home 2024. december 11., Árpád napja
Online előfizetés
Emlékidézés negyven esztendő után
Martinek Imre
2008.07.09.
LXIII. évf. 28. szám
Emlékidézés negyven esztendő után

,,Emlékezzetek meg előljáróitokról akik Isten igéjét hírdették néktek” (Zsid - 13:7/a )
Emlék a jelenből - a múltról a jövőnekEz az igeszakasz olvasható Thomka Viktor (1913-1968) református lelkipásztor síremlékén, amelyet hálából és szeretettel emeltetett a debeljácsai, azaz a torontál...

,,Emlékezzetek meg előljáróitokról akik Isten igéjét hírdették néktek”
(Zsid - 13:7/a )
Emlék a jelenből - a múltról a jövőnek

Ez az igeszakasz olvasható Thomka Viktor (1913-1968) református lelkipásztor síremlékén, amelyet hálából és szeretettel emeltetett a debeljácsai, azaz a torontálvásárhelyi református gyülekezet. 1799. május 12-e óta sorrendben ő volt a tizenkettedik lelkész, aki Isten dicsőségét szolgálta Torontálvásárhelyen, és az a lelkipásztor, aki a vértanúhalált szenvedett Gachal János lelkész örökébe lépve egybe merte és tudta gyűjteni 1945-ben a megfélemlített nyájat. Csupán harminchárom esztendős volt akkortájt, de - miként Csete-Szemesi István püspök úr is feljegyezte róla a falumonográfiában - ,,a reménység új útjait nyitotta meg a gyülekezet előtt Isten Igéje alapján”. Szolgálatának huszonhárom esztendeje alatt szorgalmazta a külföldi, főleg a svájci és a franciaországi testvéregyházakkal való kapcsolattartást, de leginkább arra igyekezett minden tettében rámutatni, hogy vannak a világon helyek, ahol keresztyén építés folyik és Istennél lehetséges minden jó. Hertelendyfalván született, tanára is volt a második világháború éveiben megnyílt pancsovai magyar gimnáziumnak, a Magyar Sajtókamara tagjaként tudósított Isztambulból, Ankarából és Berlinből. Sokszínű, szerteágazó és fáradhatatlan munkatempójú életpályája végén pedig a torontálvásárhelyi Nagytemetőben helyezték örök nyugovóra 1968. június 26-án. Pontosan negyven esztendő elteltével idézte meg az emlékét újra a Péter és Pál napján tartott vasárnapi istentiszteleten a torontálvásárhelyi gyülekezet.
- Sohasem saját magára mutatott erről a szószékről - szólt prédikációjában Gyenge Károly lelkész úr -, hanem Krisztusra, akinek maradéktalan szolgálatába helyezte életét. Általa Istennek nemcsak voltak, de ma is vannak tervei velünk. Hogy merjünk ismét hinni, megtölteni a templom üresen maradt padjait, mint egykoron tették őseink. Mert miképpen a merőleges és a vízszintes síkok sem különíthetőek el egymástól, úgy a krisztusi törvényeket is csak egymás méltányolásával tarthatjuk meg. Az ősök példamutatatásába is kapaszkodva, és reménykedve, hogy egyszer a mi igyekezetünk előtt is hasonló tisztelettel hajtanak majd főt unokáink.
A tiszteletes úrnak a Nagy vagy Te, Isten és a Te benned bíztunk eleitől fogva kezdetű zsoltárok voltak a legkedvesebbek. Néhány együttérzően bátorító gondolat mellett ezek is felcsendültek a temetőkertben. Az Úr imádságát követően a régi jó barátok, közeli ismerősök, rokonok is elhelyezték virágcsokrukat a falubeliek körében egyszerűen csak Thomka lányokként emlegetett Ágnes és Beáta élővirág-koszorúja mellé. A bensőséges találkozás teadélutánnal zárult a református egyházközség gyülekezeti otthonában.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..