Az ártatlanság drónjaitól a katonai eszközökig

Amikor a drónok feltűntek, még csak játékszerek voltak, olyanok, mint amivel egykor a repülőmodellezők foglalkoztak. A gyerekek és a szüleik érdeklődését felkeltette, hogy a levegőben irányíthatnak repülő tárgyakat. Ez az újdonság azonban nem maradhatott meg játékszernek, ahhoz túl jó volt. Felfedezték őket a cégek is. Nem kellett repülőbe, helikopterbe szállni, hogy légi felvételeket készítsenek. Olyan hírek érkeztek Ausztráliából, az USA-ból, hogy drónokat használnak a megrendelések kézbesítésére. Ezek már összetettebb eszközök voltak, hiszen a cégek hírnevén nem eshetett csorba, az árunak meg kellett érkeznie. A vállalatok által használt drónok képesek voltak arra, hogy hasznos terhet vigyenek magukkal, innen már csak egy lépés volt, hogy a „hasznos teher” robbanóanyag legyen.

A drónok egyre sokfélébbek lettek, hiszen az ember sajnálatosan kreatív, ha arról van szó, hogyan ölje meg a másik oldal katonáját. Vannak drónok, melyek repülő nagyságúak, és olyanok is, amelyek a tenyérben is elférnek, sőt rovarnyi méretűeket is készítettek már.

Az első F–35-ös gépeket az USA 2015-ben állította hadrendbe, az F–35-ös repülőgép azonban nem csupán eszköz, hanem egy fegyverrendszer. Úgy tervezték, hogy ha kell, rajban repüljön drónokkal, sőt a drónokat egy nagy magasságban repülő AWACS is irányíthatja. Az AWACS repülőgépet úgy kell elképzelni, mintha egy repülő irányítótorony volna, mely hatalmas mennyiségű adat feldolgozására alkalmas. Az USA felderítési célokra és fegyverként is használta a drónjait. Az egykori fő ellenséget, Oszáma bin (és nem bin) Ládent 2011-ben drón ölte meg, ahogy az iráni Kászem Szolejmánit is 2020-ban. A drón tehát jellegzetes eszköze lett a háborúzásnak. Ma elsősorban légi drónokat alkalmaznak, de a lehetőségek szinte végtelenek. És a gyártók fantáziája még be sem indult, vagy csak nem tudni, milyen prototípusokon dolgoznak, és milyen újdonságot lehetne máris bevetni.

A drónok és az ukrajnai háború

2023 tavaszától az ukrajnai frontok nem sokat mozogtak, volt ukrán offenzíva, mely sehogy sem tudott tavaszi lenni, sőt a nyáron sem igazán indult el, hogy a végén összeomoljon, és az oroszok elkezdjenek araszolva előre haladni. Közben senki sem tudott meg semmi fontosat arról, hogy Kínától milyen támogatást kap Oroszország, sőt azt is csak sejtik, hogy Észak-Korea tüzérségi lőszert ad el neki. Ebben az a szörnyű, hogy a föld talán legcsúfabb diktatúrája stabilizálta magát, hiszen Oroszországtól nyilván kap élelmet, melyre a legnagyobb szüksége van. Emellett fontos szereplő volt Irán a Shahed—136 kamikaze drónjával. Ez kevesebbe kerül, mint a rakéták, és sokkal olcsóbb, mint a rakétákat megsemmisítő rakéták.

Az amerikaiak és az oroszok által vívott háborúk között van egy hatalmas különbség. Az USA első lépései közé tartozik a légtér ellenőrzésének a megszerzése, erre azért van szükség, mert így tudják kihasználni a legjobban a tengeri flottájukat, és elérni azt, hogy a világon bárhol lecsaphassanak. Ellenben az oroszok meg sem próbálták átvenni az ellenőrzést Ukrajna légtere felett, egyrészt azért, mert a szovjet doktrína az volt, hogy erős légvédelmi fegyverrendszereket építettek ki, másrészt pedig az ukránok valós idejű információkat kapnak Elon Musk Starlink műholdas rendszeréből. Egy orosz nagy hatótávolságú rakétát pedig viszonylag könnyű észrevenni a világűrből. A hiperszonikus, orosz rakéták viszont egyrészt drágák, másrészt nincs belőlük sok.

A háború gazdaságtana

A háború megnyerésének egyik formája az, ha az ellenfelet képtelenné teszik arra, hogy gazdaságilag működjön. Nem kell messzire menni, ez történt Trianon előtt az Osztrák—Magyar Monarchiában, Németországban, de az Oszmán Birodalomban, a másik oldalon pedig az Orosz Birodalomban is.

Nyilvánvaló, hogy az oroszoknak szükségük volt az iráni drónokra, melyekből bőven kaptak. Ma már maga is gyárt más néven ugyanolyan drónokat (Gerany—2). Ezenkívül egyebeket is kifejlesztettek (Orion, Eleron stb.). Ám a drónok erejét mégis az ukránok tudják leginkább az előnyükre fordítani, hiszen ebben egyenrangúak az oroszokkal, és olyan célpontokat érnek el velük, amelyek igazán fájnak az oroszoknak, és azt az érzést kelti bennük, hogy semmi sincs biztonságban.

