A Demokrata Párt köré tömörülő, az Európai Szerbiáért nevű koalíció 102 mandátumot szerzett a május 11-ei a parlamenti választásokon, a Szerb Radikális Pártnak 78, a Szerbiai Demokrata PártÚj Szerbia koalíciónak 30, a Szerbiai Szocialista PártSzerbia Egyesült Nyugdíjasainak PártjaEgységes Szerbia koalíciónak 20, a Liberális Demokrata Pártnak 13, a Magyar Koalíciónak 4, a Bosnyák Listának 2, a Preševo-völgyi Albánok Koalíciójának 1 képviselője lesz. Ezek a még nem hivatalos, de már véglegesnek tekinthető adatok -- néhány szavazóhelyen megismételték a szavazást, de az utólagos voksolás már aligha változtathat a fenti eredményeken. A Boris Tadić vezette tömörülés 24 mandátummal többet szerzett, mint a radikálisok, s ez még a közvélemény-kutatókat is meglepte: ők sorra azt jósolták, hogy ismét Šešelj radikálisai kapják a legtöbb szavazatot. Nos, a hágai vádlottak padjáról távirányított radikálisok (SZRP) és a szalonnacionalista Koštunica (SZDPÚSZ) együtt is csak 108 mandátumot tudott szerezni, holott a 2007 januárjában megtartott választásokon együtt 128 mandátumot kaszáltak. Megvolt a parlamenti többségük (a 250 képviselőt számláló parlamentben a bűvös szám: 126), kormányt tudtak volna alakítani. Koštunica akkor még nem vállalta nyíltan önmagát, így a radikálisok -- a legtöbb mandátum birtokosai -- lettek kormányzó párt. Erre a tényre emlékeztetik most a helyzetelemzők a nem várt sikertől fellelkesült Tadićot: óvatosan azzal a választások éjszakáján tett kijelentéssel, hogy a 102 mandátumot szerzett DP alakít majd kormányt!
Szerbia elnökét, a DP elnökét leintették, ám az örömmámora amúgy sem tartott volna sokáig. Ahogy a mi elégedettségünk sem. Május 12-én reggel még azzal a megnyugtató érzéssel ébredtünk, hogy Szerbia polgárainak többsége az európai jövőt választotta. A derűlátás, sajnos, csak órákra adatott meg. Aztán minden beborult. Beborult, amikor felfogtuk: életünk további alakulása már megint a szocialisták kezében van. Az SZSZP lett a mérleg nyelve, és a rossz emlékezetű Milošević szocialistáitól függ, hogy ki alakít kormányt. A népnemzeti oldal vagy a Tadić nevével fémjelzett demokratikus opció. Néhány óra leforgása alatt kilenc évet zuhantunk vissza a múltba. S noha tudjuk, hogy ez az SZSZP már nem ugyanaz az SZSZP, mely lángba borította az egykori Jugoszláviát, végül lebombáztatta Szerbiát. Tudjuk, hogy a háborús bűnök elkövetésével vádolt pártvezér-diktátor, a Vožd már nincs az élők sorában. De azt is tudjuk: biztosan nevet a sírjában. Nevethet is, hiszen ennyire látványos menyasszonyforgatást még nem pipáltunk. Pirul is örömében Ivica Dačić (a szocialisták elnöke), akár a menyecske. ,,Eladó a menyasszony! -- kiáltozza a sajtó. És hol a radikálisok és Koštunicáék viszik táncba, s csúsztatnak a köténye zsebébe miniszteri helyeket, igazgatóbizottsági elnökségeket, és hatalmi pozíciókkal járó pénzt... Hol a Demokrata Párt vezette tömörülés ígér a kötényzsebnek gazdag nászajándékot. A polgárok pedig nem akarnak hinni a szemüknek-fülüknek. Az európai opcióra szavazó polgárokról beszélek, akik nem azért adták a voksukat Tadićra, hogy Milošević szocialistái visszatérjenek a hatalomba. Az ő elkeseredésük a fővárosban a legkitapinthatóbb. Belgrádban ugyanis megállapodtak a koalíció alapelveiben (lapzártakor talán már alá is írják a megállapodást) a radikálisok, Koštunica SZDP-je és a szocialisták, hogy a 110 képviselőt számláló városi parlamentben ők alakítanak kormányt. A polgármester pedig az SZRP főtitkára, Aleksandar Vučić lesz! ,,Nem adjuk Belgrádot! jelszóval már volt megmozdulás a radikális párti polgármesterjelölt ellen. A fővárosban élők többsége Dragan Đilas (DP) polgármesterségére számított: a DPG17 45, az LDP 7, az SZSZP 6, az SZDP 12, az SZRP 40 mandátumot szerzett. A politikai matematika azonban kérlelhetetlen: a demokratikus opciónak 52, a népnemzetinek 58 mandátuma van. Hacsak... A radikálisok és Koštunicáék a főváros, Belgrád bevételével kezdték a választások utáni első napot. A demokraták viszont az országos szinten kezdték a koalíciós lehetőségek kutatását -- a szocialistákkal is --, Belgrád kérdését második helyre sorolták. A karikaturista Corax szerint Belgrád már elesett, s vele Szerbia is: lerajzolta, hogy a Kalemegdanon álló szobrot, a Győztest karddal hátba szúrták a szocialisták. Nem csoda, hogy a hét végén Hágából a csetnik vajda, Vojislav Šešelj azt üzente: elvi hozzájárulását adja a koalíciós megállapodások (fővárosi, országos) megkötéséhez, és nagyon elégedett a dolgok alakulásával. Elégedett, hogy a régi harcostársak (hadviselők) újra egymásra találtak. Mármint a radikálisok és a szocialisták.
Másfelől elkezdődött a szerecsenmosdatás. Tadićnak nincs kifogása a szocialisták ellen, ha a politikai elvek mezején megszületik a megállapodás. Az SZSZP tehát 2008. május 11-én esélyt kapott arra, hogy tisztára mossa a szennyes múltját. Ehhez a nagymosáshoz -- áztatás, kifőzés, többszöri öblítés, fehérítés -- hazai gyártmányú masina kell. De a művelethez Európa kész Calgont és fehérítőt adni. Úgy hírlik, sem a világ, sem Európa nem túl boldog annak a lehetőségétől, hogy a Szerbiai Szocialista Pártot esetleg ott látja majd az új kormányban. De készek ezt tudomásul venni és együttműködni a szocialistákkal, amennyiben a kormányalakító a Demokrata Párt lesz. Szóval: Európa számolt, s mandátumok állása miatt kész lenyelni a békát. Most már csak az a kérdés, hogy mi, Szerbia polgárai, készek vagyunk-e ugyanerre. A béka lenyelésének kérdéséről azonban már nem szavaztatnak meg bennünket.