Tiszakálmánfalva alapításának 135. évfordulója alkalmából a hétvégén ünnepi rendezvényt tartottak a településen.
A szervezők a lakosságnak és a vendégeknek színpompás kézimunka-kiállítással, könyvbemutatóval és gazdag művelődési műsorral kedveskedtek.
A Katolikus Kör épületében felszolgált finom ebéd után az egybegyűlteknek a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete mutatta be legújabb, Maradék maradéka című riportkönyvét, mely a Délvidék felfedezése sorozat harmadik köteteként jelent meg. Az összeállítás tartalmazza azokat az írásokat, beszélgetéseket is, amelyek az egyesület 2017-ben megtartott riporttáborának egyik helyszínén, Tiszakálmánfalván készültek.
A jelenlevők — közöttük a magyarországi Baks testvértelepülés, Csanytelek küldöttsége és a szegedi Dankó Pista Kórus tagjai — elsőként a falu alapítójának, Tisza Kálmánnak az emléktábláját koszorúzták meg.
Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején — 1875 és 1890 között töltötte be ezt a tisztséget — született meg a döntés, hogy új települést alapítsanak a Sajkás-vidéken levő magyar királyi kincstári birtok bozótos, erdős területén. A telkek 1884. február 28-ai kijelölése után megkezdődött az építkezés. A munkálatok azonban számos nehézséggel jártak, ezért 1885 októberében küldöttség kereste fel a miniszterelnököt. Tisza Kálmán hosszú távú, kedvező feltételekkel járó támogatást nyújtott az új község létrejöttéhez. Hálából a falubeliek díszpolgárrá avatták és megmentőként ünnepelték az államférfit.
Az emléktáblát a helyi tájház udvarában 2015-ben Patay Tibor, Tisza Kálmán ükunokája leplezte le.
A falunapot ünneplők a katolikus templom előtt álló turulmadaras oszlopnál és a II. világháború áldozatainak emlékhelyénél is elhelyezték a kegyelet virágait.
A mintegy öt méter magas, Moldvai Károly helybeli kőfaragó által készített alkotást 2017-ben az I. világháborúban elesett hősök tiszteletére avatták fel. A turulmadár alatti kőtömbbe 69 helybeli nevét vésték, akik a Balkán-félsziget harcterein, a Kárpátokban, Galíciában, Oroszországban és az olasz fronton estek el. A katolikus templom parkjában korábban is állt egy hasonló emlékmű, melyet a II. világháború után robbantottak fel.
Akik ezekben a napokban Tiszakálmánfalvára látogattak, tapasztalhatták, hogy a 4000 lakost számláló település központjában szorgos munka folyik. Milánovity Sándor, a helyi közösség alelnöke elmondta, nemrég fejeződött be a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése, jelenleg viszont a parkok és a terek felújítása, átrendezése folyik. A fejlesztések között említette a falugazdász-iroda létrehozását, a napkollektoros lámpák felszerelését. Véleménye szerint a nagyváros, Újvidék közelsége számos lehetőséget kínál a faluban élőknek, de a beruházásoknak köszönhetően helyben is nyílnak új munkahelyek.
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 2001-ben alakult meg, és azóta ünneplik a település napját is február 28-án.
— Az Árvácska Kézimunkacsoport és a vegyes kórusunk kiváló munkát végez, de ugyanez jellemzi a két tánccsoportunkat is, mely a Gubancolók és a Derenduca nevet viseli. Az utóbbi elnevezés azt jelzi, hogy a csoport tagjai jókedvűek, hangosak és időnként rakoncátlanok is, viszont a néptáncot szívvel-lélekkel ropják. A versmondóink minden művelődési programban részt vesznek, emellett az óvodásokból most formálódik egy újabb csoport. Kukkantónak neveztük el, mert a kör egy olyan hely, ahol mindig történik valami, és ahova érdemes bekukkantani. Mitru Barbara a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként Kárpátaljáról érkezett hozzánk, és kezdeményezésére alakult meg a Varázslók ifjúsági csoport. Ez nagy előrelépésnek számít, és abban reménykedünk, hogy a jövőben a középiskolások és az egyetemi hallgatók sem hagyják abba a közösségi munkát — hallottuk Milánovity Ottíliától, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökétől.
A falunapi rendezvényen szentmisét tartottak az 1908-ban felszentelt Magyarok Nagyasszonya-templomban, a művelődési műsorban pedig bemutatkozott a szegedi Dankó Pista Kórus, a baksi Szivárvány Népdalkör és Citeraegyüttes, a helyi Mladost Művelődési Egyesület, valamint felléptek a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szakcsoportjai, versmondói, szólóénekesei. Az est zárásaként mindenkit kocsonyával és zsíros kenyérrel kínáltak, a jó hangulatról a Harmat zenekar gondoskodott.
A szerző és Balla Szabolcs felvételei