home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Elhivatott, kiválasztott
LENNERT MÓGER Tímea
2013.09.25.
LXVIII. évf. 39. szám
Elhivatott, kiválasztott

A múlt hónapban Szivácon, a Szenteleky Kornél halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen mutatták be Vasagyi Mária zombori írónő Fabella domi című kötetét, amely a Forum Könyvkiadó Intézetben látott napvilágot. Fekete J. József a mai vajdasági magyar próza egyik legjobb tollú szerzőjének nevezte Vasagyi Máriát, akinek az irodalomról, kultúrtörténetről szőtt gondolatai mindig figyelemreméltók és megszívlelendők.

A Forum 2011. évi meghívásos regénypályázatán járt sikerrel a Fabella domi kötet.

*  Miről regélnek a HÁZ falai?
— A történések 1313-ba, a tizenhárom szigeten létesült pannóniai Venice alapítóinak honfoglalásáig nyúlnak vissza, a HÁZ regéje viszont a következő évben, Lucius kobzos és sípos hantházának építésével kezdődik a Laboda, Hattyas, később Péksziget vagy Süttő nevű szigeten, az Úz vagy Sáring folyó Kacskari ágának partján, a Zaphirus forrás közelében. Mindez a veremház fölé emelt török építmény történetével folytatódik, majd a soron következő fejezetekben a HÁZ küllemének változásairól, az utolsóban pedig romos állapotáról is szót ejtek, ekkor viszont már 2013-at írunk, a százéves ostorfák alatt járunk Venicében, egy újabb, még ki nem hevert háború után. A változásokat, az alakításokat, a csúfításokat el nem kerülő falak nyolc évszázad kiragadott eseményeiről regélnek, és olyan lakókról, akiknek életében a zene — legyen az akár népdal, akár művészi zene — meghatározó szerepet játszik, az a hivatásuk, vagy az életvitelük szerves része.

* Nyelvi és történelmi utazás letűnt korokba... Az írónő is (nyelvi) kalandozásként élte meg mindezt?
— Sem a megírt történeteket, sem az alkalmazott, helyhez-időhöz alkalmazkodó nyelvet nem tekintem kalandozásnak. Az írás sokkal több ennél, az említett nyelvhasználatot pedig, akárcsak a történetek papírra vetését, hosszas tanulmányozás, kutatás, összehasonlítás előzte meg. Azt azonban nem mondhatom, hogy nem leltem örömet ebben a munkában. Ami a zenét illeti, az mind a szereplők életének, mind pedig a regénynek szerves része. Szerencsére az említett zeneművek az interneten (YouTube) meghallgathatók, így az olvasók még inkább a szereplők közelébe férkőzhetnek, követhetik gondolataikat, és együtt lélegezhetnek velük.

*  Viszonylag későn, 1982-ben jelent meg az első kötete Föld, föld… címmel, amelyben a szlavóniai, baranyai és bácskai magyar falvak néprajzi értékeiből merít. A néprajzi irányultsága ekkor még erősebb volt a szépirodalminál?
— Az életem meghatározó része volt a néprajzi gyűjtés, így természetes, hogy a kutatásaim eredményei rengeteg tanulsággal szolgáltak az írásaimhoz. Hogy a pályakezdő számára fontos-e a hagyományokban, népköltészetben, népzenében, néptáncban való jártasság, azt saját magának kell eldöntenie. Az általános műveltség alapjához tartozik mindez, és nemcsak a magyar, hanem az eurázsiai, sőt a más kontinensen született népi kultúrák ismerete is, az értékelésük foka viszont alkati kérdés, akárcsak az, hogy mindebből ki mennyit merít a szépíráshoz.

* Első szépirodalmi alkotásai versek voltak, amelyeket az egykori 7 Napban publikált. Prózai írásait és fordításait folyóiratokban közölte, mígnem 2002-ben megjelent első kötete, a Silentium album című családtörténet, ezt követte 2009-ben a Pokolkerék című fikciós csatornaregény, 2012-ben pedig a Fabella domi. Gondolom, hogy mindnek megvan a saját keletkezéstörténete...
— A leghosszadalmasabb munka a szlavóniai, a baranyai és a bácskai magyar szellemi néprajzi gyűjtésem volt, és erre a munkámra vagyok a legbüszkébb. Apatin város Sinkó Ervin-díját is kiérdemelte. Mielőtt belekezdenék egy-egy regénybe, páni félelem fog el, sokáig halogatom az írást. Az üres papír, a monitor betűéhes fehérsége sokunkban ilyen lelkiállapotot vált ki, és ezt nehéz legyűrni.

* „Az alkony után eljő mindig másmily fényű hajnal! Az írásmívészet magyar kertjiben is!'' — az idézet a regény második fejezetéből való. Hogyan értékeli a (vajdasági) magyar irodalom jelenlegi helyzetét: hajnalodik vagy alkonyodik nálunk?
— „Az alkony után eljő a mindig másmily fényű hajnal'', ismétlem Ogül Sabbhedd aga szavait, miközben úgy vélem, a kortárs magyar irodalomban sem alkonyról, sem hajnalról nem beszélhetünk, hanem egy konstans folyamatnak vagyunk a tanúi, már európai hírnevet is szerzett írók kiváló alkotásaival fémjelzett alakulásnak, itt-ott — világirodalmi viszonylatban nemigen jelentős — újszerűségnek. Tulajdonképpen ezekről a fel-feltörő, számunkra fontos kis buzgárokról érdemes beszélni a délvidéki magyar írásművészet esetében. Ifjú íróink között sok a hivatott, de kevés a kiválasztott — hogy a regénybeli Harmath Elemér karnagy szavaival éljek —, s hogy ki tartozik e kevesek közé, azt majd a jövő eldönti.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..