A Felhő utcát Lenin utcára, a Tavaszt Fruška Gorára, a Hattyut Svetozar Markovićra, a Wesselényit Jovan Popovićra, a Petőfit Szent Szávára, az Árpádot Május 1-jére, a Sóhajt Triglavra keresztelték át. Pedig milyen szépen csengtek ezek a régi utcanevek! A topolyai Tájházban helyet kapó Bolyongó című várostörténeti kiállításon visszatekinthettem a topolyai múltba, megnézhettem, kik laktak az egykori Elefánt utca jobb és bal oldalán, milyen kalapot viselt Kovács Mihály újságárus az 1940-es években, hol kapott helyet a város legfinomabb fagyiját készítő Irma cukrászda, milyen egyenruhát viseltek a szitakészítő műhely dolgozói.
Megható volt megismerkednem szülőhelyem egykori utcáival, mesterségeivel, lakosaival. A Bolyongó látogatói nosztalgiázó hangulatban bolyongnak végig a kiállítás fényképei és térképei között, a nagymamák és a nagytaták széles mosollyal mesélik unokáiknak, hogy milyen illat áradt ki a csokoládéboltból, mennyibe került egy desszert, és hogy régen milyen gondosan csomagolták be az édességeket. Minderről olyan ízesen beszélnek, hogy szinte érezhető a levegőben a városban száz évvel ezelőtt terjengő csokoládéillat.
A Bolyongó című kiállítás révén az idősebbek és a fiatalabbak is közelebb kerülnek lakóhelyükhöz, virtuális sétát tehetnek a száz évvel ezelőtti Topolyán, megismerkedhetnek utcájuk egykori lakóival. Csípe Tímea, a topolyai Művelődési Ház igazgatója elmondta, hogyan született meg ennek a múltidéző tárlatnak az ötlete. Tavaly a Művelődési Házhoz került egy magánszemély gyűjteménye, mely az elmúlt száz évben használatos topolyai utcanévtáblákat tartalmazza. Miután kiválogatták, melyeket fogják kiállítani a Tájházban, olyan régi fényképeket és térképrészleteket kerestek, amelyek alapján könnyen azonosítható, hogy ezek az utcák ma hol lelhetők föl. Több magángyűjteményből érkeztek Topolyát ábrázoló fotók — mintegy négyszáz —, melyeket kivétel nélkül digitalizáltak, és közülük százhúszat állítottak ki. A tárlat pannóira kitűzték az utcák új elnevezését is, így fölismerhetjük a saját utcánkat, és megtudhatjuk, régen mi volt a neve. A fotókon nemcsak az utcák kinézetével, hanem a régi cégérekkel, ipari műhelyekkel, kávézókkal, járművekkel, fákkal, ablakokkal is megismerkedhetünk. A tárlat interaktív, ha valakinek hozzászólása van egy-egy képhez, véleményét az üzenőfalra tűzheti egy gombostűvel. Egy rendezvénysorozatot is szerveztek a kiállítás keretében, mely során néprajzi, helytörténeti, történelmi előadásokat, valamint játszóházakat szerveznek.
A Művelődési Ház igazgatója arról is mesélt, hogy 1940-ben hetven szakma hatszázharminc mesterét tartották nyilván Topolyán. A legnépszerűbb mesterség a borbély, a fodrász és a szabó volt, emellett asztalosa, patkolókovácsa, darálósa, üstkészítője, kádára, fésűse, szitása, kocsifényezője, kocsikárpitosa, bocskorosa, hordókészítője és címtáblafestője is volt Topolyának. A tárlat fényképein megvizsgálhatjuk, milyen fejfedőt viselt akkoriban egy-egy mester, és milyen volt az iparosműhelyek berendezése.
Miután hazaértem a Tájházból, elővettem a régi albumokat, és előkerestem a nagyszüleimet ábrázoló fényképeket. A kiállításon szerzett tudás új megvilágításba helyezte azokat a fotókat is. A Bolyongó október 10-éig várja a térben, időben és emlékekben utazni vágyókat.
