Latinovits Zoltán ebédjét és Vendelinnel, a pincérrel való beszélgetését úgy örökítette meg, hogy mindenki szájában összeszalad a nyál, ha nézi. Sára Sándort, a Duna Televízió első elnökét saját halottjának tekinti a közmédia.

Sára Sándor (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Sára Sándor 1953-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán végezte tanulmányait Illés György és Keleti Márton tanítványaként. 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja volt, ezért kis híján eltávolították az intézményből. Diplomamunkája 1957-ben a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt. Végzése után a Mafilm munkatársa lett, 1962-ben kezdett filmeket forgatni. Színes felvételeivel, karakteres totáljaival, az emberi arc költészetét és tragikumát felfedező képeivel olyan alkotások sikeréhez járult hozzá, mint a Sodrásban, az Orfeusz és Eurydiké (Gaál Istvánnal), a Tízezer nap és A mérkőzés (Kósa Ferenccel), az Apa (Szabó Istvánnal), a Szindbád (Huszárik Zoltánnal), valamint az Árvácska (Ranódy Lászlóval). Néhány rövid dokumentumfilm után (Cigányok, Egyedül, Vízkereszt) az önéletrajzi ihletésű Feldobott kő című munkájával debütált játékfilmrendezőként 1968-ban. Következő rendezése, az 1974-ben készült Holnap lesz fácán erősen szatirikus képet festett az akkori közéleti anomáliákról, emiatt majdnem betiltották. 1977-ben készítette el a 80 huszárt az 1848-as forradalom hírére minden tiltás ellenére hazatérő magyar katonákról, a hősiesség és a helytállás filmes emlékművét. 1987-beli rendezése, a Tüske a köröm alatt a vidéki kiskirályok visszaéléseivel foglalkozik. Utoljára 1996-ban rendezett játékfilmet A vád címmel, ennek forgatókönyvét a József Attila-díjas vajdasági magyar íróval, Gion Nándorral közösen írta. A szakma elsősorban dokumentumfilmesként tartja számon. A magyar történelem krónikájában a közelmúlt fájdalmas eseményeit tények, tanúk, vallomások segítségével idézi fel. Legismertebb munkái: Néptanítók (1981), a Krónika című tévésorozat, illetve ennek filmváltozata Pergőtűz címmel (1982), „Sír az út előttem...” (1986—1987), Magyar nők a Gulágon (1992), Tájak, borok, városok (1999), a 2001-ben készített portréfilm az indiai és magyar származású Amrita Sher-Gil festőnőről, a 2004-beli Nehézsorsúak című sorozat vagy a Memento (2006). Dokumentumfilmjeivel 1986-ban és 1987-ben is elnyerte a Magyar Filmszemle nagydíját.

A Magyar Filmklubok Szövetségének elnöke, majd 1993 júliusától az akkor indult Duna Televízió elnök-főigazgatója, 1996-tól 2000-ig pedig első elnöke volt. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tagja, 2007 és 2010 között ügyvezető elnöke volt.

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, filmrendező életének nyolcvanhatodik évében, méltósággal viselt, hosszan tartó betegség után hunyt el szeptember 22-én.