Idénymunkások a tormahegyek mellett

A családi magánvállalkozás (zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzem és hűtőház) tavaly ünnepelte tízéves fennállását. Az igazgató-tulajdonos, Perlaki Mária agronómus, aki a helybeli szövetkezet kooperációs részlegének állattenyésztési előadójaként vonult nyugdíjba 1995-ben. Az ötletgazda és cégalapító férj, dr. Perlaki Lajos (az üzem ,,végrehajtó szerve'), ugyancsak agronómus, vezérigazgató-helyetteseként dolgozott 2000-ig a verbászi mezőgazdasági kombinátban.
A régi nagybirtokos elődök ösztöneit és munkaszokásait örökölve dr. Perlaki Lajos tudja, milyen nagy kincs a föld, s hogy nem szabad elherdálni, veszni hagyni. Már kezdő agronómusként és családalapítóként is azon fáradozott, hogy az ősi jussot gyarapítsa. A földművelés mellett mindig érdekelte az állattenyésztés is, magiszteri munkáját a háziállatok takarmányozásából írta, doktori disszertációja pedig a szarvasmarha-tenyésztésről szólt. Elméleti tudását a gyakorlatban is kamatoztatta: foglalkozott sertéstenyésztéssel, hízóborjú, tojótyúk-neveléssel. A gyógynövénytermesztés sem volt idegen a számára...
- A tormatermesztésnek is voltak előzményei. A szlovéniai Kolinskával kötöttünk egyezséget, hogy 8 hold termését átveszik tőlem. Tavasszal bevetettük a földet, ősszel gyönyörűen termett is, csak épp a bekövetkezett gazdasági szankciókkal nem számoltunk. A 16 pótkocsi torma végül a szennyvízcsatornában kötött ki, mert nem volt, aki feldolgozza. Hát ekkor döntöttem el, hogy magam próbálkozok meg vele. Beszereztem a szakirodalmat és tanulmányi útra mentem Németországba, Ausztriába, Magyarországra. Aztán vásároltam néhány gépet... 1995-ben elkezdtük a termelést 8 holdon, folytattuk 24-en, majd lett 35, aztán 45, később 85, most pedig 150 holdon gazdálkodunk. Az évi termés 850-950 tonna. 2001-2002-ben az ország szükségleteinek 98%-át mi fedeztük. A mezőgazdasági minisztérium szerint új világrekordot állítottunk fel tormatermesztésben (89 hektáron 900 tonna termett) - göngyölíti fel a ,,bácskai torma' történetét dr. Perlaki Lajos.
A Futura Kft. nem foglalkozik kis- és nagykereskedelemmel. Termékei értékesítését jelenleg a törökkanizsai Aleva cég végzi. Hosszú éveken át a belgrádi Cetroproizvod kereskedelmi hálózattal dolgoztak együtt, de azt nemrégen privatizálták, s az új tulajdonossal nem sikerült kiépíteni a kapcsolatot. Ettől függetlenül a bácsfeketehegyi torma eljutott Skóciába, Hollandiába, Kanadába, Lengyelországba, Magyarországra, s folytatódik a piackutatás Oroszországban, Hollandiában, Németországban, Spanyolországban és Ausztriában. A bácskai nemesített torma egyre keresettebb nyersanyagcikk a világpiacon, de a Futura természetesen a korszerű, olasz feldolgozó gépsorokkal reszelt, ecetes kész terméket is előállít többféle kiszerelésben és ízben. Emellett januártól egy új gyártási program is beindult, vagyis a piacon már megtalálható a Futura mustár is. A nyersanyag hozzá részben behozatali, részben saját termés.
- Két évvel ezelőtt egy új feldolgozóüzem építésébe kezdtünk. A programban szerepel az ecetes uborka és paprika, a gyümölcs- és főzelékkonzervek előállítása is, sőt újra megpróbálkozunk a gyógynövényekkel is, például a fehér mályvagyökér termesztésével és hasznosításával. A hűtőház, a mélyhűtő vonal és a tároló kapacitásának kibővítésén is fáradozunk. Ez egy tízéves projektum, melynek keretében a falu is jól jár, hiszen a készülő objektumhoz új nagy feszültségű villanyhálózatot kell építenünk, 500 méteren új vízhálózatot és szennyvízlevezető csatornát, saját kutat kell fúrnunk és transzformátort beszereznünk... - sorolja a terveket Perlaki Mária.
Érdemes-e magánvállalkozónak lenni? - teszem fel mindkettőjüknek a kérdést, annál inkább, hiszen nyugdíjasként, nagyszülőkként mindketten nyugodt családi életet is élhetnének.
- Ha nem lenne kifizetődő, nem foglalkoznék vele - vallja be tömören dr. Perlaki Lajos, de hozzáfűzi azt is, hogy csak a saját erejükre és találékonyságukra támaszkodhatnak csupán, mert a jelenlegi törvények, előírások és bankkölcsönök nem sokban támogatják a magánvállalkozókat.
- Ahhoz, hogy az ember versenyképes legyen, kísérnie kell a világpiaci követelményeket. Ha egy konkurens cég új kiszerelésben dobja piacra az áruját, akkor én sem maradhatok le. Csakhogy minél több terméket állít elő a cég, annál jobban megoszlik a vásárlók figyelme. Az öt-hatféle termék ugyanannyi műanyag tégelyt, üvegecskét, címkét, zárókupakot stb. igényel. Ahhoz például, hogy mi tubusos ecetes tormát kínáljunk fel, legalább ötvenezer tubust kell beszereznem, meg miegymást, vagyis előre mintegy egymillió dinárt befektetnem, ami csak jóval később térül meg. Ha megtérül... Ugyanakkor a fejlesztési alaptól csak 4,7 millió dinárt kölcsönözhettem, mert a kamatlábakat, adókat és minden kötelezettséget összeszámolva csak ennyi összeghez volt vagyoni fedezetem. Ehhez a meglévő lakásunkat, házunkat és a 25 hektár földünket kellett fedezetként felkínálnom. A kapott összegből viszont csak egy kazánt vásárolhattam. Szóval akkor érdemes dolgozni, ha az ember egy terméken minimum százszázalékos hasznot hozhat be. Az ötven százaléknak már nincs értelme, a kétszáz viszont ideális.
Ki gondolná, hogy egy torma ekkora fejtörést okozhat?! De az egész éven át tartó kitartó munka - ha szakavatott figyelem kíséri a vetéstől, az aratáson át egész a feldolgozásig a folyamatot - persze hasznot is hoz. Milliós tételű hasznot. S dr. Perlaki nem titkolja, sohasem tudott kis összegekben, csak nagyokban gondolkodni.