Érettségizőként, 17 évesen

Stációk
Csáth Géza (1887--1919) életművét az elmúlt évtizedekben sokszor és sokszínűen elemezték. Népszerűsége -- úgy látszik -- töretlen, s feltételezhetően mindehhez hozzájárul misztikus alakja, szenvedéssel teli élete, s végül sorsának szomorú beteljesedése is. Meggyőződésünk, hogy Csáth Gézát engedni kell beszélni, hagyni, hogy írott szóban mondja el, amit gondol. Most, születésének a 120. évfordulón így cselekszünk: átadjuk neki a szót, s figyelmesen hallgatjuk, hogy születésének napján önmagáról előbb mint gyermek, később mint felnőtt miként vélekedik, mi volt számára az adott percben a legfontosabb.
1898. február 13. Vasárnap
Az idő derült, reggel 5° hideg és délben 1-2° meleg. Ma van a születésnapom, tizenegy éves vagyok. Apuskától kaptam 20 koronát. Nagymamától (Decsy) pedig egy rubintos arany melltűt. És Budánovics nagymamától 40 koronát.
1901. február 13-án Szerdán
Ma van a születésnapom, sajnos még csak 14 éves vagyok. Most azt mondom ,,sajnos”; talán öreg koromban remegni fogok nyomorult életemért. Nem!
Járkál eszemben mindenféle Csendes felé hej, haj! De szép, de isteni szép! Egy nőben ha szép, ez lehet igazán isteni, mert a nő tökéletes semmiben, csak ebben.
Holnap adják a Hófehérkét Bródy Sándor új színdarabját. Nem ismerem, lehet hogy Csendes játszsza a címszerepet. De lesz taps! Tombolás.
Estefelé jutott eszébe anyikának s apuskának, hogy én ma tulajdonképpen 14 éves vagyok. Kaptam Ányikától 1 koronát Apuskától is 1 koronát. Holnap legalább lesz színházba!
Tyuhaj! Tyuhaj! 
1906. február 13, kedd
A 19. születésnapom. Amelyre vonatkozólag hetek óta aggályaim vannak, hogy . . . . az első vért ekkor fogom hányni. Nem lett semmi. Mert íme néhány perc múlva XII óra és február 14 e. Tannhaüserből jöttem. Ismét és teljes szívből keresztény voltam -- 3 óráig. S az az ötletem támadt, hogy mit szólna Krisztus, ha meghallgathatná ezt az operát! (Kitűnő előadás volt, az első jó Erzsébet akit láttam: Szterényi Malvin). == Ma hazulról sok kedves üdvözlő levelet kaptam: Apától, Angikától, Dezsőtől, Máditól és Laci II. o.t.-tól.
Decsy nagymama se feledkezett el rólam.. (Bár nehéz neki az irás, 2 oldalt írt !!)
- Most már jó éjszakát, mert VII.-re Nagy Laci kurzusát kell hallgatnom.
AD MEMORIAM
Terem száma: Alkotmány utca fsz. 12:
1905 B XII 572 Brenner - Schultz
A müvészi események, melyekben 1904 őszén és 1905-ben részem volt:
Bánk Bán (opera) Tosca (Puccini) Bohémélet (Puccini) Tannhaüser, Lohengrin, Szigfrid, - Álarcos bál, Fidelio, Walkür, : : : János vitéz, Gül-baba, Bolygó görög, - Párbaj (Henri Lévaden -- Pethes) - Pethes Szemere egy darabjában - Vígszinházi ensemble, - Hegedűs a Verébben, - Hrobentz, Szinyei Merse, Lotz, Olgjai kiállítási - Csók István műteremsarokja az 1905 télén (Műcsarnok), Gárdonyi: Lámpás - Grieg II Szonáta - Strindberg.
[1911.] II. 13-án
Ma vasárnap este ( a 24 életévembe lépve ) kis elszámolást kell tartanom. Meg kell állapítanom, hogy ez igy tovább nem mehet. Jobban kell koncentrálnom az erőimet, többet kell dolgoznom, komolyabban neki látnom a munkának.
Három cél:
megtanulni franciául
,, a psychiatriát
,,(teljesen) zeneelméletet
Három terv:
1. Párisba ! . . . Janethoz
Zürichbe . . . Junghoz
2. ,,Muzsika” szerkesztése.
3. Az associációs diagnosztika rendszeresítése az emberértékelés terén. -
Még semmit sem csináltam ezekben az irányokban valamit, ami igazán számit. Ágyban fetrengtem, mulattam az élet tülekedésein és bíztam a tehetségeimben, mint valami uzsorás a tőkéjében. Életrendet kell előírnom.
1. Kevesebb szerelem (coitus)
2. Több önfegyelem
3. Müllerezés !!
4. 1 óra francia
5. 1 óra pszichiátria
6. Több magambabízás testi értelemben
7. Kevesebb magambabízás lelki értelemben.
8. valami takarékosság.
