Újabb két napon át hallgatta ki a Csongrád Megyei Bíróság büntetőtanácsa a Kurai András gyilkossági perében beidézett tanúkat és szakértőket. A ,,locsolós gyilkos” pereként elhíresült ügy első számú és eleddig egyetlen vádlottja az a 16 éves Muki becenévre hallgató roma fiú, aki a vádirat szerint 2006. július 20-án a reggeli órákban Makó határában megerőszakolta, kirabolta, majd felgyújtotta Pénzes Henrietta 18 éves magyarcsanádi varrólányt. A súlyos égési sebek következményeként fellépő egészségkárosodás miatt a lány kómába esett, majd augusztus 10-én elhunyt. A szörnyű cselekedet és a köztiszteletben álló család gyermekének halála felbolygatta a magyarországi közvéleményt, gyakran lehetett cigányellenes megnyilvánulásokról hallani. A lány augusztusi temetése pedig gyakorlatilag az erőszak minden formája elleni békés demonstráció volt, amelyen a falu -- Magyarcsanád -- egész lakossága, valamint makói, szegedi, budapesti és a szomszédos Békés megyei együtt érző és jóindulatú polgárok százai jelentek meg.
A makói illetőségű Kurai András pere, mint arról lapunk helyszíni tudósításban már beszámolt, február 5-én kezdődött a Csongrád Megyei Bíróság büntetőtanácsa előtt. Az akkor kétnapos tárgyalás április végén tanúkihallgatásokkal és szakértők meghallgatásával folytatódott. Az emberöléssel vádolt 16 éves fiú a jelek szerint már egészen beleélte magát ,,médiaszerep”ébe, hiszen a bíróság épületének folyosóján -- láncra verve -- mosolyogva követte a büntetés-végrehajtási tiszteket, hangosan szólt oda Juca mamának, az édesanyjának, hogy: Szeretlek! Rutinosan helyet foglalt a vádlottak padján, mindeközben a média képviselői valósággal ,,csüngtek” rajta, hiszen az országos és a helyi sajtó is megkülönböztetett érdeklődéssel figyeli a szövevényes bűntény kimenetelét. A vezető tanácselnök, Joó Attila kérdésére: beleegyezik-e, hogy felvételeket készítsenek róla, határozott nemmel válaszolt. Az újságírók nagy bánatára.
A második tárgyalási menet azzal kezdődött, hogy volt iskolájának egy -- az adatait titokban tartó, csak a bíróság számára ismert -- pedagógusnő beszélt a vádlott viselkedési szokásairól, magatartási devianciáiról. Elmondta, hogy Kurai András magántanulóként végezte a 6. osztályt, de egy tanévben legfeljebb egyszer jelent meg az iskolában. Itt nem voltak konfliktusai, korábbi tanintézményében viszont annál több: ingerlékeny, agresszív, társait gyakran csak vélt sérelmek miatt is bántalmazó tanuló volt, ezért állandó konfliktusforrást jelentett a környezetében. A pedagógus azonban megjegyezte, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint Muki a lányokat nem bántalmazta.
A kétnapos folytatólagos tárgyalás legmegrázóbb pillanatait a jelen lévők L. Tímea, a meggyilkolt Pénzes Henrietta barátnőjének vallomása alatt élhették át. A 20 éves lány kisírt szemmel, édesapjára támaszkodva jelent meg a tárgyalóteremben, és nem bírta állva elmondani tanúvallomását. Székre ültették, és így kezdődött a meghallgatása. L. Tímea elmondta, hogy szoros barátság fűzte a meggyilkolt magyarcsanádi lányhoz, egy iskolába jártak, de nem egy osztályba, mivel ő idősebb. Nem voltak titkaik egymás előtt, együtt jártak szórakozni, a fiúkhoz való kapcsolataikat is ,,kitárgyalták”. Henrietta annyit mondott a tanúnak Simon Norberttel való kapcsolatáról, hogy ,,alakulóban van”. A fiúról nem említette, hogy roma származású, s csak annyit mondott, hogy tanul valamit, s jóval idősebb, mint ő (27 éves -- a szerző megj.). Ezt L. Tímea szóvá is tette, nem helyeselte a nagy korkülönbséget. Ezután mindössze kétszer találkozott a tanú Norberttel, utolsó alkalommal akkor, amikor legutoljára együtt volt barátnőjével.
