Eszenyi Enikő

Hónapokkal ezelőtt elkeltek a belépőjegyek a Szegedi Szabadtéri Játékok Marica grófnő című nagyoperettjének július végi előadására. A hatalmas érdeklődés nem véletlen. Kálmán Imre 1924-ben írt műve nemcsak a hazai színházakban arat fényes sikert, hanem a világ nagyvárosainak színpadain is. Másrészt ismeretes volt, hogy Szegeden parádés szereposztásban játsszák majd a népszerű darabot - Lukács Gyöngyi, Lehoczky Zuzsa, Tordy Géza, Király Levente, Pindroch Csaba, Nagy Ervin, Peller Anna, Nyári Zoltán neve szerepelt a színlapon -, nemkülönben az a körülmény, hogy a rendezői feladatra sikerült megnyerni Eszenyi Enikőt, Magyarország napjainkban egyik legsokoldalúbb és legnépszerűbb színész-rendezőjét.
Szóval ilyen helyzetben láttak hozzá a népszerű Kálmán-operett próbáihoz, előbb Budapesten a Vígszínházban, azután a Szegedi Nemzeti Színházban, majd az előadás helyszínén, a Fogadalmi-templom által körülölelt nagyszínpadon. A hőségrekordok csúcsdöntögetése közepette zajló, az emberpróbáló, gyakran 10-12 órás és hajnalig tartó gyakorlások közben szakított időt Eszenyi Enikő arra, hogy külön interjút adjon a Hét Nap olvasóinak.
* Művésznő, hogyan merült fel annak a lehetősége, hogy Szegeden vigyék színre a Kálmán-operettet, és Ön legyen a rendezője?
- Egyszerű: Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatónője megkeresett, és előadta a kívánságát! Sokat rendeztem már a honi és a külföldi színpadokon, nem ért váratlanul a felkérés. Megtiszteltetésnek vettem, és azonnal elkezdtem gondolkodni azon, hogy ebben a csodálatos környezetben olyan produkciót alkossak a színészgárdával és a közreműködőkkel, amely megfelel e messze földön ismert nyári kulturális fesztivál rangjának és színvonalának. Merthogy Szeged ezt megérdemli...
* Ha már szóba hozta a rendezést: washingtoni, prágai, pozsonyi és természetesen hazai tapasztalati e téren nyilván a kőszínházakra vonatkoznak. A szegedi viszont szabadtéri, és jóval nagyobb a ,,bejátszandó” tér. Mi a különbség a hagyományos és a szabadtéren való rendezői munka között?
- Ismerem a nagy színpadokat. A Vígszínház, ahol a legtöbbet dolgoztam ilyen feladatokon, valamint a prágai Operaház színpada is igen nagy, hozzá vagyok tehát szokva ezekhez a méretekhez. Természetesen ez egy különlegesen nagy kiterjedésű játszótér, amelyet be kell töltenünk, ez a különbség a kőszínház és a szabadtéri között. Számomra más jelenti a nehézséget: kevés időnk van a próbákra. Míg a színházban 3-4 hónapig készülünk egy darabbal, addig itt a helyszínen alig 10 nap áll a rendelkezésünkre, nem beszélve arról, hogy az időjárási viszontagságok is befolyásolják a munkánkat. Ettől függetlenül nagyon szerencsés vagyok, mert kiváló munkatársaim voltak, akik nagyon sokat segítettek nekem. Elsősorban Duda Évára, a szegedi koreográfusra gondolok, aki óriási tehetség, s aki mindennap velem van, mindenben segíti a munkámat. De meg kell említenem ifjabb Zsuráfszki Zoltán koreográfust is, aki szintén itt van mellettem a munka minden fázisában. De ez vonatkozik a díszlettervező Kentaurra is, aki hajnali fél ötig próbálja velünk a fényeket, a díszletek dinamikáját, s azt, hogy színpadot minél élőbbé varázsoljuk.
* Neves szereplőket sikerült megnyernie ennek az ,,ügy”-nek. Például Lukács Gyöngyi operaénekest, aki napjainkban az egyik legnépszerűbb szoprándíva a hazai és a külföldi operaházakban - Budapesttől Milánón keresztül New Yorkig.
- Valóban, ő egy olyan jeles szereplő, aki nemcsak itthon, hanem a világ bármely részén ismert művész, operaénekes. Ez egyébiránt számomra is fantasztikus dolog, hogy őt sikerült megszerezni, hiszen egy rendkívüli tehetségről van szó, aki ráadásul most próbálja ki magát először az operett világában. Egyébként tudatosan kívántam olyan színészeket verbuválni, akik még nem szerepeltek ebben a műfajban, de remek színészek. Hogy csak néhányat említsek közülük: Tordy Géza, Pindroch Csaba, Nagy Ervin, a szegedi Kossuth-díjas Király Levente, de itt van közöttünk Lehoczky Zsuzsa, aki e műfaj egyik királynője.
* Frappáns díszletei vannak a Marica grófnő előadásának: például egy többtonnás hegedű és egy magas sarkú piros női cipellő áll a színpadon a maga ,,funkcionalitásában”... Ön beleszól a díszlettervező munkájába?
- Természetesen, maximálisan beleszólok. Együtt szoktuk Kentaurral, a díszlettervezővel, kiokoskodni a darab díszleteit. Régóta dolgozunk már közös produkciókban, most is öröm volt együttműködni vele. Én azt mondom: pitypang, ő készít egy piros női körömcipőt...
* Rengeteg munka van a darab előkészítésében. Rendezőként hogyan ítéli meg a végeredményt? Az előadásonkénti 4000 néző számára nyújtott produkcióval mikor lenne elégedett?
- Nagyon szeretem ezt a műfajt, az operettet. Azon vagyunk, hogy a tradíciót, a hagyományokat most ezzel az előadással is felújítsuk. Örülnék, ha mind a színpadon játszó szereplők, mind a nézőtéren ülők közös öröme lenne ez a darab. Amelynek a sikeréért annyit dolgoztunk.
* Nagyon sok külföldi látogatója van a szegedi előadásoknak. Így van ez a Marica grófnő esetében is. Művésznő, mit üzen a határon túl élő magyaroknak, akik minden eddiginél nagyobb érdeklődést mutatnak/mutattak e darab iránt?
- Azt hiszem, azzal tudom a leghűbben kifejezni a kérdéssel kapcsolatos véleményemet, ha elmondom, hogy a produkcióban négy határon túli magyar tehetség is fellép. A szabadkai Karácsonyi Zoltánon kívül itt van a szlovákiai Telekes Péter és Lajos András is, valamint az erdélyi Szőcs Arthúr. Mindannyian fiatalok, még nincs jelentősebb szerepük ebben a Kálmán-műben, de roppant tehetségesek mindannyian, és bizonyára hallani fogunk még róluk. Azt üzenem: figyeljék őket! - mondta a Hét Napnak adott exkluzív interjújában Eszenyi Enikő, a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán bemutatott Marica grófnő rendezője.

