Pintér Molnár Edit

A szabadkai általános és középiskolák igazgatói, a szabadkai belügyi titkárság és a helyőrség képviselőinek részvételével került sor a közelmúltban arra a megbeszélésre, amelyet Pintér Molnár Edit községi oktatási tanácsos kezdeményezett az iskolások biztonságának megőrzésére.
- A tanácskozás összehívására az egyre gyakoribb iskolai verekedések és összetűzések adtak okot. Abból a meggondolásból indultam ki, hogy a tanintézményeinkbe járó diákok biztonságának szavatolása mindannyiunk érdeke, ezért közösen kell tennünk is érte. Habár az iskolaigazgatókkal több ízben is megbeszéléseket tartottunk a gyermekek biztonságáról, a nagy nyilvánosság elé most került először ez a téma. A belügyi titkársággal is folytak már korábban megbeszélések, mivel azonban nem láttunk különösebb haladást ezen a téren, elhatároztuk, hogy együtt ülünk le megbeszélni a probléma orvoslását. A helyőrség részéről felvetődött annak lehetősége, hogy a civil szolgálatot teljesítő kiskatonák részt vehetnének az iskolák biztonságának fenntartásában. Ezt az iskolaigazgatók már két éve folyamatosan kérik, de még csak most jutottunk el odáig, hogy esetleg meg tudjuk valósítani az elképzelést. Nem mindegy azonban, hogy a fiatalok közül kit bízunk meg ezzel a feladattal. Egy 19 éves fiatalember nem felügyelhet a rendre a vele majdnem egykorú középiskolások körében. Az idősebbek, a 21-22 évesek jöhetnek számításba, akik már koruknál fogva is képesek tiszteletet kivívni maguknak a diákok körében, ugyanakkor kellőképpen át is érzik e feladat súlyát. Ehhez azonban fel kell készíteni őket, hiszen amellett, hogy felügyelnek, egyfajta agitatív feladatot is ellátnának, például megértethetik a diákokkal azt, hogy a dohányzás káros az egészségre stb. Mindezt figyelembe véve a megbeszélés célja az volt, hogy megfogalmazzunk egy közös kérelmet három illetékes minisztériumhoz. A rendőrség azonban elhatárolta magát ettől, mert az ,,iskolai rendőr' nem szerepel egyetlen munkaköri leírásban sem. Az iskolaépületek környékén jelen lehet rendőr, az épületben azonban nem. Ezért az iskolák jelenleg is saját költségvetésükből fizetik az őrző-védő szolgálatok embereit. Ez azonban nem bizonyul elegendőnek, sőt még a kamerás megfigyelőrendszer és az iskolai fényképes kitűzők alkalmazása sem. Jómagam elégedetlen vagyok a rendőrségnek az ehhez a problémához való hozzáállásával. Az egész problematikában két dolgot látok. Az egyik, hogy a gyermekeink sajnos nem olyan neveltetésben részesülnek, amelynek során megtanulják és megértik, hogy milyen nagyon fontos békességben, barátságban élni egymás mellett. A másik dolog viszont a szóban forgó diákverekedések besorolása a nemzeti vagy éppen nem nemzeti alapon történő atrocitások sorába. Én erre csak azt mondhatom, hogy minden, mások által ,,magyarverés'-nek titulált történésre tudok egy ellenpéldával szolgálni. A szabadkai Svetozar Markoviæ Gimnáziumban történtek után két nappal például magyar gyerekek vertek meg szintén magyar gyereket. Tízen fogtak le egyet, és sörösüveget vertek szét a fején. Ez természetesen a magyar nyelvű sajtóban nem jelent meg. Véleményem szerint ezeknek a dolgoknak helyük van a sajtóban, de nem olyan megvilágításban, ahogy a legtöbbször az olvasók elé tárják őket. A közvéleményt tájékoztatni kell az ilyen történésekről, de igyekezni kell elkerülni annak lehetőségét, hogy a többi fiatal a példákon felbuzdulva hasonló cselekedeteket hajtson végre. Nem ártana arról is beszámolni a sajtóban, hogy milyen módon kérik számon a rendőrségen a randalírozó fiataloktól, hogy mit tettek. Biztos vagyok abban, hogy elrettentő példával szolgálna a fiatalok számára, és kétszer is meggondolnák, mielőtt bármi hasonlót tennének. Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy vannak esetek, amikor egy-egy gyereket csak azért vernek meg, mert magyar. Ennek ellenére nem kell minden gyerekek közötti összetűzést nemzetiségi alapon történő atrocitásként elkönyvelni. Én derűlátó vagyok, és bízom abban, hogy a tanácskozáson közösen megfogalmazottakat a gyakorlatban is véghez tudjuk vinni, és hogy a gyermekeink biztonságát együttes erővel tudjuk szavatolni a tanintézményeinkben.