Ekkor ismét elsírta magát a fiatal lány, meggyilkolt barátnőjére emlékezve, akit akkor látott utolsó alkalommal, a zsebkendőjét szorongatta, és potyogtak a könnyei. Amikor újra kezdte a tanúvallomását, elmondta, hogy a Makón a szörnyű eseményt megelőző estén a Gyöngy Cukrászdában találkoztak Simon Norberttel, ő mindössze két percig volt velük, utána elköszönt tőlük. Heni és Norbert szórakozni indultak, s a lány elmondása szerint Heni másnap délelőtt szándékozott hazatérni Magyarcsanádra a délelőtt 10 órai busszal.
Ennek a vallomásrészletnek óriási jelentősége van, jelesül azért, mert Simon Norbert azt vallotta, hogy amikor este találkozott Henriettával és L. Tímea tanúval, még két órán keresztül együtt voltak! Ezek a részletek tehát nem egyeznek a lány barátnőjének vallomásával, ami ismét felkelti a gyanút, hogy Kurai András nem egyedül követhette el a borzalmas tettet.
Ezt látszik alátámasztani a következő tanúvallomás is, amely szerint hajnali négy órakor a lány barátja Sándor Bélával horgászni ment, Mukit pedig megkérte, hogy vigye el az autóbusz-állomásra Henriettát. Mádi István makói tanú ugyanis kijelentette, hogy abban az időpontban nála járt a vádlott, mert a hagymaföldre indultak volna dolgozni. Ez ugyan nem jött össze, Muki ugyanis késett, így csak a feleségének kiabált be az ablakon, mert ő már nem volt otthon. Egyszerre tehát két helyen nem lehetett Kurai András, tehát: valaki nem mond igazat.
Igencsak homályos az az időszak is, amikor a vádlott Yamaha motorkerékpárt vásárolt a család egyik jó ismerősétől, Dömötör Attilától. A férfi, aki bevallottan a makói piacon ,,dolgozik”, román cigarettát árul, az inkriminált reggelen 7 óra tájban ment haza, mert felesége addigra már eladta Mukinak a Yamahát, de nem tudták beindítani. å viszont igen, de csak azzal a kikötéssel adta át a kiskorú Kurai Andrásnak a járművet, hogy részletekben kifizeti az árát, az 50 ezer forintot.
A bíró kérdésére, hogy tudta-e, miért van szüksége a vádlottnak a robogóra, a tanú azt válaszolta: ,,Hát, kérem szépen, ott a makói Honvédon (Honvéd utcában - a szerző megj.) a cigánygyerekek számára nagy dolog ám, ha bicklit hajthatnak. Néha még gumi nélkül, az abroncsokon is pörkölnek. Képzeljék, mekkora dolog az, ha valaki igazi robogón jelenik meg!” Az általános derültséget keltő válaszon még Muki mamája is jót mosolygott, a vádlott pedig lehajtotta a fejét, és maga elé meredt. Mint később kiderült, a frissen vásárolt Yamahát legalább a fél utca kipróbálta...
A tulajdonos közben meggondolta magát, rájött, hogy Muki nem tudja kifizetni a járművet, ezért egyik fiával üzent, hogy hajtsa vissza a robogót. Amikor visszahozta, fél tíz volt... Időközben Muki tankolni ment, de nem a motor benzintartályába vásárolt üzemanyagot, hanem egy műanyag flakonba... Ezt már Lovas István Krisztián, az egyik helyi üzemanyagtöltő állomás dolgozója mondta el, akit szintén tanúként hallgatott meg a bíróság. Az időpont: 7.48 óra volt, ezt a pénztárgépből kiadott számla másolata is bizonyítja.
