Akik tartják a frontot
A közelmúltban Budiszaván jártunk. A település eredetének a Pallasz Nagy Lexikonban próbáltunk utánanézni... - csalódnunk kellett, mert a Budiszava címszó alatt nem találtunk semmit. A település régi magyar elnevezését előkeresve azonban sikerrel jártunk. A következő olvasható a Tiszakálmánfalva címszó alatt: ,,Bács-Bodrog vármegye, titeli járásában nagyközség, postahivatallal, és postatakarékpénztárral.' A történelem úgy tartja, hogy a települést magyar telepesek a tizenkilencedik század végén alapították, mégpedig Tisza Kálmán miniszterelnök ,,ihletésére'. Az akkori politika úgy gondolta - legalábbis az őslakosok így ismerik a történetet -, hogy a térség nagyon ,,elszerbesedett', és hogy ezt a folyamatot lassítsák, a kormány egy tiszta magyar falut hozott létre. A helybéliek úgy tartják, hogy őseik 1884. február 28-án emelték az első házakat, ezért a falutelepítés évfordulóját mindmáig ezen a napon ünneplik. Abban az időben a község minden lakosa magyar volt. Idővel németek telepedtek itt le. Ők alkották a lakosság tehetősebb hányadát. 1944-ig a községet fele-fele arányban magyarok és németek lakták. A második világháború után a német nemzetiségűeket elüldözték. 1946 májusában jöttek az első szerb telepesek, azóta a magyarok lélekszáma évről évre csökken, pillanatnyilag mintegy ezerkétszáz főnyi, vagyis a falu lakosságának 34-35%-a magyar nemzetiségű. Azonkívül hadd mondjuk el azt is, hogy a délszláv háború óta a magyarság száma gyorsabban fogy, mint előtte.
Elképesztő, hogy a történelem milyen ironikus tud lenni! Vajon mit szólna ehhez a hírhedt orátornak ismert néhai Tisza Kálmán miniszterelnökünk?
Amikor beérik a gyümölcs
Budiszava művelődési élete sokáig csak a Testvériség-Egység Művelődési Egyesületre korlátozódott, majd a kilencvenes években az anyagi gondok mellett megjelent a széthúzás is. Ennek következtében az egyesület hamarosan felbomlott. Pillanatnyilag a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működik, mellette pedig két szerb nyelvű - a Mladost és a Budisava - gazdagítja a 4000 főt számláló falu művelődési életét. Moldvai Károly, a település vezetője, a falu ügyes-bajos dolgainak intézésén kívül a kultúra fenntartásából is tevékenyen kiveszi részét: jut ideje a művelődési egyesület alelnöki tisztségével járó teendők mellett a kántorkodásra is.
- Megalakulásakor a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elég rossz állapotban lévő épületben kapott helyet. A falu lakossága nem nézhette tétlenül, hogy gyermekei omladozó falak között próbáljanak, s úgy döntött: önkéntes munkával felújítja - tudjuk meg Budiszava első emberétől. - Az Illyés Közalapítvány pályázatán nyert támogatási pénzből kilambériáztuk a mennyezetet, egy helyi vállalkozó bevakolta a belső falakat, a pékünk, a papunk és az innen elköltözött ulmi németek pedig egy-egy harmonikaajtóval járultak hozzá az épület újjávarázsolásához. Nekem az ablakpárkányok javítása, a feleségemnek pedig a függönyök megvarrása jutott feladatul, s így vált szép lassan használhatóvá a hely, bár maradt még bőven teendő a felújítási munkálatokban.
Moldvai Károlytól megtudtuk, hogy az épületnek nagy a kihasználtsága, mivel a művelődési egyesület szakcsoportjai szinte állandóan próbálnak, a lakosság pedig lakodalmakat és egyéb ünnepségeket rendez - a tervek szerint az év folyamán végleges arculatát elnyerő épületben. A külső munkálatokon túlmenően a konyha korszerűsítése és a tetőtér alatti irodahelyiségek létrehozása szerepel az idei célkitűzések között.
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület mindössze négy évvel ezelőtt alakult meg. Első elnöke Urbán Zsuzsanna volt. Jelenlegi vezetője pedig Juhász Andrea.
