A téltemetés/tavaszvárás ősi örömünnepe január 6-án, vízkeresztkor kezdődik, és változó hosszúságú — a húsvétot megelőző, negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart —, de a csúcspontja a farsang farka, vagyis az utolsó három nap, farsang vasárnapjától húshagyó keddig. A világhírű riói karnevált a járvány miatt az év közepére halasztották, lemondták a hasonlóan híres társát, a velencei álarcos vigasságot, és Mohácson sem gyülekeztek ebben az évben a marconaságuk ellenére is szeretni való busók.

Régen a farsangi összejöveteleken ismerkedtek a fiatalok, és ez volt a lakodalmak legfőbb időszaka is. A lányok a kiszemelt legénynek bokrétát adtak, melyet a farsang végén a kalapjára tűzött, és ezzel vallotta be a szándékát. A báli szezon lényege ugyanis az eljegyzés volt.

Mint tudjuk, a lakodalmak mostanság igencsak megritkultak. Az egybekelni szándékozó párok azonban bizakodóak, hogy az idén másként lesz, éppen ezért sokan már az év elején időpontot kértek az anyakönyvi hivatalban, lefoglalták a fergetegesnek tervezett mulatság helyszínét.

Ahogyan tavaly online történt a húsvéti locsolkodás, most a farsang költözött a virtuális térbe. A művelődési egyesületek a lehetőségekhez alkalmazkodva igyekeznek éltetni a hagyományt, hiszen azt találták ki, hogy a gyermekek otthon öltözzenek be, a szülők fényképezzék le őket, a zsűri pedig a hozzájuk eljuttatott fotók alapján választotta ki a legötletesebb jelmezt. Volt, ahol a bőgőtemetést is megrendezték — természetesen közönség nélkül —, videóra vették, és feltöltötték a világhálóra. Mindez szép és jó, csak éppen a legfontosabb, a közösségi élmény, az együtt éneklés, táncolás, nevetés maradt el, az összetartozás jóleső érzése hiányzott.

Reméljük, többé nem lesz ilyen furcsa, csöndes farsangunk!