Július 11-ét az ENSZ a Népesedés Világnapjává kiáltotta ki abból az alkalomból, hogy 1987-ben ezen a napon megszületett a Föld ötmilliárdodik lakója. Ez húsz évvel ezelőtt történt, és nem sokkal későbbre tehető az is, hogy a vajdasági magyarság fogyatkozni kezdett. Máig több mint 150 ezer délvidéki magyar hagyta el szülőföldjét, és próbált meg valahol az országhatárokon túl érvényesülni, új életet kezdeni. Tette ezt az elmúlt majd két évtized során eluralkodott politikai és gazdasági helyzet következtében.
A NATO 1999. évi bombázása után a vajdasági magyarok tömeges kivándorlása felgyorsult. Létezik egy bánáti kis falu, ahonnan - csupán néhány hónap leforgása alatt - ötven magyar család vándorolt külföldre, hogy ott keresse boldogulását. Mindeközben a többségi nemzet tagjainak a Vajdaságba való betelepítése jelentősen megváltoztatta a tartomány etnikai összetételét. A szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a vajdasági magyarság fogyatkozása a pozitív jövőkép hiányából, illetve az élettér folyamatos beszűküléséből fakad.
Fogyatkozunk, de meddig? - kérdeztük olvasóinktól a héten.
BALÁZS Krisztina moholi háztartásbeli:
- Sajnos, csak azt hallom, olvasom az újságokban, hogy fogyatkozik a magyarság. Mármint a vajdasági magyarság. Egyre kevesebb kisgyermek iratkozik magyar iskolába, ami azt jelenti, hogy a magyar ajkú szülők vagy elhagyták a szülőföldjüket, és külföldön próbálnak szerencsét, vagy egyszerűen szerb nyelvű iskolába íratják gyermeküket. Nem is tudom, melyik a rosszabb. Talán a második eset, hiszen amint egy gyermek nem anyanyelvén tanul, már nem is érzi magát igazán magyarnak többé. Aki viszont elvándorolt innen, az még nevelheti magyar szellemiségben a gyermekét, és még az is megtörténhet, hogy ez a gyermek egy napon mégis visszatér a gyökereihez, vagyis hazaköltözik ide, a Délvidékre. Egyelőre nem látok esélyt arra, hogy ez a fogyatkozás abbamarad, még mielőtt az ország gazdasági helyzete meg nem szilárdulna és a kisebbségek jogait nem biztosítják maradéktalanul.
SZABÓ Mihály bajmoki nyugdíjas:
- Nemhogy fogyunk, inkább azt mondanám: elszerbesedünk. Nézzünk csak körül, hány magyar lány megy nem magyar fiúhoz feleségül, vagy hány magyar legény választ magának nem magyar párt! Ez a vajdasági magyarság végzete. Hiszen ezekből a vegyes házasságokból született gyermekek már nem lesznek soha csak magyarok, nem fogják soha magyarnak vallani magukat. A mi nemzetünk egyébként is egy nyámnyila nemzet. Ha bekerül a családba egy nem magyar ajkú egyén, máris hagyjuk, hogy az ő elképzelései érvényesüljenek. Nincs ez így rendjén, hiszen néhány évtized múlva akár teljesen elfogyhat a magyarság innen, a Délvidékről. Persze, nem azt akarom mondani, hogy magyar fiatal csak magyar fiatallal házasodjék, de a gyerekeiket neveljék azzá. Vagy a vajdasági magyarság jövője már csakugyan senkit nem érdekel?
BADIS Róbert zentai szociológus, az Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke:
- A 2002-es népszámlálási adatok szerint Vajdaságban 290 207 magyar él, 49 284-gyel kevesebb, mint 1991-ben. Ennek a hatalmas csökkenésnek két oka is volt: az elvándorlás és a népszaporulat csökkenése. A Statisztikai Hivatalnak a községek lélekszámára vonatkozó becsléseit és a magyarok népesedési mutatóit figyelembe véve 2007-ben a vajdasági magyarság lélekszáma 274 070 volt. Előrevetítve a fent vázolt tendenciákat, 2012-ben 257 933-an leszünk. Ezek optimista becslések.
Sajnos, nincsenek egész Vajdaságra vonatkozó pontos adatok a birtokomban, de a néhány község statisztikája azt mutatja, hogy kétszer annyi magyar nemzetiségű személy hal meg, mint ahányan születnek. Ez nemcsak a szórványmagyarságra vonatkozik - ott néha rosszabb az arány -, hanem azokra a településekre, ahol a magyarság nagy számban és tömbben él. Ehhez még ha hozzávesszük az elvándorlást és a beolvadást, akkor egyre sötétebb kép tárul elénk. Ezeknek a tendenciáknak nemhogy a megfordításához, de a lassításához is gyökeres szemléletváltásra lenne szükség a társadalomban, ami, ha megtörténne is, az eredménye csak 20-30 év múlva érződne. No de erre különösebb esélyt nem látok, hiszen ha megnézzük a mai fiatalok gyermekvállalási kedvét, azt láthatjuk, hogy a legtöbbjük egy vagy kettő gyermeket vállalna, ami a népességszám stagnálásához sem elég. Összegzésképpen elmondható, hogy fogyatkozik a vajdasági magyarság, a kérdés csak az, hogy milyen mértékben. Erre 2012-ben, a népszámláláskor fogunk objektív választ kapni. Valószínű, hogy az eredmény sokakat meg fog lepni és elgondolkodtatni.
GÁLL Andrea szabadkai óvónő:
- Nehéz lenne erre a kérdésre választ adni. Azzal, hogy fogy a vajdasági magyarság, mindenki tisztában van. De hogy meddig tart ez az állapot, nem ilyen könnyű megmondani. Véleményem szerint a társadalmi és politikai, gazdasági helyzet hozta magával azt, hogy a magyar szülők nem, vagy csak egy, legfeljebb két gyermeket vállalnak. Ez azonban nem szabad, hogy meglepő legyen számunkra, hiszen a magyar népre jellemző a túlzott ésszerűség, a borúlátás, és azért nem mernek több gyermeket vállalni, mert attól tartanak, hogy nem lesz miből felnevelni és elindítani a felnőtté válás útján. Ez egy helytelen gondolkodás, és szinte csak a magyarságra jellemző. Figyeljük csak meg más népek gyermekvállalási szokásait!: minél nagyobb egy család, annál inkább tudják, hogy számíthatnak egymásra. Az itteni magyarság azt is figyelmen kívül hagyja, hogy már hosszú évtizedek óta többen halnak meg, mint amennyien születnek. Ez a leghitelesebb mutatója annak, hogy bizony fogyunk, fogyatkozunk - a saját hibánkból.