Bajtai Róbert felvétele

A nagybecskereki Madách Színház műsorára tűzte az újvidéki Művészeti Akadémia végzős növendékeinek előadását, Robert Thomas Gyilkostársak című vígjátékát - Örömszínház mottóval: ,,Mi remélünk!'
Csákányi László, a magyar színjátszás örökifjú színművésze mesélte évekkel ezelőtt: ,,A grundról a színpadra rohantam, a Micimackóban léptem fel. Az előadás után az öltözőbe csörtetett az én drága édesanyám, és összevissza csókolva engem, ezt mondta: ,,Fiacskám, te voltál a legszebb!' Nos, abban a pillanatban a mennyekben éreztem magamat, csak akkor szontyolodtam el, amikor az egyik, majd a másik játszótársam édesanyja ugyanezekkel a szavakkal ölelgette gyermekét: ,,Fiacskám, te voltál a legszebb!'
Ilyen a színházi világ. Én, az előadás recenzense csupán ennyit mondhatok a látottak és hallottak alapján: ti voltatok a legszebbek, gyermekeim, ti, akik lélekből fakadó segélykiáltással - talán a túlvilágról - szóltatok hozzánk - ajándékot hoztatok szülővárosomnak, annak a színháznak, amelyről nekivágódtam egy nem éppen tüneményes pályának anno... valamikor nagyon régen. Nem azt mondom: ,,...poklok tudója magam is tördelve kezeimet álmélkodom: nem hittem volna', másról, többről van most szó. Sorsunk tragédia, a színház sorsa is az, netán tragikomédia. De ha az alkotókra figyelünk: reménykedni kezdünk. Olyan ma egy-egy fiatal színész, mint Nyilas Misi, a debreceni kollégium diákja, aki ezúttal is - vagy már megint - beledobbantott aprócska lábával a szívünkbe: hiába ették meg a csizmakenőcsöt gonoszkodó diáktársai, ez a csizmácska ragyog, és remek, mert talán nem is a földön járkál. Elcsavargott egy városkába, amely sírni valóan szép, de ahol négy úriember gyilkos terveket szövöget. Sok-sok humorral cicomázták fel az előadást s a végén Pálfi Ervin, a rendező lázas izgalommal tapsolhatott a színészeinek, akik viszont neki köszönhették meg tapssal a tanítást... Nyilas Misi még tapasztalatlan, de már tudjuk, hogy ebből a ,,kamasz'-ból nem lesz lottóárus, londiner vagy mihaszna csavargó. Színész, színésznő lesz Szabadkán vagy Újvidéken... vagy...
Most álljunk meg egy pillanatra. Nincs nekünk ahhoz ihletünk - vagy pénzünk -, hogy hivatásos magyar színházat állítsunk talpra a szórványban? A bánságiak megérdemelnének egy olyan színházat, amely elviszi a sorsüldözötté vált magyar szót Dél-Bánátba, a takaros fehérre meszelt házak falvaiba, Nezsénybe, Tóbára, Magyarcsernyére, Bókára, Tordára... Évekig hiábavalóan figyelmeztettünk színházaink jelenére, bizonytalan jövőjére, elnéző mosolyt kaptunk. (,,Miért akarnak valakik mindig valami mást?) A színházkultúra törvényszerűen beszűkült. Döntöttek a fejünk felett (mindig rosszul): Minden jól van így, ahogyan van. Most lépni kellene végre. A huszonnegyedik óra letelt. A fiatalok órája most kezdődhetne s nemcsak azokban a központokban, ahol a tömbmagyarság él, zötyögjön Thália szekere járatlanabb utakon is. Szórjuk szét hittel a röplapokat: Magyar színházat a szórványnak, elsősorban a nagybecskereki teátrumot vegyük védőszárnyaink alá s nagyobb erkölcsi és anyagi támogatásban részesítsük Nyugat-Bácskában Fekete J. József és Györfi Sándor alkalmi társulatait (Vajon mit teszünk majd akkor, ha Szabadka is ,,szórvány' lesz?)
Madách Színház... Sohasem volt esélytelen Izelle Károly áldozatkész munkássága. Kajári Margittal Irodalmi Színpadot létesített, Ifjúsági Pódiumot, az énekes-táncos együttes sikert sikerre halmoz, tevékenykedik az ,,öreg motorosok'-ból álló társulat, vendégül látja a szabadkai Népszínházat és az Újvidéki Színházat s még arra is futja erejükből a Béga-partiaknak, hogy délutánonként arrafele vegyék az utat, amerre a madár sem jár, bebarangolják előadásaikkal a szomorkás hangulatú Bánságot. Figyeljünk oda munkásságukra - és húzunk végre nyerő lapot, nem szánalmas vízhordók ők a magyarok művelődési életében.
Nem akartak ezek a fiatalok a Gyilkostársakkal világhírnévre vergődni, nem fűti ilyen lázálom a Madách Színházat sem. A színház, a magyar színház nálunk nem csak ,,iparág', a teátrum nem gyarapít magának tőkét, de élni akar színesen, sokarcúan, a Gyilkostársak fiataljaival, hogy színjátszásunk nagyjainak: Heck Paulának, Romhányi Ibinek, Jónás Gabriellának, Szilágyi Lászlónak, Fejes Györgynek, Pataki Lászlónak, Nagygellért Jánosnak, Árok Ferencnek és a többieknek méltó utódjai lehessenek egy napon...
Madách Színház, Nagybecskerek (Narodno pozorište - Népszínház ,,Toša Jovanović' - bemutató: 2006. szeptember 19-én - Robert Thomas Gyilkostársak, vígjáték - szereplők: Mészáros Árpád, Erdély Andrea, Kardos Krisztián, Béres Márta, Mikes Imre, Táborosi Margaréta, Sirmer Zoltán és Vágó Krisztina - rendező: Pálfi Ervin