„Igyekezzünk fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát, és megőrizni ezeket a késő öregségig, amikor betegség és küzdelem nélkül a test és lélek búcsút mond egymásnak” (Van Boerhaave)

Valahányan hosszú, betegségektől mentes és termékeny életre vágyunk. Elődeinkhez képest hosszabban élhetünk, el tudjuk-e azonban kerülni, hogy tehetetlenül, másoknak kiszolgáltatva, betegségben, nyomorúságban kelljen leélni létezésünk hátralevő részét, vagy képesek leszünk megőrizni testi-lelki, szellemi frissességünket a végsőkig? Van-e esélyünk „fiatalon, szépen megöregedni”, az idősödés közismert fogyatkozásai, megaláztatásai, kínjai, problémái nélkül, ha már a halált nem kerülhetjük el? Tény, hogy az „élethosszig ható, fenntartható egészség” elérhető: neveléssel, oktatással, képzéssel, szervezéssel, felvilágosítással és tanulással. 

Akik fiatalabbnak érzik magukat, azoknak az agya is fiatalos marad (forrás: hír.ma)

A választ mindenkinek magának kell megkeresnie, hogyan élhetne idősen is teljes életet, miközben azt vallják, hogy az öregedés gyáváknak nem való, hiszen testi és szellemi hanyatlással, fájdalmakkal jár(hat). Erre mondta Goethe: „Az öregkort nem megélni, elviselni művészet.” Elgondolkodtató Ingmar Bergman véleménye: „Az öregkor hasonlít a hegymászáshoz. Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat.” Aaron Antonovsky szalutogenezis-elmélete szerint is sokkal fontosabb az egészségteremtő erőforrásokra és képességekre fókuszálni, semmint, ahogy hagyományosan tesszük, a kórállapotokra, betegségekre koncentrálni. Az ember maga teremti meg élete értékét: választásától függ, hogy milyen irányba akar élni, és élni fog. „A legjobb tanács, amit adhatok, hogy vigyázzunk a testünkre úgy, mintha száz évig szükségünk lenne rá, mert lehet, hogy szükségünk is lesz” — tanácsolja Waldinger.

Akkor tegyük fel ismét a kérdést: az egészséges öregedés álom vagy megvalósítható valóság? Mindjárt leszögezhetjük, az egészséges öregedés nem szerencse, hanem megfelelő életmód kérdése! Ahány ember, annyi korosodás. El kell fogadnunk, hogy az agyunk és az izomzatunk is folyamatos használatot igényel, amint elhanyagoljuk, beindul a leépülés. Nincs más választásunk, mint megállítani a lejtőn való lecsúszást, mind testi, mind szellemi értelemben. Bebizonyosodott, hogy a szellemi (új kihívások) és a fizikai gyakorlás kombinációja adja a legjobb eredményt, mindkettőre szükség van. Az idegtudományokban bebizonyosodott, hogy az agyi területeken egy funkció gyakorlásának (pl. olvasás, ügyességi feladatok, sakk, zene, sport, festés) hatására az érintett rész növekedni fog, az agy is úgy reagál a szellemi kihívásokra, mint az izomzat a fizikai terhelésre. Ha erőltetjük az emlékezőtehetségünket tanulással, olvasással, akkor növekedés mutatható ki az ezért felelős agyterületeken. Sajnos az is bebizonyosodott, ha nem használjuk a megnövekedett agyterületet, rövid időn belül elkezd „visszasorvadni” eredeti méretére. Az agy tehát nemcsak növekedni tud, hanem gyengülni is, főleg, ha nem alkalmazzuk az érintett struktúrához köthető funkciókat. Gondolhatnánk, hogy ez csak a fiatal agyra jellemző.

A szellemi frissesség idősebb korban is megőrizhető (forrás: Public Health Agency)

Bebizonyosodott, hogy az agy emlékezettréninggel ilyen értelemben mintha nem öregedne, tehát ha az idősödő ember nem hagyja magát funkcionálisan leépülni, és használja az agyát, elmarad az agy „zsugorodása”. Nincs más választásunk, mint új szellemi kihívásokkal növelni agyi kapacitásunkat, mert csupán az megy tönkre, amit nem használnak. Aki a nap nagy részében például a tévé előtt ücsörög, elzárkózva az új szellemi kihívásoktól, valójában azt kockáztatja, hogy az agya szép lassan berozsdásodik. Ennek elkerülésében segíthet az úgynevezett agyséta (brain walking), amikor járás közben valamilyen emlékezetfejlesztő feladatot igyekszünk megoldani, mely összehangolja a jobb és a bal agyfélteke működését. Bebizonyosodott, hogy agyunk teljesítménye mozgás közben átlagosan 20%-kal javul.

