Az adai származású Lévai József és felesége, a moholi származású Lévai Hényel Beáta immár huszonegy éve házasok, két gyermek, Balázs és Lili szülei, és mindannyian aktívan részt vesznek a település kulturális életében, a népzene és az egyházzene népszerűsítésében.

— A plébánia Pasztorális Tanácsának tagjaként a templomban és a plébánián is karbantartóként dolgozom, illetve iskolagondnok is vagyok nemcsak Adán, hanem a törökfalui és a völgyparti kihelyezett tagozatoknál is. Mindenhez értenem kell, ezért folyamatosan fejlődök, bővül a tudásom. Tóth Nándor mérnökkel és néhány pasztorális segítővel közösen terveztük és valósítottuk meg az adai templom világítását, de a Vadvirág Hagyományápoló Körön belül is számtalan kihívással nézek szembe nap mint nap — mesélte József, aki elmondta, hogy a kétkezi munkára, a régi mesterségekre nagy szükség van, ezért a munkaidőn kívül is gyakran csörög a telefonja.

A Lévai család életében két meghatározó forrás van, az egyik a Szentháromság Gyermekkórus, mely öt évvel ezelőtt alakult meg, és jelenleg 59 fiatal és 10 felnőtt tagot számlál.

— Szungyi Károly esperesplébános és a két kórusvezető társam, Barna Helga és Világos Szilvia mellett alapító tag vagyok. Akkoriban mindkét gyermekünk énekelt a kórusban, de Balázs ma már nem tagja. Lili aktívan részt vesz a kórus életében, hiszen nemcsak énekel, hanem a zenekarban fuvolázik is. A legfiatalabb kórustagunk hétéves, a legidősebbek pedig tizenhat-tizenhét évesek, a náluk is idősebbek a zenekar csapatát erősítik, melyet Györe Szabolcs vezet. A két kórusvezető társam szintén moholi, és Helga ötlete volt, hogy alapítsuk meg Adán a kórust. Mindig is az életem része volt a zene, elvégeztem az alapfokú zeneiskolát zongora szakon, majd felnőttként szólóének szakon, és mivel jómagam is kórusban énekeltem, ezért nem volt kérdés, hogy részt veszek a kórus megalapításában. Igyekszünk átadni mindazt, amit mi kaptunk. Nemrégiben megszerveztünk egy kórustalálkozót, ahol ismét együtt lehettek a régi tagok, és az volt a szép, hogy ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Szeretnénk a fiatalabb generációnak is megmutatni azt, hogy mit kaphatnak az egyházzenétől és a miséken való szolgálattól. Minden hónap utolsó vasárnapján énekelünk a szentmiséken, és mivel a szülők is elkísérik a gyerekeket, ezért a családok is jelen vannak. Többen úgy kezdtek el kórusra járni, hogy nem voltak megkeresztelkedve, és ez a kórus meg a közösség hatására megtörtént. A hit és a szeretet építésén dolgozunk a közösségen belül. Nagyon sok rendezvényünk volt ez alatt az öt év alatt, és nemcsak egyházi, hanem világi rendezvényeken is, a fellépéseinket pedig igyekszünk kirándulásokkal összekapcsolni. A legjobbkor lépett az életembe a kórus, mert diagnosztizáltak nálam egy betegséget, és a család meg a kórus indított el engem a gyógyulás útján, és ők maguk is érzik azt az eufóriát, amelyet képesek elérni a hangjukkal, ez pedig nagyon fontos — emelte ki Beáta.

Lili jelenleg általános gimnazista, emellett fuvola szakon végezte el az alapfokú zeneiskolát, zongorán is játszik, illetve szólóéneket tanul, ottjártunkkor pedig éppen csak hazaugrott az interjú kedvéért a Vadvirág Hagyományápoló Kör táborából.

— A zene a mindenem, különösen az egyházi zene, melynek nagyon szeretem az erejét. A mai napig zenekartagként és szólóénekesként is részt veszek a kórus életében. Egyre jobb a közösség, mely körülvesz, és azt tapasztalom magamon, hogy egyre több türelmem van a kisgyerekekhez. Ennek számomra most az a legjobb bizonyítéka, hogy jelenleg népi furulyázást oktatok a kicsiknek a táborban. Az első nap még féltem, miként fogjuk megtalálni a közös hangot, de gyorsan megjött az önbizalmam, és úgy érzem, hatékonyan dolgoztunk együtt — árulta el nekünk a fiatal lány.

