A részvevők egy csoportja - OLÁH István felvétele

Az Észak-bácskai Cserkészkörzet tagjai is részt vettek a Csongrádon megrendezett 7. Honismereti Cserkésztáborban. Kárpátalja, Erdély és a Délvidék mintegy 120, különböző korosztályú cserkésze találkozott, viszont a Felvidék, Horvátország (Baranya) és Burgenland (Őrvidék) cserkészei nem tudtak jelen lenni.
- A honismereti tábor elgondolását már 2000-ben felvetette Vekerli Sándor, a csongrádi cserkészcsapat parancsnoka a palicsi nemzetközi szövetségi nagytáborban, és még abban az évben Csongrádon, a Tisza-parton megszerveztük az elsőt. Majd következett Kárpátalja, Erdély és a Felvidék. Amikor 2003-ban a Délvidéken elmaradt a szövetségi nagytábor, helyette elindítottuk a nyolcévesre tervezett Rákóczy-sorozatunkat - mondja Oláh István, az Észak-bácskai Cserkészkörzet ügyvezető elnöke. - Honismereti táborunknak még van két állomása: Baranya és az Őrvidék, ezek eddig anyagi okok miatt nem jöhettek létre. Pályázatok révén szeretnénk biztosítani ezek megszervezését is, hiszen célunk a trianoni szerződéssel leszakított területek megismerése. Szeretnénk a cserkészeket ily módon összehozni, ha már a határ szétválasztott bennünket.
- Az 56-os forradalom évfordulója kapcsán több olyan felmérés is napvilágot látott, melyek szerint a fiatalok nem ismerik a történelmet. A honismereti táborban szerzett tapasztalatok megerősítik-e ezeket a lesújtó eredményeket?
- Kijelenthetem, hogy a határon túl rekedt magyarságnak a nemzeti öntudata és önérzete sokkal mélyebb, mint az anyaországban élő magyaroké. A történelmi tudása viszont teljesen silány, hiszen az iskolai tananyag nem öleli fel ezeket a témákat, a magyar történelmet minimális szinten oktatják. A cserkésztáborokban ezeket a hiányosságot pótoljuk. Maga az idei honismereti tábor három altáborra volt felosztva: 1956-os, 1848-as és Rákóczy altáborra (mi délvidékiek ez utóbbihoz tartoztunk), ezekben neves helyi történészek, a terület szakértői tartottak előadásokat.
- Ezek témáit a tábor helyszíne határozza meg, mindig az adott terület történelmi vonatkozásaira helyezve a hangsúlyt. Így Csongrádon szó volt Rákóczi és a szerbek kapcsolatáról és ellentéteiről, Rákóczi csongrádi csapatairól és csatáiról, Kossuth Lajos és az 1848-49-es szabadságharc szegedi vonatkozásairól, az 1956-os forradalom szegedi és csongrádi eseményeiről - veszi át a szót Hegedűs Katalin segédtiszt.
- Az előadásokon kívül milyen programokban vehettek részt a honismereti cserkésztábor lakói?
- Szerveztünk kirándulásokat a Terror Házába, a koronaékszerekhez, megnéztük a Szent Jobbot, a Nemzeti Parkot, Ópusztaszeren is jártunk. A táborban pedig volt üvegfestés, nemezelés, batikolás, fafaragás és íjászat. De régi labdajátékokra is megtanítottuk a gyerekeket, például métáztunk. A cél, hogy az anyaország határain kívül rekedt, különböző országokban élő gyerekek barátkozzanak, megismerjék egymás kultúráját, nyelvjárását. Ki kell emelni, hogy a csongrádi tábor a generációk találkozása is volt, és a különböző területekről érkezettek hamar egymásra találtak. Ez azonban általánosságban is elmondható, hiszen a cserkésztáborokban életre szóló barátságok, sőt szerelmek is születtek már. Jellemző, hogy az emberi kapcsolatok nem szakadnak meg a táborbontás után - hangsúlyozza István.
- A cserkészet három alappillére: a nemzeti öntudat, a vallás és a fegyelem. A nemzeti öntudat erősítésének felvállalása miatt azonban gyakran nacionalista jelzővel illetik a mozgalmat. Az Észak-bácskai Cserkészkörzetet is érték ilyen vádak?
- Igen, érnek bennünket vádak nemzeti vonalon, de ezek alaptalanok. A négyévente megrendezésre kerülő világtalálkozóinkon 156 ország minden nemzete, vallása jelen van. A politikát megpróbáljuk kizárni a cserkészetből, nem propagálunk egyetlen pártot sem, mert a cserkészet nemcsak politikamentes, hanem politika felett álló szervezet. Igyekszik a világon mindenhol egészen más fajta embert kinevelni, nem a politikába elvesző, manipulálható egyént.
- Mi igyekezünk keresztény módon, a keresztény erkölcsök alapján nevelni a gyerekeket. A cserkészet azonban nem hitbuzgalmi mozgalom, hiszen nem kapcsolódunk egyetlen egyházhoz sem. Az otthoni vallásos nevelés sem alapkövetelmény.
- A keresztény szó nem katolikust jelent és nem reformátust. Sőt a világtalálkozókon nemcsak keresztények vannak jelen. A másik vallás iránti idegenkedést felváltja az érdeklődés. Amikor valaki megismeri a másik ember vallását, már nem fél tőle, hanem tiszteli. Nem vallásosnak nevelt gyermeket is befogadunk sorainkba, nem kötelező neki keresztet vetnie, imát mondania, de tiszteletben kell tartania a mi reggeli és esti imáinkat. Ugyanúgy, ahogyan én tiszteletben tartom azt, hogy ő nem vallásos - fejti ki Katalin.
- Az esti lelkiismeret-vizsgálatok nagyon fontosak: amellett, hogy a gyerek számot vet az aznapi munkájával, cselekedeteivel, elgondolkodik azon, hogy mit tehetett volna még meg. Ez felér egy imával. A viselkedésen, a példamutatáson van a hangsúly. A gyerek pár napon belül elsajátítja ezeket a normákat és megpróbál ő is úgy viselkedni. Olyan egyszerű dolgokról van szó, mint hogy elzártam-e a csapot, vagy elmentem-e valaki mellett segítségnyújtás nélkül, kinevettem-e valakit. Semmilyen emberfeletti erőfeszítést nem kívánunk. Aki már járt cserkésztáborban, vágyakozik vissza a közösségi életbe, ahol szeretetet és odafigyelést kap, ahol gyarapodik a tudása, ahol saját találmányokat készíthet az erdőben található anyagokból, fából, fűből. A táborlakóknak kell elkészíteniük többek között a cipőtartót, a szappantartót, a mosdótáltartót. Annyira ötletes dolgokat találnak ki a gyerekek! Ezek a sikerélmények akkora hatással vannak rájuk, hogy utána már a többi problémát is könnyebben megoldják - magyarázza István.
- Gondolja, hogy ebben a törtető világban megéri ilyen embernek lenni?
- Meggyőződésem, hogy hosszú távon megéri!