Az előadás két szereplője Rontó Márta és Jenovay Lajos volt, az élő zenét Rontó Kata szolgáltatta hegedűn. A produkcióhoz hozzájárult még Balázs Ilona súgó, Lackó Róbert fénymester, Bancsák Anna sminkes, fodrász, Harcsa Zsuzsanna öltöztető, valamint Goran Bibin és Vladimir Živin műszakiak.

— A Madách repertoárján megtalálható a Lili bárónő, mely egy nagyobb előadás, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kamara-előadás mellett döntsünk. Spiró György témája manapság is nagyon aktuális, a pénz áll ugyanis az egésznek a középpontjában. A kétszemélyes darabok a közönségnek néha egy kicsit visszataszítóak, hogy így mondjam, hiszen inkább a többszereplős előadásokat szeretik, de szerintem ez most kivétel lesz, mert egy igencsak „fogyasztható” műről van szó — hangsúlyozta Jenovay Lajos.

Mire ez az írás megjelenik, már három előadáson is túl lesznek, hiszen egy házon kívüli bemutatóval indítottak Tordán, majd Nagybecskereken volt a hivatalos bemutató, március 3-án pedig Magyarittabén, az Ittabéi Téli Találkozók keretében is láthatták az érdeklődők.

— A közönség igen jól fogta a poénokat, aminek nagyon örülünk. A munkafolyamatot tekintve hálásak ezek a kevés szereplős darabok, különösen egy amatőr színházban, hiszen könnyebb egyeztetni a próbáknak az időpontját. Aránylag gyorsan fel is állt a darab, december közepén kezdtük a próbákat, és február közepére már készen voltunk. A zenei aláfestésről Rontó Kata gondoskodik, és az élő zene külön hangulatot ad ennek az egyébként is bensőséges darabnak, melyet a kamaraszínpadon játszunk — hallottuk a rendezőtől és az egyik főszereplőtől. 

Rontó Márta a nő, a feleség, az anya szerepében elmondta, jó a szöveg és a téma is, viszont neki volt egy kis belső harca a szöveggel.

— Spiró György szövege nem könnyű, és talán az volt a legnehezebb az egész munkafolyamat során, hogy a szöveg rögzüljön a fejben. Ez most embert próbálóbb volt, mint az előző kétszemélyes darab, melyben játszottam, de élvezem, és úgy gondolom, hogy a témája az, ami minden embert meg tud ragadni.

* Végig szem előtt lenni a színpadon elég fárasztó lehet…

— Mintegy másfél óra terjedelmű a darab, és valóban nem könnyű, de Lajossal meg tudjuk oldani. Egymásra támaszkodunk, és segítünk a másiknak, ha esetleg adódna egy nem várt fejlemény, mely megnehezítené a szerepünket. Mindenre gondolni kell, mert élő emberek vagyunk, nem robotok.

A nagybecskereki bemutató után az egyik néző, Balázs József azt mondta, kellemes meglepetés érte.

— Ezt a darabot jó néhány évvel ezelőtt néztem a szabadkai Népszínház társulatának kivitelezésében, és valahogy nem ilyennek tűnt. Talán akkor nem hangolódtam rá annyira erre a szellemiségre, mely most uralkodik, és itt van körülöttünk. A mai előadás nagyon élethű volt, annyira a mai emberek életét tükrözi, hogy szinte bárki felmehetett volna a szereplők helyett a színpadra. Úgy értem, nem játszani, hanem életvitelszerűen, és ez volt az, ami megragadott engem, ami nagyon tetszett. A két színész kiváló alakítást nyújtott.

Egyébként a Prah című előadás után az egyik tizenéves fiatal meg is jegyezte, „mintha a mi családunkat láttam volna”. Mert elég sok családban előfordul, hogy a „fogukhoz verik a garast”. A történet dióhéjban: a férj előbb ér haza a munkahelyéről, a feleség azzal gyanúsítja meg, hogy felmondást kapott, mire bevallja, ötöse lett a lottón. Erre az asszony kiborul, hogy biztos már régóta erre herdálja a pénzt. Az öröm helyett a félelem tör rájuk: hova dugják a nyerő szelvényt, amíg be nem váltják? A Jugoszláviából kapott kakaóporos dobozra esik a választásuk, innen ered a (kakao) Prah cím. Majd az ábrándozás következik mindkét fél részéről, és végül, hogy megmaradjon a családi béke, elégetik a lottószelvényt…

Deák Róbert felvételei