Névjegy
Eszenyi Enikő Csengeren született. 1975-1979 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumába járt, 1979-83 között végezte el a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Anyanyelve mellett angolul és szlovákul beszél. Mestereinek Horvai Istvánt és Kapás Dezsőt tekinti. Jelentősebb színházi szerepei közül néhány: Shakespeare Lear király, Antonius és Kleopatra, Schiller Stuart Mária, Csehov Cseresznyéskert, Tenessee Williams A vágy villamosa, Ibsen Nóra, Bertold Brecht Koldusopera. A tévében a többi között az Én és a kisöcsi, A kaméliás hölgy, Gülbaba, Biblia, Privát kopó stb. darabokban láthattuk. Számtalan filmszerepe közül az Eldorádó, Az élet muzsikája (Kálmán Imréről), Sztracsatella, Csapd le csacsi, Csajok, Cha-cha-ha című alkotásokat említjük. Rendezőként a West Side Story, Brecht Baal, Shakespeare Ahogy tetszik (Pozsonyi Nemzeti Színház), Shakespeare Vízkereszt (Cseh Nemzeti Színház), Brecht Egy fő, az egy fő (Arena Stage - Washington) művek színpadra vitelét jegyzi, természetesen a teljesség igénye nélküli felsorolásban. Legújabb produkciója a Szegedi Szabadtéri Játékokon Kálmán Imre Marica grófnő nagyoperettje, amelynek rendezését a szegediek felkérésére vállalta.
Eszenyi Enikő pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült mind színészi, mind rendezői teljesítményéért. A többi között 2001-ben kiérdemelte a legrangosabb kulturális-művészeti elismerést, a Kossuth-díjat is.

Kálmán Imre Siófokon született 1882-ben. Itt járt általános iskolába, a középiskolát Budapesten végezte a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd a Zeneakadémián szerzett oklevelet. Később jogot hallgatott, majd a Pesti Naplónál és az Új Időknél volt zenei rovatvezető. Első komolyabb zenei sikere a Tatárjárás, amelyet 1908-ban mutattak be a Vígszínházban. Összesen 144-szer játszották, de később Bécsben és Prágában is táblás házak előtt mutatták be. Alig 25 évesen Bécsbe költözött, itt írta sikerdarabjait, közöttük a Marica grófnőt (1924), a Monmartre-i ibolyát (1935), valamint a legnépszerűbb darabját, a Csárdáskirálynőt (1915). A második világháború kitörése előtt Párizsba, majd Amerikába költözik, ahonnan csak a háború befejezése után tér vissza. A francia fővárosban hunyt el 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temetik el. Halálának negyvenedik évfordulóján szülővárosa, Siófok, posztumusz díszpolgárrá választotta, tiszteletére a Millenniumi park zenepavilonjában szobrot állított, egykori lakhelyén pedig múzeumot rendeztek be.