A forgó detonációs motor (rotating detonation engine, vagyis RDE) egy egyáltalán nem új keletű ötlet, egy olyan koncepció, amely még az ’50-es években született meg. Az alapelképzelés az, hogy a hagyományos belső égésű motorokhoz képest nem elégetik az üzemanyagot, hanem felrobbantják, méghozzá egy kör alakú kamrában, ahol a robbanás lökéshulláma végigszáguld, így megadva a hajtóerőt, miközben újabb robbanást indít be. Vagyis ez egy önfenntartó folyamat, mely addig tart, amíg az üzemanyag el nem fogy. Az előnye, hogy jóval kevesebb üzemanyagból (pontosabban 25 százalék körüli megtakarításról beszélünk) jóval több tolóerő sajtolható ki, a hátránya viszont az, hogy a robbanás az égéshez képest sokkal nehezebben kontrollálható folyamat. Ezért sokáig úgy tűnt, hogy ez a technológia lehetetlen, olyannyira, hogy amerikai rakétatudósok 2020-ban nyilvánosan kijelentették, a hidrogén-oxigén detonációra épülő motorok gyakorlati megvalósítása elképzelhetetlen. Nem sokkal később a University of Central Florida tudósai a Légierő Kutatási Laboratóriumával együttműködve megcáfolták ezt az állítást, és építettek egy prototípust, mely a hidrogén és az oxigén folyamatos detonációjával működött.

A következő évben a Japán Űrügynökség, vagyis a JAXA (Japan Aerospace Exploration Agency) is előállt, hogy kipróbálja a motorját, méghozzá az űrben. Egy rakétára telepítették az RDE-t, és fellőtték. Az első rakétafokozat leválása után indították el a tesztet, mely során az RDE 6 másodpercen át működött, majd amikor a visszatérése után kiemelték az óceánból az eszközt, kiderült, hogy az RDE 500 Newton tolóerőt fejtett ki. Szerintük ez a teszt bizonyítja, hogy az RDE alkalmas az űrutazásra, és lehetővé teszi, hogy kevesebb üzemanyaggal és tömeggel érjünk el távoli űrbéli célpontokat. A JAXA azt tervezi, hogy 2026-ra gyakorlati alkalmazásra is felhasználja ezt a technológiát.

A NASA sem akart lemaradni, ezért bemutatta a saját RDE motorját, melyet csaknem 10 percig működtettek, és 100%-on üzemelve képes volt egy percen át több mint 17 kN tolóerőt kifejteni. A cég mérnökei jelenleg folyamatosan dolgoznak egy teljesen újrafelhasználható, 44 kN tolóerő kifejtésére képes motor kifejlesztésén.

A tesztek a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) figyelmét sem kerülték el. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Kutatási és Fejlesztési Ügynöksége a legújabb technológiai áttöréseket támogatja, egyebek között olyan forradalmi projektumokat indított el, mint az ARPANET, mely az internet előfutára volt. Ezért meg is bízta a Raytheont, hogy fejlessze ki a Gambitet, egy lélegző RDE-t, mely átalakíthatja a katonai technológiát, mivel kompaktabb, így több üzemanyagot tud szállítani, emellett egyszerűbb, így olcsóbb és megbízhatóbb is. A Raytheon több évtizedes tapasztalatot gyűjtött a rakétatechnológiában, hiszen a Patriot, a Tomahawk és a Sidewinder rakétákat is gyártja. A program célja, hogy megmutassa, az RDE-technológia alkalmas-e a jövőbeli fegyverekhez, melyek képesek lennének időkritikus célpontok elleni támadásokra a negyedik generációs vadászgépekről. A DARPA és a Raytheon reményei szerint a Gambit program áttörést hoz majd a rakétatechnológiában, és a távoli űrutazásokra is új lehetőségeket nyit meg. A forgó detonációs motorral felszerelt rakéták képesek lennének hiperszonikus és szuperszonikus sebességgel, nagyobb hatótávolsággal eljutni más bolygókra, és így felfedezni a kozmosz titkait.