A bírósági tárgyalás második napján is volt egy figyelmet érdemlő tanúvallomás. Ebben Kiss Zsolt és Tari Árpád tanúk elmondták, hogy horgászni indulván reggel 4 óra és fél 5 között jártak a városszéli Tócsa kocsmában, ahol találkoztak Simon Norberttel, Heni barátjával, és az alibijét igazoló Sándor Bélával. Azt azonban egyikük sem látta, hogy a két férfi merre indult el horgászni...
A bíróság meghallgatott egy kriminológus szakszakértőt, aki a jegyzőkönyvek alapján bizonyította, hogy a már említett motor ülésének első és hátsó részén rögzítették Pénzes Henrietta szagmintáit, csakúgy, mint Kurai András vádlott szagmintáit is. Az elmondottakból kiderült az is, hogy a szagazonosító kutyák a 25 vizsgált esetből mindösszesen egy alkalommal nem jelezték a igazoló szagmintát. Ez a hibaszázalék azonban minden ilyen esetben elfogadható mértékű, mi több, a bizonyított szagminta az átlagosnál jóval jelentősebb.
A közönség között foglalt helyet Pénzes Henrietta fiú unokatestvére és a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület jogi szakértője is. Az unokatestvér láthatóan megrendült állapotban ülte végig a két tárgyalási napot, csak időnként sóhajtott nagyot és csóválta a fejét a tanúk egy-egy kijelentése kapcsán. A Fehér Gyűrű képviselője lapunknak elmondta, hogy nagy figyelemmel kísérik a bírósági tárgyalást, s elsősorban a szülőknek adnak információt a teremben elhangzottakról. Mint mondta, a Pénzes szülők mély gyászukban nem képesek arra, hogy újra átéljék lányuk elvesztését, annak történetét és a hozzá fűződő események bírósági boncolgatását. A közhasznú egyesület egyébként jogi tanácsokkal is ellátja a szerencsétlenül járt fiatal lány szüleit.
Az egyre szövevényesebb ügy végkifejlete még korántsem látszik. A bíróság ezért júniusban ismét összeül, és újabb tényeket igyekszik felsorakoztatni a szörnyű bűncselekmény teljes megvilágítása érdekében. A jelek szerint ezért csak júliusban hoz majd első fokon ítéletet a Csongrád Megyei Bíróság Kurai András ügyében. Mindenesetre a ,,locsolós gyilkosság”-ként elhíresült szörnyű bűntett kimenetele iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg egész Magyarországon, a média pedig állandóan ,,napirenden” tartja az ügyet. Sajnos, sokszor olyan téves információkkal traktálja az olvasókat, hallgatókat és a nézőket, amelyek nem a tényeken, hanem a szerző fantáziáján alapszanak.
Mondja mán meg: hány óra van?!
A vádlott törvényes képviselőjeként jelen lévő Juca mama, Muki anyja, aki immáron városképi jelentőségű figurának is nevezhető, hiszen a sajtónak köszönhetően az utcán is felismerik. A tárgyalás szünetében az újságírók faggatják erről is, arról is, de a megözvegyült, két gyermeket nevelő asszony ügyesen kitér a kérdések elöl. Miután a Hét Nap nem bulvárlap, így tudósítója sem könyökölt az ő tájékoztatásáért. Ez viszont felkeltette a Mama érdeklődését és egyik szünetben megszólított:- Mondja, maga melyik újságnak ír? Ránéztem, s arra gondoltam - megviccelem és a New York Times-t mondom be, de az őszinteség mellett döntöttem. - A délvidéki Hét Napnak. Én vagyok az egyetlen külföldi tudósító! A Mama elismerőleg csettintett, de láthatólag nem tudott mit kezdeni ezzel a válasszal. Ám attól kezdve nagy becsben voltam nála, s ezt a kollégák is észrevételezték. Tudniillik, a továbbiakban csak tőlem kérdezte meg a bíróság folyosóján, hogy:
- Mondja mán meg: hány óra van?!