A múltba révedezve jó felidézni az Újvidéki Rádió, az Újvidéki Televízió, a Topolyai Magyar Népszínház vagy a Szabadkai Zeneiskola kezdeti időszakát, jó visszaemlékezni a legeredetibb vezetőkre, munkatársakra. Akkoriban mintegy varázsütésre alakultak meg a szellemi műhelyek és álltak az élükre állhatatos, tettre kész emberek. Sokukról azonban méltatlanul megfeledkeztünk. Lelkifurdalást érzek például a német-magyar nemzetiségű amatőr színész és rendező Tilger Mihály miatt, mivel ő is hiába folytatott állhatatos harcot a topolyai hivatásos magyar társulat megalakításáért, az érdemeit elhallgattuk. Aztán itt van a nemrég elhunyt polihisztor, Lányi István, ő verbuválta össze az Újvidéki Rádió műkedvelő színiegyüttesét, Szimin Bosán Magda pedig addig verte az asztalt a tartományi székvárosban, amíg meg nem alakult az azóta már országos hírű Újvidéki Színház. És folytathatnánk a sort Dévics Imrével meg a többiekkel... 1960-ig a Szabadkai Népszínház magyar társulatában elviselhetetlen körülmények uralkodtak... Jónás Gabriella nagy tehetségű művésznőnk az enyészettől mentette meg a népszínházat - A felsoroltak azonban nem tartoztak a kegyeltek és pártfogoltak közé. Nem taroltak, csak dolgoztak, így a babérkoszorú mások fejére került. Nem sokat hallani, olvasni Frankl Istvánról sem, aki - figyelem, nem elírás! - 1888-ban kezdeményezte a szabadkai zenede megalapítását. Alázattal, szívvel-lélekkel és a legjobb szakmai tudása szerint tette a dolgát, ezért nem szabad megfeledkezni róla...
Nem vitás, Arnold György törte meg a közöny páncélját a városban - miként olvashatjuk Pekár Tibor kiváló tanárunk és hegedűművészünk tollából A zenekari muzsikálás kétszáz éve (1803-2003) Szabadkán című könyvben (Életjel, 2005) - Miután 1867-ben megszűnt a katonazenekar, hiány támadt muzsikusokban, ezért felvetődött a zeneiskola megalapításának gondolata. Egy zeneiskoláénak, amely: ,,nemesbítené és fokozná a zene iránti érzéket, fejlesztené a szép iránti fogékonyságot, miáltal nagy befolyása lenne a város közművelődésére is: alkalmat nyújtana a szegényebb szülőknek is gyermekeiket a zene több ágában alaposan kiképeztetni''.
Több helyütt az olvasható, hogy a szabadkai zenede 1868 októberében kezdte meg működését. Kalapis Zoltán Életrajzi kalauz, I. című könyvében viszont arról ír, hogy Frankl István 1888-ban kezdeményezte az intézmény létrehozását. Bárhogy van is azonban, egyvalami a lényeg: Frankl sokat tett városunk zenedéjének a létrejöttében.
Egerben született 1835. december 5-én, és Szabadkán hunyt el 1913. március 10-én. Feljegyezték, hogy a XIX. század elejétől a XX. század végéig a Frankl család négy nemzedéke viselte az István nevet. A harmadik nemzedék sarja volt az a Frank István, aki Szabadka főmérnökeként 1942-ben megjelentette Harminc év a szabadkai életben című, Bíró Károlyékról, a Mukicsukról szóló nosztalgiakönyvét. Frankl István gimnáziumi tanár, középiskolai tanfelügyelő, lapszerkesztő és pedagógiai történeti szakíró a második nemzedék fia volt. 1857-ben Szabadkán telepedett le gimnáziumi tanárként, majd a hatvanas évek derekán megválasztották igazgatónak, s ilyen minőségben - Kalapis Zoltán kutatásai alapján - kezdeményezte a zenede megalapítását. Javaslatát elfogadták. A zenede Allaga Géza színházi karmester vezetésével kezdte meg működését ének-, hegedű- és gordonkatanfolyam keretében. Távozása után megszűnt a tanítás, de 1872-ben újraindult - ezúttal Gaál Ferenc irányításával. (Ezen tények ismeretében az 1888-ban történt alapítás, azaz kezdeményezés dátuma kérdéses. Valószínűleg elírás nehezítette meg a krónikások munkáját).
A szabadkai gimnázium igazgatója végül elkerült Szabadkáról. 1870-ben kinevezték Bács megyei királyi tanfelügyelővé, 1874-ben pedig az újvidéki királyi katolikus magyar főgimnázium élére. Ezt a tisztséget 1890-ben történt nyugdíjaztatásáig viselte, majd visszatért Szabadkára. Érdemes megemlíteni, hogy 1878-ban elindította - laptulajdonosként és felelős szerkesztőként - az első magyar nyelvű hetilapot, az Újvidéket. 1881-ben a szerkesztői posztot átengedte gimnáziumi kollégájának, Zanbauer Ágostonnak. Nemsokára a lap beolvadt a Határőrbe.
Frankl István nyugdíjaséveiben sokat publikált folyóiratokban, időszaki kiadványokban, helyi lapokban. Önálló füzetben emlékezett meg a kaponyai csatáról. Legnagyobb vállalkozása a Bács-Bodrog vármegye egyetemes tanügyi történetének a megírása volt. A könyv Zomborban jelent meg.