Magyarul folyik a foglalkozás

Apatin község a Duna mentén található, öt település tartozik hozzá, Apatin mint város és négy falu: Bácskertes, Szilágyi, Szond és Szentivány. A községnek 33 800 lakosa van, kb. 13%-uk magyar nemzetiségű. Magában a városban mintegy 1000 magyar él, de közülük már csak alig pár százan érzik valójában is magyarnak magukat.
Több mint húsz éve az apatini általános iskolában nincs magyar tagozat, az óvodában nincs magyar csoport, sok a vegyes házasság, ezekben a családokban rendszerint a többségi nyelvet használják, rohamléptekkel halad az asszimiláció.
A folyamat megfékezése érdekében 2001 márciusában megalakult egy egyesület, amely a város szülöttjének, Ábrahám Pálnak a nevét viseli. Megálmodója és vezetője, Csíkos Gyöngyi elmondja, hogy szervezetük nemcsak a város magyarjainak, hanem a Nyugat-Bácskában szórványban élő többi magyarnak is felvállalta a sorsát. A városban jól felszerelt Magyar Ház működik, ahol heti rendszerességgel a kicsik játszóházban, az iskolás korúak, illetve a felnőttek pedig fakultatív magyar oktatásban részesülnek. Jelenleg három csoportban tanítják a magyar nyelvet, de egy-egy csoporton belül is nagy eltérések mutatkoznak a tudásszintben. Az oktatást magyar szakos tanárnő vezeti, a játszóházat pedig szakképzett óvónő, Dezső Márta, aki szerint Apatinban jogilag is megvan a lehetőség az óvodában magyar csoport indítására, de nincs olyan szülő, akinek ez szívügye lenne és agitálna a többi szülőnél.
A városban élő magyar családok többsége - mivel magyar tagozat nincs - szerb iskolába járatja a gyermekét. Ezután a magyar nyelv ismerete már csak azon múlik, hogy otthon anyanyelvükön beszélnek-e. Vegyes házasságokban rendszerint szerbül kommunikálnak, sőt nagyon sok magyar családban is egyszerűbbnek tűnik, ha csak az állam nyelvét használják.
A problémáról Pogány Margittal beszélgettem, az egyesület egyik legidősebb, de legaktívabb tagjával. ,,Amíg mi, öregek, élünk, addig lehet apatini magyarságról beszélni', mondja. A fiatalok lehet, hogy még megtanulnak magyarul, de a magyarságtudatuk hiányzik. Pogány Margit sokat foglalkozott a város történelmével, hírneves szülötteivel. A Magyar Házban a múlt évben is tizenkét előadást tartott, többek között a vándorkönyvekről, Apatin első fényképészeiről, nevezetes papjairól, építészeiről, ornitológusairól, illetve a zenei életéről.
Az egyesület az oktatáson kívül a kulturális életet is színesebbé próbálja tenni az itt élő magyarok számára. Több alkalommal sikerült megrendezni (az Apatini Halászestek keretében) a magyar-német estet s magyar nyelvű színházi előadást biztosítani. Az elmúlt években többek között fellépett az Újvidéki Színház társulata Az angyal álma c. előadásával, ez épp az egyesület névadójának az életét mutatta be, s operettrészletekkel ideérkezett a nagybecskereki Madách Amatőr Színház vagy több ízben a kupuszinai amatőr színtársulat is.
Az egyesület elnöknője elmondja, hogy Ópusztaszerre kétszer is elmentek, mert úgy gondolták, az olyan hely, ahol felébredhet az emberekben magyarságtudatuk, és elkezdhetnek érdeklődni nemzeti hovatartozásuk iránt. Voltak Erdélyben is, a múlt éven pedig a sok kis óvodás kedvében akartak járni, így a közeli Eszékre mentek meglátogatni az állatkertet és szétnézni a Kopácsi-réten.
A gyermekek mosolygó arca sokszor feledteti az emberben a nehézségeket, de az anyagi gondokkal küszködve egyre nehezebb fennmaradni. Az egyesület évek óta fennálló, legégetőbb gondja, hogy nincs saját épülete, így házat bérelnek, de amikor az előzőt is eladták a fejük fölül, bizony nem volt könnyű még megfelelő raktárhelyiséget sem találni a sok holminak, bútornak, könyvnek. A magyarországi támogatást is minden esetben meghatározott dolgokra kapták, most főleg a működési költségek fedezése végett lenne szükség anyagi támogatásra, de hosszú hónapok óta semmit sem kaptak. Jelen pillanatban nem tudják fizetni a bérleti díjat, nincs pénz a villanyszámlára, a tanárok is ingyen dolgoznak, a kisebb kiadásokat pedig, mint pl. a posta- vagy telefonköltség, amíg megtehetik, a családi költségvetésből állják.
A közelmúltban viszont két pályázaton is jelentősebb támogatási összeget sikerült elnyerniük, ezzel a zombori műszaki, illetve egészségügyi középiskola felszerelését újítják fel. Három évvel ezelőtt szintén anyaországi támogatással az egyesület Bácskertesen két tanári lakást vásárolt, hogy ezzel is segítse az ottani magyar általános iskola szakképzett tanárainak megtartását.
A célok pedig a nehézségek ellenére is megmaradnak. Tervek, elképzelések erre az évre is vannak. Előbb-utóbb majd anyagi támogatás is akad, illetve legalább a tavaly már megítélt pénzösszeget megkapják.
Nem könnyű ilyen akadályokba ütközve töretlenül és elszántan küzdeni Apatin magyarságáért, de érdemes. Meg kell adni az itt élő magyaroknak is a lehetőséget a magyar szó használatára és továbbadására, vallja az egyesület vezetősége, mottójuknak pedig Kosztolányi Dezső szavait választották:
,,Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak.'