Fázni vagy fát venni?!
Miután most már világos, hogy az Egyesült Áramkirályság hülyegyereknek néz bennünket, úgy döntöttem, hogy egy ideig fázok, utána fává válok.
Igen ám, csakhogy a városban még (a településekkel együtt) 14O OOO zseni van.
Mire nekiduráltam magam, már - mint a mesében - hol volt, hol nem volt, s ahol igen, ott sem sok jót ígért. A puha és rohadt hasábból álló rakást bükkfával cukrozták vékonyra.(Ezt nevezik kevertnek.) Csak azt mondhatom, amit az anyós a menyéről, a meny az anyósáról: ,,Egy kicsit rohadt, de nekem drága!'
Nos, ha valaki azt hiszi, hogy bemegy a fakereskedésbe, kifizet egy-két köbméter fát, és az ott őgyelgő szekerekkel hazaviteti, az olyan naiv, mint az új távfejlesztési terv.
Először is ki kell gyalogolni a francba - mert hol legyen egy fatelep, ha nem a juhszélen! Onnan vissza a város pillanatnyilag eldugult szívébe, a központi kasszához, s akkor megint ki, de addigra már a fuvarosok szerteenyésztek.
A fűrésztelep - mivel nem szeretek felvágni (pláne fát) - fontosságának tudatában három napig Messiást játszott. Ezalatt otthon rostokoltam a tokban, minden lónyerítésre felrezzenve.
Végre ott ültem félig a bakon (kihajolva a tájba, mert a ló trombitazenekarnak képzelte magát) az összemorzsolt fával (mondjam, hogy fűrészelt?) miközben a kocsi szép csendesen hazafelé ballagott...
,,Választhatnék magamnak csillagot” - öntött el a tömény romantika, ott azon az egy ökrös (én) szekéren.
,,Helyes!... Azt a hetet, amelyik a METAXÁ-n van, de jöhet a kis Courvo is!” (Courvoisier, 3 csillag)
Mire hazaértünk, a fa összeugrott (beszáradt az esőn), drága nejecském szentül meg volt győződve, hogy becsaptak.
E z e k?
Hiszen a tekintetükben jóság bujkál.(Azért nem láttam.)
De még mindig jobban jártam, mint az az illető, aki szenet akart venni.
Végigsorakozott fél délelőttöt, s amikor a kassza elé sodródott, a komor pillantástól megrettenve ijedten dadogta:
- K...kákányi kellene...
- Várjon egy kicsit... Foglalt.