Egyébként pedig ma már az is globális jelenség, hogy a különböző ideológiák, a hagyományos jobb- és baloldal, valamint más, korábban berögződött sztereotípiák már nem minden esetben érvényesek.

Reményeink szerint a demokrácia megnyilvánulásaként tekinthetünk a szavazásra. De valójában ennek lényege lenne az is, hogy az aktuális kormányzat és ideológia rendszeres időközönként egy reális esélyeket kínáló választási folyamat során az állam polgárai által leváltható. A mindenkori hatalom pedig a számára nem kedvező eredményt is el kell hogy fogadja. A demokrácia fogalmának definíciója ilyen megközelítésből talán nem is igényel ideologikus kiegészítéseket: a lényeg a kormányzat természetes leválthatósága kellene hogy legyen.

A sokak által istenített, mások által szükséges rosszként definiált demokráciát nem nehéz félreértelmezni, félremagyarázni. Az egyik legfontosabb, hogy eleve tisztában legyünk azzal, hogy a demokratikus berendezkedés önmagában még semmilyen garanciát nem nyújt a választásokon hozott döntések helyességére. Nemritkán a diktátorok, önkényuralkodók, szélsőségesek is demokratikus keretek között megszervezett szavazással jutottak hatalomra. A választás, választhatóság elméletileg tehát esetleg csak azt szavatolhatja, hogy időről időre a hatalom leváltható, másikra cserélhető. Ahhoz azonban, hogy ez működőképes legyen, a pártoknak, szervezeteknek, csoportosulásoknak ideológiai tekintetben mégis egy közös és működőképes konszenzust kellene kialakítaniuk. Egyfajta érték- és józanész-minimumot kell beazonosítani, melyhez képest minden szereplő meghatározza magát, igazodik hozzá. A társadalmak normális körülmények között történő hosszú távú fennmaradása másképp nehezen képzelhető el.

A világban, Európában és itt, országunkban is új helyzet van. Nehéz megérteni, hogy pontosan mi is történik. A hagyományos politikai keretek azonban néhány év alatt teljesen széthullottak. Ma már nehéz a dolgokat megkülönböztetni, és a hagyományos politikai keretekben gondolkodva lehetetlen megérteni. Hozzá kell tenni, félő, hogy más keretek között sem lehet igazán megérteni.

A felvilágosodás korának eszmei-ideológiai hatásai máig jelentősek. Az olyan értékek, mint a vélemény szabadsága, a szólás-, sajtó- vagy vallásszabadság eszméje találkozott az egyre szélesebb társadalmi rétegek egyetértésével. Sokan azt hitték, hogy a liberalizmus elterjedése hozza el majd a „történelem végét”, olyan szempontból, hogy az emberiség (végre) megtalálta azt a társadalmi berendezkedést, amely tökéletes. Csakhogy, ahogyan rá is döbbenhettünk, tökéletes berendezkedés nem létezik. A liberalizmus egyik ága pedig — nyilván egyfajta önigazolásként — átvedlett a devianciakultúrák első számú népszerűsítőjévé és védelmezőjévé.

A lényeg „csupán” annyi, hogy a világ egyre gyorsabb ütemben változik. A korábban évszázadokon át egyetemesen elfogadott nézetek egyre inkább kiszorulhatnak a közéletből. így sok minden teljesen érthetetlenné válik az emberek számára. Az elvetett és elveszett értékrend helyébe gyakran a modernnek hitt gondolkodás vadhajtásai kerülnek.

A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)