[1913.] Febr. 13. Hétfő.
D.u. 5 Olga. Miközben mellette feküdtem és öleltem, zörrenést hallottunk. Mind a ketten felugrottunk. Nem jött senki. Utána erectiom nem tért vissza.
,,M” 0.06. Este vacsora Dezsővel Waschatánál, csevegés Weszelszkyvel, sok bor, majd 1 liter.
Olgánál való látogatás végén elmondtam, hogy ma van a szülinapom.
- Igazán, nagykorú lettél!
Összeölelt és megcsókolt. Éreztem a nő nagy realis érzékét. Arra gondolt, hogy most már szülői akarat ellenére is elvehetem őt. Ez a gondolat fokozta nálam az erectiot.
1916. II. 13.
Huszonkilencedik születésnapomon. Olga szokásos kis nevető gratulációval üdvözölt: ,,Kis születésnapocskám!, és délután egy tál Gerbaud-gyümölccsel lepett meg, amelyet az ezredes által hozatott. --
Önéletrajz*
1887-ben születtem Szabadkán. Ügyvéd apám, aki szenvedélyes zenélő, hegedűművészt akart belőlem nevelni. Valóban gyorsan és jól fejlődtem, de az alkotás vágya megölte bennem a gyakorlatozáshoz szükséges türelmet. Festő akartam lenni. Bizarr színkeveréseimet és elnagyoló vázlatszerű rajzolási modoromat azonban rajztanárom kinevette, és elégségest adott. Annál nagyobb volt az elégtételem, amikor egy szegedi kiállításon Rippl-Rónai pasztelljeiben igazolását láttam mindannak, amit rajzolásról, festészetről magamban elgondoltam. Ugyanígy jártam a dalaimmal is. Kezdettől fogva szabad atonális harmonizálást, aszimmetrikus ritmuskombinálásokat alkalmaztam bennök. Apám kijelentette, hogy amit írok, az nem zene, később azonban, amikor Budapesten először hallottam Debussyt, ugyanaz a nagy öröm volt részem, mint Szegeden, mert bizonyítva láttam, hogy amit a levegőben megéreztem (a szülői háznál Grieg volt a ,,legmodernebb” zeneszerző) - az a modern művészet.
Az írással simán ment a dolog. Révffy Zoltán, az irodalomtanárom, fedezte föl először, hogy tehetségem van hozzá. Ugyanebben az időben - tizennégy éves koromban - mutatkoztam be először a Bácskai Hírlap közönségének mint zenekritikus.
Tizenhét éves koromig azonban nagyon keveset írtam. Mint nyolcadikos gimnazista elküldtem Bródy Sándornak, a Jövendő akkori szerkesztőjének egy novellámat. A kályha volt a címe. Válaszolt rá. Azt írta, hogy küldjek mást is, ,,jót, sőt feltünőt” vár tőlem. Ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni az írással. Nem sokáig tehettem. Jött az érettségi, azután az orvosegyetem. Másfél évig csak az anatómiának és az élettannak éltem. Egy napon azonban mégis ráhatároztam magam, hogy kopogtatok a Budapesti Naplónál. Abban az időben ez a lap az ifjú magyar irodalom harcoló gályája, rohanó quadrigája volt. Vészi József és Kabos Ede szerkesztése alatt itt szerezték meg igazi formájukat Ady Endre, Bíró Lajos, Kosztolányi Dezső, Lengyel Menyhért. Vészi József és Kabos Ede mint nagyszerű, fáradhatatlan trénerek vezették a vasizmú bajnoki csapatot. Érthető tehát, hogy mint újat kereső, újat merő író ide és csakis ide vágytam. És befogadtak a csodás atléták közé. Pár hónap alatt már vasárnapi tárcaíróvá lettem.
Természetes, hogy nagy kedvvel és szorgalommal dolgoztam. S jóllehet orvosi tanulmányaim egész nap elfoglaltak; még időt tudtam rá szakítani, hogy este a Budapesti Napló zenereferensi teendőit is ellássam. Egy éven belül majdnem minden fővárosi napilap és hetilap megnyílt előttem.
A Nyugatnak alapítása óta munkatársa voltam. Ide írtam azt a kis tanulmányomat, amellyel eddig talán legnagyobb sikeremet arattam: Pucciniról, s amely azóta németül is megjelent. Ugyanebben az időben látott napvilágot első novelláskötetem: A varázsló kertje. Körülbelül egy év távolságban ezt azután a többi: Délutáni álom, Schmith mézeskalácsos, Muzsikusok. 1911-ben a Magyar Színház két színdarabomat mutatta be. A Janika című két felvonásos tragikomédiát és a Hamvazószerda című, egy felvonásos zenés játékot. Azóta még egy színművem készült el, továbbá munkámban van egy vígjátékom és két regényem.
Mikor készülök el velök - nem tudom. Talán egy esztendő se lesz elég hozzá.