- Fotó Puskás Károly

Ötven esztendővel ezelőtt, 1960-ban, nagykikindai és helyi mérnökök csoportja - élvezve az akkori magyarkanizsai községi vezetőség támogatását - döntő lépésre szánta el magát: megalakította a Tervező Iroda Önálló Vállalatot, és ezzel megvetette a község jövőjét nagyban meghatározó gazdasági tevékenység, a komplett építőipari ágazat alapjait. Mihajlo Mijatović, Kosta Kapun, Milan Tutunović, Dragica Petrović, Sóti Miklós, Tutunović Rózsa, Zorka Landrović, Öreg Imre, Nagy József és a többiek akkor még nem is sejtették, milyen csodálatos utat fut majd be vállalatuk fél évszázad alatt.
Megalakulásakor a Tervező Iroda a Városháza kistermében kapott helyet, de sem felszerelése, sem megfelelő munkaeszközei nem voltak. A vállalat gyors fejlődésnek indult, hamarosan tágasabb környezetbe költözött, munkája eredményeként rajzeszközöket, asztalokat, műszereket vásárolhatott. A nagy pálfordulás 1963-ban következett be, amikor a Budućnost Építőipari Vállalat, a Potisje Építőanyaggyár és a Tervező Iroda létrehozta az Építőipari Kombinátot, amely nemcsak a község, hanem az ország egyik legjelentősebb ilyen jellegű ipari óriása lett. 1991-ig, a kombinát széthullásáig a Tervező Iroda rengeteg gazdasági, mezőgazdasági, turisztikai, vendéglátó-ipari, kereskedelmi és más objektum, középületek és lakóépületek, családi házak, víz-, gáz-, hő- és elektromos vezetékhálózat terveit készítette el. Munkaegységei révén a kombinát a tervezéstől a kulcsok átadásáig mindent biztosítani tudott, s ebből a szempontból szinte egész Jugoszláviában egyedülálló volt. Kizárólag a magyarkanizsai építők alkalmaztak csúszózsalus megoldást a betonsilók építésében, melyek tervrajzait természetesen a Tervező Iroda készítette el. A társadalmi-gazdasági változások és a gazdasági válság következtében azonban fogyni kezdtek a beruházások, kevesebb lett a munka. A jubileum elérkeztével Körmöczi József és Kávai Sándor mérnökök, a néhai cég dolgozói és a mai Tervező Iroda társtulajdonosai úgy döntöttek: összehívják a volt dolgozókat, és megünneplik a jeles dátumot. Örömmel konstatálták, hogy mindenki örült a meghívásnak.
Nagyon régen, nemritkán évtizedek óta egymást nem látott emberek ölelkeztek össze az ünnepség helyszínén, a Békavárban, amelyet anno ugyancsak a Tervező Iroda szakemberei terveztek. Megható volt. Az viszont szomorú, hogy hosszú azoknak a listája, akik már nem jöhettek el. Róluk egyperces néma felállással emlékeztek meg munkatársaik. Az alapítókat már csak Tutunović Rózsa képviselhette, de sokan eltávoztak a náluknál jóval fiatalabbak közül is, mint például Koza Károly, Öreg Imre, Búrány Ferenc, Nagy Kiserős János, Dragomir Marinković, Bajúsz Ernő, Gubi Gyula vagy Szebelédi Verona. Előkerültek a fotóalbumok. A különféle eseményeken, versenyeken, ünnepségeken készült képeken még szinte valamennyien fiatalos mosollyal pózoltak a fotográfus lencséje előtt. Az albumok kézről kézre jártak, az emberekből pedig feltörtek a régmúlt emlékei.
Körmöczi József okleveles építészmérnök 1966-ban került a Tervező Irodába.
- A hatvanas évek voltak a legdinamikusabbak - emlékezik a kezdetekre. - Dolgoztunk az egész nagy Jugoszlávia területén. A gazdasági épületek, a silók vonatkozásában voltunk roppant erősek. A mi generációnk nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Amit az egyetemen megtanultunk, azt a gyakorlatban is kivitelezhettük, tulajdonképpen végigkísérhettük az épületek születését. Sajnálatos, de ugyanez a mai fiatal szakembereknek már nem adatik meg. A Tervező Iroda munkája mára főleg a régi épületek felújítására korlátozódott. Ebből sincs elég, új munkafeladat meg alig akad. Reméljük, a sok rossz után végre valami jó is következik.
