Hatvankét évvel ezelőtt, 1945. augusztus 6-án az amerikai hadsereg atombombát vetett be a japán Hirosima városa ellen, majd augusztus 9-én ugyanezt megismételte Nagaszakival is. Azóta minden évben augusztus 6-án a Hirosimára ledobott atombombára emlékeztet a békeharang. A Little Boynak elnevezett, 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású első atombomba óriási pusztítást vitt véghez. Habár Németország 1945 májusában megadta magát, Japán tovább folytatta a harcot. Az amerikaiak elszántak voltak, hogy térdre kényszerítsék a szigetországot. Augusztus 6-án a reggeli órákban felszállt egy B-29-es bombázó és Hirosima fölött ledobta gyilkos szállítmányát. Az áldozatok számát illetően csak becslések vannak: a hirosimai emlékművön 61 443 név szerepel, élelmiszerjegyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, az amerikai felderítés 139 ezerre tette az áldozatok számát. Három nappal később Nagaszakiban 70 ezer ember esett áldozatául a második atombombának, de azóta is, a mai napig tíz - sőt százezrek - haltak meg. E két atombomba áldozataira emlékeznek évről évre a több mint 120 négyzetméter alapterületű hirosimai Békeparkban. A megemlékezés reggel 8 óra 15 perckor kezdődik, és késő este ér véget a folyó partján, ahol tízezrek gyűlnek össze, hogy a vízre bocsássák papírhajóikat, bennük a lobogva égő örökmécsessel, az élet jelképével. A hajócskákra mindenki ráírja szeretteinek nevét, akiket elpusztított az atombomba. A kivilágított sok kis hajó némán úszik az est sötétjében a tenger felé, az élők pedig a magas partról egy-egy imát küldenek utána, hogy örök nyugalmat kérjenek az elhunytak lelkének.
Az atombomba szörnyű hatása ellenére sokan ezután is azzal érveltek, hogy az akció életeket mentett meg, mivel a háború gyors lezárásához vezetett. Egy volt brit hadifogoly szerint ugyanis ha az amerikaiak nem találják meg ezt a módját a távol-keleti háború befejezésének, akkor Japán lerohanása lett volna a másik lehetőség. Ekkor viszont a japánok tigrisként harcoltak volna ellenük, és a veszteség mindkét oldalon szörnyű lett volna.
Kate Hudson, a Kampány a Nukleáris Leszerelésért nevű szervezet munkatársa viszont nem ért egyet azzal, hogy Hirosima lebombázása életeket mentett meg.
- Tüzetesen átnéztük a történelmi feljegyzéseket, sok jelentős amerikai történész munkáját, és az ő nézetük az, hogy nem volt szükséges a bomba bevetése a háború befejezéséhez, mivel a japánok ekkor már jelezték, hogy meg akarják adni magukat. Szerintem 1945 januárja körül, ha nem korábban, a japán vezetőség egy része tárgyalni akart a fegyverletételről. Truman elnök tulajdonképpen diplomáciai aduászként tekintett az atombombára és úgy érezte, ez lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy uralja a térséget a háború után és megmutassa katonai fölényét a háború utáni világnak. Nagyon szomorú ezt mondani, de ez az amerikai kormányzat politikai döntése volt, és nem volt szükséges a háború lezárásához - vélekedik a Kampány a Nukleáris Leszerelésért nevű szervezet munkatársa.
A szövetségesek megnyerték a háborút a Távol-Keleten, de hatvan év elmúltával is vita tárgya a kérdés: megérte-e ilyen árat fizetni érte? Hogyan emlékszik vissza a hirosimai atomtámadásra? - kérdeztük a héten Olvasóinkat.
TÓTH András palicsi gazdálkodó:
- Az esztelen támadás idején még nem éltem, de nagyapám és édesapám elbeszéléseiből szembesülni tudok azzal a borzalommal, amit Hirosima és Nagaszaki lakói átéltek 1945. augusztus 6-án és 9-én. Mélységesen elítélek minden háborút, s ezzel együtt az amerikai hadsereg atomtámadását a japán nép és egyáltalán az egész emberiség ellen.
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- A borzalmas bombatámadás idején még csak tízéves voltam, de azért halványan emlékszem néhány dologra. Másnap reggel hallottuk a szörnyű hírt, az idősebbek sokkal idegesebben viselkedtek a szokásosnál, édesanyámat kisebb pánik is elfogta, még jó, hogy édesapám megőrizte hidegvérét, ő próbálta nyugtatni a családot, szomszédokat, barátokat. Minden békeszerető ember elítélte ezt a támadást, de akkoriban kevesen merték kimondani a véleményüket, hiszen az amerikaiaktól sokan úgy féltek, mint a tűztől. Állítólag az atomtámadás idején Nagaszakiban együtt ült a legfőbb haditanács, a császárral az élén, és éppen eldöntötték, hogy befejezik a háborút. Az amerikaiak azért választották Hirosima mellett Nagaszakit, hogy ezzel meggátolják Japán mindennemű nyugati további fejlődésének lehetőségét. Véleményem szerint ezzel a tettükkel óriási hibát követtek el az amerikaiak. Ilyen és ehhez hasonló dolgoknak többet nem szabad előfordulniuk az emberiség történetében.
SEBESTYÉN Gáspár királyhalmi földműves:
- Egyrészt sajnálom az ártatlanul elhunyt embereket, másrészt valamiképpen elejét kellett venni a japán hadsereg beteges hódításainak. Mindannyian tudjuk, hogy Németország 1945 májusában megadta magát, de Japán egyedül szerette volna felvenni a harcot az egész világgal - ez a közelmúltból is nagyon ismerős -, mely szándék természetesen halálra volt ítélve. Más kérdés, hogy véleményem szerint másképp is meg lehetett volna oldani a problémát, de a ,,nagyokosok" ezt a módszert tartották a legmegfelelőbbnek, s akaratukat véghez is vitték. Lehet, hogy már ők is megbánták, amit tettek, de a szomorú tényeken változtatni már nem lehet.