,,Sohasem akartam megváltani a világot, átlényegülni Hamletté, nem akartam Julia Capulet erkélye alatt szavalni a szerelemről, komolyan és felelősségteljesen dolgozni - más célom nem volt a színházban" - mondta a színművész, aki halkan, szinte észrevétlenül csusszant ki a teátrumból, s végül az életből - Nagyon fiatalon, s nem színészként kezdte pályafutását a Szabadkai Népszínházban az ötvenes években: műszaki dolgozóból vált színésszé, nem is akármilyenné - Volt Tót az Örkény-szatírában, ügyefogyott slemil a Milliárdosban, kiváló alakítást nyújtott a Dundo Marojéban, az Ön is lehet gyilkos című vígjátékban, a Nušić-darabokban, a rövid életű kabaréműsorokban az első emeleti kamarateremben stb. - ,,Nagy szerencsém volt - mondta nyugdíjaztatása előtt -, mert sohasem akartam ezt vagy azt a szerepet, nem akartam ebben vagy abban a darabban játszani, így sohasem érhetett csalódás, ha a rendezők megfeledkeztek rólam.”
Faragó Árpád Elfelejtett arcok, emberek című könyvében, melyben a pályáról, a deszkákról már régen visszavonult vajdasági magyar színművészek emlékét idézi fel, őrzi meg az utókornak, Czehe Gusztávról a következőket jegyzi le: ,,Valamikor a régi lovagok címerében ez a jelszó állt: Szolgálok! Az igazi színész életében is meghatározó szerepe van ennek a szónak. S Czehe Gusztáv is a szolgálok jelszóval indult a pályán, abba kapaszkodott mélységes hittel. S ez a jelszó nem fakult meg benne, melléje szegődött a pályán." Czehe Gusztáv valóban szolgált, mint tették azt valamennyien a szabadkai Népszínházban, s szolgált úgy, hogy abba a szív beleszakad. Nem a szűk értelmiségi réteget akarta megcélozni, hanem az átlagembert, az volt maga is: egy ember a tömegből, az utcáról, aki - miután megszerette a kellő rutint - azt mondta, hogy a színpadon a lélek hancúrozik a testtel.
Milyen színész/ember volt Czehe Gusztáv? Láttunk egy előadást, a Rómeó és Júlia egy szokatlan változatát. Mercutio, a dráma kedvelt mellékszereplője két jelmezt viselt, de piros kendőt lebegtetett a derekán, jelezvén, hogy a nemes ifjú nemcsak szellemes és bátor, hanem pártatlan és megveti az ellenségeskedést. Ilyen ember volt Czehe Gusztáv is, ilyen ,,jelmez”-ben mutatkozott: egy Mercutio volt, színházunk leghűségesebb cimborája - és mellékszereplője. å volt a Nagy Epizodista, aki - amint mondta - sohasem akarta megváltani a világot, átlényegült Hamletté, nem akarta Julia Capulet erkélye alatt elmondani a szerelmes szavakat, komolyan és felelősségteljesen akart dolgozni, más célja nem volt a színházban. Igen, ő volt Mercutio, kék jelmezben, piros kendővel a derekán...
Az ötvenes években surrant be a színházba. Hogy mi vonzotta oda, sohasem tudta megmagyarázni, hiába faggattuk. Vonzotta, mint a lepkét a lámpafény. Ha jókedve volt, mindig azt mondta: ,,Műszaki dolgozóként kezdtem, és színésszé váltam. Fordítva már nem működne a dolog ilyen szerencsésen. A színész nem szívesen válik meg a szerepeitől, hogy aztán kulisszákat tologasson, vagy cipelje a szerszámosládát". Tulajdonképpen egy tragikus sorsú komikus volt Czehe Gusztáv, egy bohóc szomorú arccal, bár (magán)élete nem a görög sorstragédiák túlzó képeit idézte. De valahogy mindig ,,ejtették", mindig ő ,,húzta a rövidebbet", mert nemcsak őt magát, hanem az általa megformált alakokat is érzékeny, sérülékeny anyagból gyúrták, egyszerű halandónak, mint akit meztelen testtel vetettek tüskebokrok közé. A reá nehezedő súlyt azonban megtartotta mindig, akkor is, amikor Örkény István Tóték című szatírájában a magyar színészkirály, Latinovits Zoltán volt a partnere. De azokon a forró színházi estéken sem akart felemelkedni a csillagokig, alászállni a pokol mélyére, színművészünk akkor is szolgált. åt nem hívták azonnal a Nemzeti Színházba, mint a tüneményes Romhányi Ibit Sinkovits Imre vendégjátéka alkalmával. Latinovits Zoltán azonban az első bemutatkozás után gratulált Tótnak, azaz Czehe Gusztávnak, ezekkel a szavakkal: ,,Ön kiválóan tudja a szakmáját, kolléga!"
Megsárgult plakátok őrzik a nevét, megbarnult fotókon látjuk viszont. Műbírálatot olvasunk róla: ,,Czehe Gusztáv ismét bebizonyította, hogy a társulat legjobb jellemszínészei közé tartozik. Grépaeux-ja a Szegény Mavrier-ben több volt egyszerű tolmácsolásnál, mert ebben is tudott valami újat adni." Mennyi szerep, mennyi kiváló alakítás! Volt Jakov Slavko Kolar Magam ura vagyok című drámájában, Bányai Mártont alakította - énekelt és táncolt is - A szabin nők elrablása című vígjátékban, Bilicsi Tivadarral együtt, emlékezetes alakítást nyújtott Nušić Doktor Pepike (Dr.) című színjátékában, Bokčilót formálta meg a Dundo Marojéban. Feltűnt Cankar Bethania királyában, láthatták a nézők Hennequin Három kalapjában, Niccodemi Vakarcsában, Miller A salemi boszorkányok című drámájában, Bubnov volt az Éjjeli menedékhelyben, slemil a Milliárdosban, Tristan Lope de Vega A kertész kutyája című művében, rendőrfőnök Mrozek Hekusaiban, Cillei Hermann Háy Gyula Isten, császár, paraszt című történelmi eposzában, II. Endre Katona József Bánk bánjában, ügyefogyott Enrique az Ön is lehet gyilkos című thriller-paródiában, szerepelt tévéjátékokban, hangjátékokban stb. ,,Szolgált" - írjuk le újra, s akkor hagyta el végérvényesen a színpadot, amikor a dilettantizmus, a külvilág, a ,,másság" a maga embertelen törvényeivel behatolt a színházba. S aztán már mások szolgáltak - másként, nem emberhez méltóan. Czehe Gusztáv felemelt fejjel távozhatott a színházból...