A közlemény szerint a kutatók nyugalmi állapotú fMRI-t alkalmaztak éber kutyákon a szaglás úgynevezett funkcionális konnektivitásának feltérképezésére.

Mint írták, a Scientific Reports című folyóiratban kedden megjelent tanulmány az első olyan kutatás, amely kutyáknál vizsgálta ezt a hálózatot és azt, hogy hogyan függ össze az egyéni jellemzőkkel.

Az ember régóta támaszkodik a kutyák szaglására, de keveset tudunk arról, hogyan dolgozza fel agyuk a szaglási információkat - írták.

„Számos viselkedési tanulmány kimutatta, hogy egyéni különbségek befolyásolják, mennyire jó szimatúak a kutyák, de azt nem tudjuk, hogy az egyéni különbségek az agyi hálózatban is tükröződnek-e" - idézi a közlemény Asami Nakaimukit, az ELTE Etológia Tanszék PhD-hallgatóját.

A kutatók először a szaglásban részt vevő agyi régiók funkcionális kapcsolathálózatát írták le egy speciális technikával, az úgynevezett nyugalmi fMRI-vel, amelyben a kutyák nem csináltak semmit, csak mozdulatlanul feküdtek nyolc percig. A vizsgálatot nehezítette, hogy a kutyáknak változatos formájú agyuk van, az orrhosszuktól, fejformájuktól függően hosszúkásabb vagy gömbölyűbb.

A kapott hálózat részben megfelelt a korábban ismert anatómiai konnektivitásnak, azonban az eredmények azt is mutatták, hogy a fiatalabb és a hosszúkásabb agyú kutyáknak erősebb funkcionális kapcsolatai voltak a szagló régiókban, mint az idősebb és a gömbölyűbb agyú, tehát rövidebb orrú kutyáknak. A két ivar között nem voltak különbségek.

„Ez egyezik a viselkedéskutatás korábbi eredményeivel" - magyarázza Andics Attila, az MTA Nemzeti Agykutatási Program kutyák szaglásával foglalkozó csoportjának egyik vezetője a közleményben.

„Az emberekhez hasonlóan a kutyák szaglásérzékenysége is csökken az életkor előrehaladtával. Eredményeink alátámasztják azt is, hogy a rövidebb fejű kutyák rosszabbul teljesítenek a szaglóteszteken" - teszi hozzá.

Érdekes módon a kutatócsoport különösen erős kommunikációt talált a két agyfélteke szaglási agyi régiói között, ami rágcsálókra és még a szaglás nélkül született emberekre is jellemző. Nakaimuki szerint „ez lehet az emlősök agyának alapbeállítása".

„A kutyák híresek a jó orrukról, és most már azt is tudjuk, hogy nem mindegy, mennyire hosszú ez az orr. Nemcsak a szaglóhám méretére, hanem az agy formájára és így a szaglással kapcsolatos agyi régiók közötti kommunikációra is hat" - összegzi Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszék vezetője.

„A következő lépés az, hogy megnézzük, mi történik ezekkel a hálózatokkal, ha a kutyaorr feladatot kap, vagyis valamilyen szaggal találkozik" - fűzi hozzá.