Ha a háború eddigi menetét nézzük, akkor az ukránok a megfelelő pillanatban a megfelelő fegyvereket kapták. Amikor az oroszok páncélos túlerejét kellett megtörniük, akkor precíziós optikával felszerelt páncéltörő fegyverekhez jutottak (Javelin), amikor az oroszok rakéta- és repülőfölényét kellett ellensúlyozni, akkor légvédelmi eszközök, továbbá precíziós fegyverek érkeztek. Miközben az oroszok szőnyegbombázás-szerűen mindent szétlőttek egy területen, addig az ukránok pontosan találták el az üzemanyag-tárolókat, a krími hidat, az orosz hadihajókat a Fekete-tengeren és a célpontokat a Krím félszigeten. Ám a precíz HIMARS rakéták nagyon drágák, egyszerűbb, de mégis pontos eszközökre van szükség. Erre ideálisak a drónok, még Moszkváig is eljutott egy. Az előállításukhoz nem kell nagyon fejlett technológia, és a célra vezetés közben alacsonyan repülve a radarok is későn veszik őket észre, a légvédelem pedig nem tud idejében reagálni, főleg, ha nem egy, hanem egy egész csapat drónt indítottak el ugyanoda. Ezt a technikát mindkét fél használja. Kilőnek egy célpontra néhány tucat drónt, és annak, mondjuk, a kétharmadát, esetleg háromnegyedét lelövi a légvédelem, de néhány még így is célba talál. Hiába nagyobb az orosz hadsereg, a drónok tekintetében Ukrajna egyenrangú ellenfél.

Mire elég és mire nem a jelenlegi dróntechnológia?

Ukrajna a török TB2 Bayraktar drónokkal kezdte meg e szerkezetek használatát, de már az országban is gyártanak drónokat. A Bayraktar sportrepülőgép nagyságú, nagy távolságokra el lehet vele jutni, de könnyebb észrevenni és lelőni, így Ukrajna bizonyára áttért a kisebb drónok használatára is. Ezeknek az ára is csekély, emellett kis üzemekben is előállíthatóak, így az oroszok, akik már ledolgozták a hátrányukat az űrből való megfigyelésben, nehezen veszik észre ezeket a gyárakat.

Az oroszoknak kezdetben nem voltak drónjaik, a ma gyártottak minősége viszont nem jobb az ukránokéinál, de az oroszok ebben a versenyben úgy tehetnek szert előnyre, hogy több drónt állítanak elő.

A drónok sokféleképpen használhatóak. A több mint 1000 kilométerre repülő súlyos példányok szinte már a múlt eszközei. Ellenben a kis drónok a megfelelő helyeken lebegtetve képet adhatnak a kisebb harci mozgásokról, az olyan drónok pedig, amelyeket katonák irányítanak a célpontra — szinte úgy, mint egy videójátékban —, nagyon veszélyesek. Emellett kémkedni lehet velük az ellenség hátországában, ha jó kamerát szerelnek rájuk. Szerintem már dolgoznak olyan drónokon, amelyeken lézerágyúk lesznek, és nem repülnek, hanem gurulnak, mint egy Mars-járó, és egész kicsi drónokkal fel lehet majd számolni egy-egy tüzérségi egységet. Lesznek majd programozható drónok is, melyek egy sor feladatot hajtanak végre. A mesterséges intelligencia felhasználásával megtaníthatják őket például az egyenruhákon látható nemzeti színek felismerésére, és tüzet nyithatnak. Egyszóval a drónok nagy változást is hozhatnak a háborúzásban.

A drónok legnagyobb előnye, hogy többe kerül őket elpusztítani, mint előállítani. Csupán a lézerágyúk tudnak rentábilisan védekezni ellenük, de ez a technológia még nem forrott ki, és nem működik, ha nem tiszta a levegő. A drónok irányítását is lehet zavarni, de nem akkor, ha az eszköz előre megírt forgatókönyv szerint támad, és nincs szüksége arra, hogy irányítsák. Azt hiszem, hogy jelenleg a háború menetét csak az tudná megváltoztatni, ha az ukránok olyan drónt fejlesztenének ki/kapnának nagy mennyiségben, amely egyenként tudja kiiktatni az orosz tüzérség egységeit. Ebben a pillanatban ugyanis az oroszok tüzérsége sokkal erősebb, és ha erre nem lesz válaszuk az ukránoknak, akkor elvesztik a háborút.

Ha a harctéren dől el a háború (és nem pénzügyi vagy politikai döntésre), lehet, hogy a drónok fejlesztése ebben szerepet kap majd. Meglátjuk, hogy az oroszok vagy az ukránok és nyugati szövetségeseik-e a találékonyabbak.