A jobb gondolkodás érdekében a másik nagyon jelentős feladat a testi-lelki ellazulás, mely megszünteti az izomfeszültséget. A félelem és a szorongás blokkolja az agy működését. A feszült egyén nem tud rendesen gondolkodni. A rendszeres lazítás a fiataloknál és az időseknél is növeli a szellemi teljesítőképességet. A sikeres ellazulás akár 30%-kal is képes fokozni az agyi kapacitást. A félelem oldása érdekében gondoljunk a különféle izomlazító tréningekre, ilyen például a Jacobson-féle progresszív izomlazítás, mely az általános egészségi állapotot javító módszerként is alkalmazható.

Napi egyszeri légzőgyakorlat is elegendő az általános feszültség csökkentése érdekében (forrás: nezopontvalto)

További pillanatnyi segítséget nyújthat, ha gondosan, minden részletre ügyelve éljük a napjainkat, aminek az a lényege, hogy teljesen az itt és most állapotában legyünk. A figyelmünket mindig tudatosan kell összpontosítani az aktuális dologra: figyelemmel mossuk az autót, sétáljunk, mossunk fogat, tusoljunk, mosogassunk, főzzünk, fejtsünk keresztrejtvényt vagy szudokut. Sokaknak a mély hasi légzés segít, melyben a rekeszizom vesz részt intenzíven. Az agysejtjeink aktivizálását a megfelelő zene is elősegíti, mely képes felidézni a régi emlékeket, sőt, például a barokk zenedarabok egyes tételei egy különösen tanulékony fázisba, az úgynevezett alfa-állapotba hozhatják az agyat. Mindezek a módszerek hozzájárulnak a félelem, a gond és a bánat megszüntetéséhez, illetve kitisztítják a fejünket.

Az egészséges étkezés is hozzájárul a szellemi fittséghez, mivel az agynak, más szervekhez képest, sokkal több tápanyagra van szüksége. Bár testünknek csak a 2 százalékát teszi ki, az anyagcserének a 20, az oxigénfelhasználásnak pedig a 40 százalékát veszi igénybe. Szem előtt kell tartani, hogy a finomított szénhidrátokkal és a cukorral sok fölösleges kalóriát viszünk be, aminek következtében a lakosság nagy része elhízott, vagy majd idővel hízik el. Az elhízás nem egyszerűen csak súlytöbblet, hiszen a bőr alatti zsírszövetek aktívan működő szervek, melyek hormonokat, gyulladáskeltő anyagokat bocsátanak ki, és fontos szerepük van az inzulinérzéketlenség kialakulásában. A testszintű gyulladás az Alzheimer-betegség kockázati tényezője. Az inzulinrezisztencia fontos rizikófaktor, olyan hormonális állapot, amely a szervezet minden zugában megágyaz a gyulladásnak és a túlnövekedésnek (pl. rák), megszakítja a normális koleszterin- és zsíranyagcserét, és idővel szétrombolja a szénhidrát-feldolgozó képességünket. Fokozza az elhízás, a szívbetegség, a rák és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Még ennél is rémisztőbb, hogy legtöbbször az inzulinrezisztencia áll az Alzheimer-betegség hátterében. Óvakodjunk hát a fölösleges édességektől, szénhidrátoktól (kiflik, zsömlék, cukrozott üdítők, müzliszeletek, liszt), mert hatásukra a vércukorszint hirtelen felszökik, amit szervezetünk már képtelen kompenzálni. Ezért tartják az Alzheimer-kórt valójában 3-as típusú diabétesznek.

Ne feledjük, elsősorban az életmódunk, étrendünk, nem pedig a DNS-ünk határozza meg sorsunkat! Tartsuk szem előtt Osho gondolatát: „Az élet hatalmas kincs, mi azonban egyszerűen eltékozoljuk. Még azelőtt elvetjük magunktól ezt a gazdagságot, hogy egyáltalán megismernénk. Anélkül herdáljuk el, hogy megtapasztalnánk, mi minden rejlik benne — micsoda titok, micsoda misztérium, milyen megváltás és megszabadulás.”