- 2001-ben alakult meg az egyesület, és én még ugyanabban az évben bekapcsolódtam a munkájába az akkori elnöknő, Urbán Zsuzsanna felkérésére. Annak ellenére, hogy hivatásszerűen nem foglalkozom néptánccal, felkértek rá, hogy tanítsam a gyermekeknek. A gyermekkoromban és a néptánctáborokban szerzett tudásomat próbáltam az ifjoncoknak átadni. Sok erőfeszítéssel járt ez a munka, hiszen a községben már évek óta nem működött semmilyen magyar művelődési egyesület, vagyis gyakorlatilag az alapoktól kellett kezdeni mindent. Budiszaván nem volt hagyománya a folklórnak, hiszen mindössze százhuszonkét éves a településünk, lakossága többnemzetiségűek, és időről időre változott az összetétele, attól függően, hogy a politika kinek kedvezett... Először csak néhány gyereket gyűjtöttem magam köré, majd idővel egyre többnek sikerült felkeltenem az érdeklődését. Most már addig vittük, hogy Magyarországról is kapunk felkérést különböző fesztiválokra. Seregélyesen, Csákberényeben, Székesfehérváron is vendégszerepeltünk már. Az 50-60-as évekbeli lakodalmakat dolgoztuk fel, vőfélyversekkel, menyasszonytánccal, menyecskekikérővel. Megelégedéssel mondhatom, hogy fellépéseinkkel külföldön is osztatlan sikert aratunk. Egyébként az egyesületen belül hat szakosztály működik: irodalmi, kézimunkázó, irodalmi-anyanyelvápoló, a zenekedvelők csoportja, valamint a színjátszóké és a néptáncosoké. Körülbelül százötven aktív tagunk van, de a falu apraja-nagyja is kiveszi részét a munkából különféle rendezvényeken. Azért gondunk is akad. Az egyik, hogy az aktív tagok többsége kisiskolás, sőt még fiatalabb gyerek. Az általános iskola elvégzése után a fiatalok városba költöznek, ezért nem tudják igazán kivenni részüket a falu művelődési életéből. Épp ezért egyik célkitűzésünk ezt a nemzedéket is bevonni a kultúra ápolásába. Úgy érzem, hogy mára kezd megmozdulni valami. Három éve tapossuk az utat, és egyre inkább az az érzésem, hogy lesz eredménye fáradozásainknak. Mindenképpen szeretnénk hozzájárulni településünk szellemi felemelkedéséhez, megőrizni a közművelődés színvonalát, és ha lehet, még fejlettebbé is tenni. Ennek érdekében kirándulásokat szervezünk majd, el szeretnénk jutni Erdélybe, hiszen oda is meghívást kaptunk.
Kevés a munkalehetőség
A faluban a civil szervezetek közül a valamikor tartományi versenyeken is diadalmaskodó tűzoltó-egyesület és a nyugdíjasok egyesülete működik. A sportegyesületek közül pedig a háromszáz tagot számláló sporthorgász klub, a sakkozók, valamint a vajdasági ligában szereplő Dinamo labdarúgói és a Partizan kézilabdázói fejtenek ki aktív tevékenységet.
A szórakozni vágyó fiataloknak a sport mellett néhány vendéglő, egy diszkó és pár kávézó áll a rendelkezésére. Aki viszont helyben nem talál igényének megfelelő szórakozási lehetőséget, az autóbuszra ül, és rövid idő alatt a szomszédos Káty vagy a valamivel távolabbi tartományi székvárosban lehet.
- A helyiek állandóan ingáznak, hiszen az emberek nagy része Újvidéken van munkaviszonyban, a fiatalok szintén oda járnak középiskolába, haza szinte csak aludni mennek. Mindez voltaképpen érthető is, hiszen a faluban alig van munkalehetőség, a szövetkezet és a téglagyár megszűnt, a falu bejáratánál lévő magtározó, valamint a földművelés - leginkább a dinnyetermelés, az utóbbi időben pedig a mind népszerűbb fóliázás - nyújt megélhetést a lakosságnak. A kisiparosok közül egy kárpitos, egy mészáros és két pék tevékenykedik a falunkban. Valamikor én is kőfaragó kisiparos voltam, de annyira megadóztattak, hogy be kellett zárnom a boltot - tudjuk meg Moldvai Károlytól.
A település legújabb vívmányai közé tartozik az utcai világítás korszerűsítése, ami a polgárok nagyobb biztonságát szolgálja, ugyanakkor a katolikus és a pravoszláv templomokat is megvilágítja, nem utolsósorban pedig városi hangulatot teremt a faluban.
Akik a faluban próbálnak boldogulni
Sok olyan szakma van, amely az iparosodás következtében veszélyeztetetté vált, háttérbe szorult. A futószalagon gyártott gyári termékek megannyi szakmát úgyszólván teljesen kiszorítottak. Talán sokan nem is tudják, hogy mondjuk a kárpitos mivel foglalkozik. Nagy József e szakma mestere idestova húsz éve.