Bátyja, Balázs az ősszel kezdi meg tanulmányait a Szabadkai Műszaki Főiskolán, emellett pedig jelenleg két zenekar tagja, a Bodros tamburazenekarban nagybőgőzik, és egy rockzenekar frontembere.

— Én is korán találkoztam a zenével, elvégeztem az alapfokú zeneiskolát klarinét szakon, valamint a szólóének szakot. Hatodik osztályos lehettem, amikor csatlakoztam a Vadvirághoz. Abban a korban voltam, amikor nem tekintettem értéknek a néptáncot és a hagyományápolást, de miután részt vettem az első Vadvirág-táborban, megváltozott a véleményem. Úgy gondolom, hogy a tábor a legjobb hely és alkalom arra, hogy az ember megismerje a népzenét és annak ágait. Szerintem mindenki, aki népzenével foglalkozik, néptánccal kezdi, így tettem én is. Egyik nyáron felhívott Zombori Péter, hogy lenne-e kedvem bőgőzni, amire igent mondtam. Jól ment a hangszeren való játék, olyannyira, hogy fel tudtam készülni a néhány héten belül következő Fölszállott a páva válogatójára. A középdöntőben kiestünk, viszont különdíjat kaptunk a közönségtől és a zsűritől is — tudtuk meg Balázstól, akinek régi álma volt egy rockzenekar megalapítása is. — Lassan egyéves a Black Curtain nevű formáció, melynek én vagyok a frontembere. A dobosunk egy óbecsei fiú, Sós Ákos, a basszusgitárosunk az adai Berta Dániel, a szólógitárosunk pedig Pajor Ákos, a Baraparty zenekar dobosának a fia. Természetesen ettől függetlenül nem tudtam elengedni a néptáncot sem, így a táborban is néptáncoltam és zenéltem, ha szükség volt rá. Nem tudnék és nem is szeretnék a két zenei irányzat közül választani. Mindig azt mondták az oktatóim, csak az a fontos, hogy élvezzük azt, amit a színpadon csinálunk. Addig, amíg ezt érzem, addig biztos nem hagyom abba. Most nagyon élvezem azt, hogy már nem én vagyok a kicsi, hanem átadhatom a tudásomat a fiatalabbaknak, és ezt örömmel teszem.

József a Szentháromság Gyermekkórus hangosítója, így ő is a kórus alappillére. A sok próbának, fellépésnek és rendezvénynek köszönhetően a családban állandó a nyüzsgés, készülődés, és folyton tele van a naptár. Beáta úgy véli, hogy számukra ez a folytonos készülődés és fellépésre hangolódás a megszokott.

— Úgy érzem, szerencsések voltunk, hiszen mi beleszülettünk a zenébe, már gyermekkorunkban körülvett bennünket, a felmenőink is zenével foglalkoztak, és úgy érzem, sikerült a gyermekeinknek is átadni a zene szeretetét és művelését. Időnként el szoktuk mondani a kórustagjainknak, hogy milyen inspirációk ők más városok, falvak egyházközségei számára, hiszen megalakulásunk óta más településeken is elkezdték énekelni az egyházzenét. Véleményem szerint kiemelten fontos az, hogy jó helyre irányítsuk a gyerekeket, és tisztában legyünk azzal, hogy feladatunk van. Olyan gyerekek is járnak a kórusba, akiknek még nincs megfelelően fejlett énekhangjuk, viszont az a fontos, hogy egy közösséghez tartoznak. Feladatunk van, melyet szép csendben szeretnénk a jövőben is végezni. Természetesen a gyerekeknek számít, hogy mekkora tapsot kapnak, nekünk viszont az a változás a felemelő, amelyet látunk rajtuk a napok, évek során. Ez mindannyiunk részéről áldozatokkal jár, de megéri — emelte ki Beáta.

József szerint nagyon fontos a példamutatás és az, hogy ha valaki sikerrel jár ezen az úton, akkor követendő példa lehet a fiatalabbak számára.

— Iskolai karbantartóként sokat vagyok a gyerekek között, és perceken belül meg tudom állapítani, hogy ki az, aki egy hagyományápoló közösség tagja. Ők jobban figyelnek egymásra, alkalmazkodóbbak. Azt is fontos megemlíteni, hogy nagyon támogató és összetartó a szülői közösség is, a Vadvirág táborai előtt közösen tesszük szebbé a helyszínt, mindenki kiveszi részét a munkából, és a gyerekek érzik a szülők lendületét, lelkesedését. A színpadon pedig minden kiderül, hiszen látszódik a gyerekeken, hogy jó helyen vannak, és élvezik azt, amit csinálnak.