Az ünneplők között volt Tutunović Rózsa is, aki három hónappal a vállalat bejegyzése után, 1961. január 1-én, műszaki rajzolóként lépett munkába, majd férje távozása után átvette tőle a titkári feladatkört.
- Amikor fél év elteltével a Városházáról a valamikori Sóti-kocsma helyiségeibe költöztünk, kétmillió dinár kölcsönt kaptunk a községtől felszerelés vásárlására. Olyan sikeresek voltunk, hogy egy év alatt visszafizettük a pénzt, és a saját fizetéseinket is megkerestük! Rengeteget túlóráztunk, de megérte. Rendszeresen részt vettünk az akkori versenypályázatokon. Emlékszem, másodikak lettünk a Szabadkai Felsőbíróság terveivel, és úgy tudom, valamilyen csoda folytán nem az első helyezett, hanem a mi terveink alapján épült fel a mai Alapbíróság impozáns épülete. Húsz évvel ezelőtt, huszonhét itt eltöltött szolgálati évvel a hátam mögött mentem nyugdíjba, kihasználva az akkori kedvező körülményeket, a nyugdíjam ugyanis ezer dinárral több lett, mint az akkori fizetésem volt.
Cifra Lehel Szabadkáról érkezett a jubileumi ünnepségre.
- Jómagam elég rövid ideig, csak hét hónapig dolgoztam a tervezőknél, a többit a Budućnost építőivel töltöttem, feleségem viszont a Tervező Irodában dolgozott. Akkor, 1965-ben készítettük a horgosi vízvezeték-hálózat és az adai Iskra gyárcsarnokainak a terveit. Később az Integralban, az Építészeti Intézetben és a horgosi Tisza Menti Vízművekben dolgoztam, így folyamatosan kapcsolatban álltam a magyarkanizsai tervezőmérnökökkel, volt kollégáimmal.
A Tervező Iroda szakembereit, bármerre vetette is őket a sors, mindenütt érvényesülni tudtak. Így volt ez Dukai Jenővel is, aki ma a Szabadkai Távfűtő Művek műszaki igazgatója.
- Azt szoktuk mondani, hogy az idő kicsit megszépíti az emlékeket, de én úgy gondolom, hogy a problémák eltörpülnek a Tervező Irodából fennmaradt szép emlékeim mellett. Amikor elkerültem innen, akkor értettem meg valójában, hogy ez a környezet messze kiemelkedett a többi közül. Jó volt itt dolgozni, mert kreatívak lehettünk mi, fiatalok is, a munka magas szintű műszaki szervezettség közepette folyt. Tizennégy éven át olyan alapokat szereztem itt, amelyeknek a későbbieknek nagy hasznát láttam. Meggyőződésem, hogy az akkori Tervező Iroda sem volt tisztában vele, milyen magas szakmai színvonalat képvisel. Azt itt Magyarkanizsán nem is lehetett érzékelni, ahhoz el kellett menni. Én elmentem és nem véletlen, hogy új munkahelyemen azonnal felelős beosztásba kerültem, a Távfűtő Művek új, nagy horderejű beruházásainak irányításával bíztak meg. Nagyon büszke vagyok arra, hogy itt dolgozhattam, innen indultam, és örülök, hogy itt lehetek a jubileumon.
A címben ezer objektumot említettünk. Nem számolta azt senki. Lehet, hogy több volt, lehet, hogy kevesebb, de odaver. A lényeg, hogy a magyarkanizsai Tervező Iroda annyi jeles épületet és egyéb beruházást tervezett az ötven esztendő alatt, hogy szinte nem tudunk olyan helyre elmenni Vajdaságban, amelyhez ne lenne valami köze. A legbüszkébben a sokkörös beton gabonatárolók mutogatják magukat. Valamikor azt mondták az emberek: ha a távolból meglátom a templomunk tornyát, hazaértem. A hatalmas, robusztus silót még hamarabb megpillantja a vándor, már ahol van. De van belőlük sok, amely egytől egyig a magyarkanizsai tervezőmérnökök munkáját dicséri. Az viszont, hogy több közülük üresen áll, ne rontsa el a Tervező Iroda ünnepét! Gratulálunk!