- Az 1980-as években kezdtem ezzel bajlódni. Családi vállalkozásnak indult, majd idővel sikerült felfejlesztenem a vállalatot. Amikor jól ment, egyszerre hét munkást is foglalkoztathattam, mostanában azonban ezt a törvényi előírások nem teszik lehetővé. Az igazság mégis az, hogy nincs rá igény, és igazából pénzük sincs az embereknek. Mindemellett az a tapasztalatom, hogy az állam nem segíti a kisiparosokat, hanem hátráltatja őket. Minden darab, mely kikerül a kezünkből, egyedi, mi nem sorozatban gyártjuk termékeinket. Egy jobb minőségű karosszék akár hatszáz eurót is megér, nem beszélve az antik bútordarabokról, melyek ára a csillagos égig érhet. De régi - olyan három-ötszáz éves -bútorokat is javítunk. Ezek hagyományosan fűvel vagy szalmával voltak kitömve, helyreállításuk igen igényes és aprólékos munkát igényel. Az utóbbi időben egyre kevesebb a munkám, eltűnt a középréteg, és ezzel nekem is bizonyos szempontból szűkült a vásárlóköröm. Nagyon vékony azoknak a rétege, akik igényt tartanak a munkámra, de ezek az emberek általában anyagiakban sem szűkölködnek.
Nagy József nem köntörfalazott, hanem kerek perec kimondta: zömében politikusoknak javítja az ódon bútorait. Az újgazdagokat nem érdeklik az antik bútorok, nem tudják értékelni - belőlük egy kárpitos nem tud megélni. Annak idején - amikor még hét munkása volt - a nagykövetségeken is az ő műhelyében folyt a megrongálódott bútorok javítása, sőt a dedinjei villa néhány bútorzata is az ő kezének javítási munkáját dicséri - mesélte Józsi bácsi.
Igaz, hogy csökken a faluban élő fiatalok száma, de azért vannak olyanok, akik bár megtehetnék, mégsem hagyják el kedvenc településüket. Ezen fiatalok egyike az újvidéki születésű, de már tíz-egynéhány éve Budiszaván élő Csorba Zoltán, aki szabad idejében dinnye- és virágtermeléssel foglalkozik.
- Apósom már ,,ősidők' óta dinnyét termel, ezért hát szinte természetes volt, hogy én is bekapcsolódok ebbe a munkába. Két holdon gazdálkodunk, a termést pedig az újvidéki piacon értékesítjük - mondja Zoltán, aki az újvidéki Elektrotehnikai Egyetem laboránsaként dolgozik. - Virágot hat éve termelek, főleg egynyári (petúnia, begónia, pistike, szalvia, muskátli) növényeim vannak, de a tízezer palánta között megtalálható néhány többéves virág is. A magokat decemberben vetem el, s mivel a fóliasátrat nem szeretem januárban és februárban fűteni, a szobában nevelem fel őket. Csak márciusban - amikor már az időjárás jobbra fordul - viszem ki őket a fólia alá.
A virágok rengeteg türelmet és szeretetet igényelnek, rendszeresen kell őket locsolni és tápoldatozni, egyik a napot szereti, a másik a hűvöset, és bizony, ha az emberek nem fogadják meg a termelő tanácsait, akkor különböző problémák adódhatnak.
- A virágok iránti keresleten nem lehet észrevenni az életszínvonal csökkenését, a héten már be is fejezem az árusítást - tudjuk meg Zoltántól, aki elképzelhetőnek tartja, hogy jövőre akár kétezer palántával is többet visz piacra. Ennek minden bizonnyal megörülne a hatodikos Norbert is, aki az idén is aktívan kivette részét a növények neveléséből és értékesítésből, ezzel szert téve egy kis zsebpénzre.
A szórványban található településekhez hasonlóan Budiszaván is évről évre csökken a magyarság száma. Amíg néhány éve a helyi Ivo Andriæ Általános Iskolában alig volt szerb tannyelvű tagozat, addig mára a helyzet a visszájára fordult. A négyszáz főt számláló nyolcosztályos iskolában magyar nyelven mindössze hatvan diák tanul. Ha ebben az ütemben folytatódik a magyar lakosság fogyatkozása, néhány év múlva megszűnhetnek a magyar tagozatok, s ezzel megpecsételődik a budiszavai, vagyis a tiszakálmánfalvi magyarok sorsa. Addig azonban sokan példát vehetnének róluk, hogyan kell egy közösség jövőjét megalapozni.
TOMEK Viktor és TÓTH Tibor