Szabadkai középiskolások a Radnóti-szobornál

Bor főterén, a Radnóti-szobornál, illetve a valamikori Heidenau munkatábor helyén felavatott emléktáblánál a két állam képviselői, Nebojša Bradić kultuszminiszter és Papp Sándor, Magyarország belgrádi nagykövete, továbbá Dragan Žikić, Bor polgármester-helyettese, majd számos művelődési szervezet meg kiadóház illetékesei, tanulók és polgárok emlékeztek május 5-én Radnóti Miklósra. Külön tanár- és diákcsapattal képviseltették magukat a bori és a brestovaci általános és középiskolák, az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete által meghirdetett Radnóti-centenárium vetélkedőjének hét győztes középiskolás csapata felkészítő tanáraikkal, a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium. Jelen volt a belgrádi Zeneművészeti Akadémia vegyes kara is, előadásában Milica Paranosić Razglednice című szerzeményének ősbemutatóját hallhattuk. Eredeti megoldásként a kórusműbe szerves részként épült be Mészáros Gábor színművész narrációja.
A Magyar Nagykövetség, Bor község és az ottani Népkönyvtár szervezésében mintegy ötszáz polgár élhette át a köszöntőbeszédek összecsengésében az egyetemes üzenetet, melynek központi motívuma megegyezik Radnóti életművével: ,,költő vagyok, aki az igazra tanít'. Papp Sándor beszédének nyitógondolatára - ,,Elembertelenedő világunkban ne engedjük veszni emberségünket!' - válaszolt Nebojša Bradić zárógondolata: ,,Mikor rejtőzködni kellett, az emberségre tanított!'
A II. világháború időszakában Bor környékén 33 munkatáborban 50 000 fogoly dolgozott a rézkitermelés munkafázisaiban, illetve a belgrád-bori vasútvonal kiépítésén. A német városról elnevezett Heidenau táborba érkezett 1944 nyarán Radnóti is 1500 társával együtt. Vasútépítő munkabeosztása során alkalmanként kapcsolatot teremthetett a lakosokkal, akik a lehetőségükön is felül élelemmel, meleg ruhával, gyógyszerrel, csomagokkal próbáltak enyhíteni embertársaik keserves életkörülményein. Tőlük kapott egy kockás kis noteszt, amely Bori Noteszként vált ismertté, nemcsak számunkra. Radnóti a táborban a vacsorát követő egyórás szabad időben rabtársainak felolvasott verseiből. Láttatta lelkükben a folyamatosan módosuló világ állandó értékeit: a barátság erejét, az emberséget, a szeretetet. A tábor őrei egy alkalommal agitációnak vélték a költő felolvasását, és súlyos testi fenyítésben részesítették. A kínok és fájdalmak közepette lélekjelenlétét megőrizve hitvallást tett: ,,Magyar költő vagyok!'
E vallomástevő helyen a szegedi 111 éves Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium emléktáblát állíttatott a következő jelmondattal: ,,...példakép, erős fa legyen...', s mellé a környéken is honos madárberkenyét (sorbus alcuparia edulis) ültetett, a boriak pedig hársfát. A madárberkenye a növényszimbolika értelmében a férfi princípiumú fákhoz tartozik, a hárs pedig a női princípiumú fákhoz, szinte megelevenítve a költőt hitvesével, Fannival. Tágabb jelképként egy emberpárnak tekinthetők, melyek akár mi is lehetünk. Madáchi értelemben az első emberpárt jelképezhetik, a folyamatos újrakezdés próbatételével, a változó értékrendek világában. A természet utat mutat emberré nemesedésünk útvonalán: termésével, illetve virágjával a szeretetet árasztja magából, melynek a barátság és az emberség az alapja.
A kelet-szerbiai táj arculatának gazdagsága a szeretet jelképét egyedi módon láttatja: a lila orgonák festőivé varázsolják május elején a tájat. Az alföldön a kertek dísze, ott a kerítéseken túl pedig a lankás hegyvonulatok lélekemelően érzéki tájfestő virága. A Homolja hegyvonulatok erdővel borított dimbes-dombos lankáiban a lila orgonaligetek sejlően megidézték a költő (szintén ismert) arcát: a teljes szívéből kacagót, az önfeledten sütkérezőt kirándulás közben, barátai körében. A költő egyénisége összefonódott a tavaszi természettel. A májusi üdezöld árnyalatok színkavalkádján átsugárzó orgonalila az újra megéledés csodáját, szeretetét ontotta. Alkalmi házigazdánktól megtudtuk, hogy az orgonát a szerelem virágaként honosította meg I. Uroš király a XIII. században. Ilona, francia Anjou-házi hercegnő, későbbi szerb királyné iránti szerelme jeleként az otthonukig vezető utat és az Ibar folyót övező völgyet illatos orgonával telepíttette be. A szerelmet jelképező kedves szimbólum e térségből terjedt el később Szerbia más területein is.
Radnóti visszaemlékezéseiből, leveleiből és verseiből kitűnik, hogy életét a szeretet méltóságával élte. Nem kapkodva, nem kétségbeesetten habzsolva, hanem felhőtlenül, ahogyan a bölcsek tették. A világ minduntalan változó értékrendjében a változatlan értékeket képviselve, miként az ekloga-idézet is hirdeti: ,,...az égre írj, ha minden összetört!' Minderre is emlékeztető volt a bori ünnepség.