodik sportolás közben, és vannak olyan szövegek, amelyek tekerés során születtek meg.

A könyv borítóján Utcai Dávid alkotása szerepel, és a szerző elmondta, azt szereti benne a legjobban, hogy ezen a festményen összeér az absztrakt és a nagyon konkrét. Mivel Antalovics Péter fiatalok számára kreatív írást is vezetett, erről is mesélt a hallgatóságnak, valamint azt is megtudtuk, hogy a szerző sosem kötetekben gondolkodik, hanem folytonosan ír.

Több vers elhangzott a kötetből, némelyik a szerző, némelyik pedig a moderátor felolvasásában. A kötet megvásárolható és dedikálható volt a helyszínen.