Kerekasztal-beszélgetést rendeztek Óbecsén, a Than Emlékházban Kis család? Nagy család? címmel. A rendezvény szervezője a Vi-Lo-Go Polgári Társulás és a Bóbita Óbecsei Nagycsaládosok Egyesülete volt, támogatta a helyi önkormányzat.

A meghívottak, zömmel többgyermekes szülők, dr. Koncz Mónika, a rendezvény moderátora segítségével igyekeztek választ adni a családdal kapcsolatos kérdésekre. Tették ezt annak tudatában, hogy a rohanó és karriert is befutni szándékozók világában a statisztika a gyermekek számának növekedését mutatja, de még mindig kevés a gyermek.

A feltett kérdések kiindulópontja a család, annak szépsége, illetve vonzereje volt.

Az ember társas lény, a családból indul.  A karrier nem vár otthon, a pénz sem tudja feledtetni a gondokat, üres az ágy, és család nélkül hideg a lakás. Ha van családod, a gondolatod is tudja, megérti, ha több a gyerek, a ricsaj ellenére mindenkire átragad a jókedv. A család szépsége a közösségben rejlik, amelyben kirajzolódik az egymás közötti és az egymás felé irányuló szeretet, mondta Stefaniga Csaba. A közösség legkisebb sejtje a család, egybefonódott életük viszi tovább a társadalmat, ezért kell jó példával ösztönözni a leendő szülőket, hogy minél több gyermek születhessen.

A család boldogság, amely alapot ad a segítőkészségnek, az együttlét örömének, a hagyományok megőrzésének. A nagy családban egymástól tanulnak, feladatokat kapnak és vállalnak. Az összekötő erő ebben mindig a szeretet. Az első gyerek pozitív, addig nem tapasztalt minőségi változáson megy keresztül, hangsúlyozta Ricz Kasziba Beáta.

A moderátor a gyermektervezésről kérdezte a megjelenteket. Tervezni kell, vagy lehet? Hány gyermeket? Fiút, kislányt?

Jó érzés a tervezés. Az összhang is a leendő szülők között. Hogy aztán a tervből valóság lesz-e, előre nem tudható. Amikor megszületik a kis jövevény, örömöt hoz magával, aztán egymástól tanul szülő és gyermek. Megesik, hogy a szülők két gyermeket terveznek, és azt, hogy ne legyen nagy a közöttük lévő korkülönbség, aztán három gyermekük lesz, és komoly korkülönbség, ami nem csorbítja a kölcsönös szeretetet – hangzott el.

Igen komoly kérdés: miben rejlik a jól működő család titka? Létezik-e erre recept?

Meglepetésként hatottak az azonos üzenettel érkező válaszok. A jó családban türelem, tolerancia, alázat, szervezettség a vezérvonal, de nem kell elfelejteni, hogy ez kétszemélyes feladat. Nem hárulhat minden csak az egyik szülőre. Ha még a nagyszülő is besegít, az már maga a főnyeremény. Természetesen bizonyos szabályokat követni kell, a működés minőségébe az anyagi háttér is beleszólhat. Igen fontos a két szülő gyerekkel szembeni magatartása, vélekedett Fenyvesi Szilvia. Ha az egyik valamit tilt, a másik ne álljon a gyermek pártjára.

A nevelés kérdése manapság sokszor felmerül. Általában negatív kontextusban. Sokszor tapasztaljuk, hogy vagy elmarad, vagy téves. A jelenlévők kiemelték az otthoni nevelés fontosságát, amely, ahogy dr. Koncz Gyula fogalmazott, a magzati korban kell, hogy elkezdődjön. A legjobb módszer a személyes példa. A nevelésben igen komoly szerepet játszik a következetesség, hívta fel a figyelmet Kádas Melinda. Ebből ki kell venni a részét a szélesebb családi körnek is, tette hozzá Ács Gabriella. Ügyelni kell arra, hogy a szülői nevelés hatása a gyermek 12 éves korában megváltozik. Más példaképet keres és talál magának, emelte ki Koncz Gyula.

Az internet családra való hatásáról is szó esett. A technika halad, némileg követni kell, de nem uralkodhat felettünk. Az internet különféle tartalmakkal látja el a diákot, de már az aprócska gyereket is. Az információ dömpingje korlátozza az összpontosítást, a figyelmet. Hogy ne maradjon le a korral és ne lépje át a számára még ártalmatlan hatást, ehhez a szülő odafigyelése és hozzáértése szükséges. A túlzás a legnagyobb értéket veszi el a gyerektől, az időt.

Valamikor a magasabb és alacsonyabb végzettségű szülők között érezhetőbb volt a különbség a gyermekvállalás szempontjából. Az egyik csoport kevesebb gyereket vállalt, a másik a gyermeknevelésre volt felkészülve. Ma már más a helyzet. Az értelmiségiek sorában, és nem csak náluk, kitolódott a családalapítás és a gyermekvállalás időpontja. A fiatal a szülei házában él, ahogy mondani szokás: a mamahotelben, az egyetem után, állást, lakást, karriert szeretne, a család tervezése háttérbe, illetve későbbre tolódik. Stefaniga Csaba arra mutatott rá, hogy 50 évvel ezelőtt a felsőbb iskolákat végzettek aránya más volt. A társadalmi beállítottság is. Napjainkban a gyermek vállalás ideje kitolódik, arányosan az emberi élet hosszabbodásával. Régen az egzisztenciális kérdés nem nyomta rá a bélyegét a családra úgy, ahogyan most történik.

Valamikor a hit, az egyház hatott a családképre. A változások során az ember már azt kezdi hinni, hogy mindenre képes és mindent meg tud valósítani, nincs is tudatában annak, milyen jólétben él, viszont a következő generáció ettől még többet szeretne, pedig mindent lehet tervezni, de megvalósítani nem. Nem vagyunk mindenhatók, a biológiai óra is ketyeg. Ebben és minden másban jobban kellene követni a régi kliséket.